Tíz év alatt hatalmasat változott a Normafa környéke. A felújítás egyik utolsó elemeként kívül-belül megújult a Normafa Síház. Miközben a felújítás tiszteletben tartja a régit, összhatásában mégis kortárs épület jött létre. Így kell egy régi épülethez bátran, de mégis okosan hozzányúlni. És a halászlé sem rossz!

„Az épület az 1930-as évek elején épült. Ha megnézzük az archív térképeket, a ház magában állt. Itt húzódott Budapest határa, az épületen kívül lényegében nem volt semmi errefelé. Itt kanyarodott a határ maga, és az az oszlop, amelyből a libegő felé vezető út mentén több látható ma is, a város határát jelezte” – mondja Szabó Levente Ybl-díjas építész, a Hetedik Műterem alapítója, a felújítás egyik vezető tervezője.

Vámháznak és menedékháznak épült, ma már kávézó és étterem. Fotó: Gosztom Gergő / Normafa Síház Étterem

A viszonylag kisméretű épületben működött a vámház, de frissítőpontot, vagy ha kellett, menedéket nyújtott a kirándulóknak is.

Sőt. Ma már nehéz elképzelni, de a Normafa környéke régen a kifejezetten aktív síéletéről volt ismert. Kevés európai főváros tudott hasonlót, Oslón kívül nem is nagyon jut eszembe másik, ahol ennyire keveset kellett utazni a csúszásért.

„Az a kis beugrás, ami ott a bal oldalon látható a falon, valójában azt idézi vissza, hogy ott volt egy mélyebb falfülke, és ott lehetett a vámprocesszust lebonyolítani – mondja Szabó Levente. – Nem tudom, hogy ez a harmincas években hogy működött pontosan. De nyilván emellett menedékház és síház is volt, tehát ellátta mindazt a funkciót, amit ma is, vagyis mindig használták vendéglátásra is. Helyi védett épület, ami azt jelenti, hogy nem műemlék, a védelem maga inkább a homlokzatra, a tetőformára korlátozódott. Tehát semmi különleges elvárás nem volt, de mi körülbelül igyekeztünk úgy kezelni, mintha műemlék lenne.”

Bartha András (Studion Konstella) és Szabó Levente (Hetedik Műterem), a felújítás két vezető tervezője. Fotó: Sebestyén László / Forbes

Ez az építészeti gesztus jól tetten érhető például a terasz esetében. Ez a rész régen be volt üvegezve, ami megnövelte a vendégtér méretét, de az épület karakterét alapvetően módosította. Az építészek ezért visszanyúltak az eredeti megoldáshoz. „Az íves terasz fedett-nyitott térré való visszaalakítása az építéskori állapot rekonstrukciójának tekinthető” – mondja Bartha András, a Studio Konstella építésze, a felújítás másik vezető tervezője.

Ezüstösen szürkülő fazsindely, eltolható üvegfalak

Az épület ma funkcionálisan két hasonló részre osztható. A rekonstruált, régi épületben egy klasszikusabb megjelenésű kávézó üzemel. Ide be lehet ugrani a kirándulás után akár egy pizzára is, a vendégtér közepét egy szép nápolyi pizzakemence uralja. A fő kérdés az volt, hogy ezt a régi épületrészt hogyan lehet bővíteni – mondják az építészek.

Fotó: Egyed Péter

„Nyilván lehetett volna ezt a stílust folytatni, vagy ezt a hangvételt folytatni, hiszen ez is legitim út. A vámház az Eötvös út és a hegyvidéki villák karakterének utolsó mohikánja. És ami mögötte van, ahol a völgy leszakad, kinyílik a városra, ott van egy hihetetlen erős természeti karakter. Mi azt gondoltuk, hogy annyira drámai a különbség itt a két karakter között, hogy ezért váljon itt ez egy kéttételes dologgá. Tehát, hogy van egy rekonstruált, rendbe tett régi épület, és van egy könnyed pavilon, amelyik teljesen más építészeti fordulatokat alkalmaz.”

Fotó: Sebestyén László / Forbes

A megoldás tehát a hátsó, a régi részhez képest könnyedebb, pavilonszerű épület lett a fák közé helyezve. A tervezők az erdei karakterhez jobban illeszkedő, oldottabb épület érdekében faszerkezeteket és látszó fa rácsostartókat használtak.

Az épület leglátványosabb eleme a fazsindelyek, az eltolható üvegfalak és a lekerekített sarkok alkalmazása, ami így együtt felismerhetően kortárs, a régihez mégis ügyesen illeszkedő húzásnak bizonyult. Így kell egy régi épülethez bátran, de mégis okosan hozzányúlni.

A fazsindelyt kézzel hasították. Fotó: Gosztom Gergő / Normafa Síház Étterem

A fazsindely egyébként vörösfenyőből készült Erdélyben. Fontos, hogy nem fűrésszel készült, hanem kézzel hasították, mert a szálak tartósabbak lesznek, ha nem vágott a felület. A zsindelyek magas gyantatartalmuk miatt felületkezelés nélkül is időtállóak, színük fokozatosan „hozzáérik” a környezethez, narancsos-világosbarnából ezüstösen szürkévé válik. Ez az égtájak szerint különbözően, hosszasan lezajló, természetes változás, izgalmas időbeli és térbeli réteggel ruházza fel a bővítmény megjelenését.

A pavilon alaprajza a két lekerekített sarokkal, az íves üvegfelülettel kicsit meg lett csavarva, ettől lett izgalmas, belül pedig a padlástérszerű érzéstől válik otthonossá. Az aljzat bazaltőrleményes csiszolt beton lett, ami mindenképp nemesebb és jobban működik a térben, mintha mondjuk kerámiaburkolat készült volna.

Fotó: Gosztom Gergő / Normafa Síház Étterem

A két épületrész között kapott helyet egy régi-új terasz. A teraszt is természetes anyaggal szerették volna burkolni, ezért esett a választás a kültéren tartós akácfakockákra. Nyáron az eltolható üvegfalak miatt az épület határai szinte eltűnnek, és nemcsak átláthatóvá, de átjárhatóvá is teszik azt.

Fotó: Gosztom Gergő / Normafa Síház Étterem

A belsőépítészeti kialakítás – az építészeti terveket is jegyző két építészirodán túl – Mtenga Bianca és Bagota Réka ízlését dicséri, a falak színét, a bútorokat, lámpákat és a képeket is ők választották. A tervezők elmondása alapján ehhez inspirációként a Los Angeles-i Cafe Birdie, a londoni Rondo Restaurant és Sydneyben található Été Restaurant szolgáltak világos tereikkel és hangulatukkal.

Az épület karakteréhez illeszkedően a bisztrókonyha hangulata is könnyed, de a vendéglátást itt már valamivel komolyabbra hangolták valamivel hosszabb étlappal, bonyolultabb fogásokkal. A hely egyébként a kirándulók igényeihez igazodva kifejezetten kisállat- és gyerekbarát, szóval innen talán nem fognak kinézni, ha valamelyik családtag lefetyeli a vizet.

Már a tesztidőszak után, egy novemberi hétköznap próbáltam ki az éttermet, ami alig néhány hét alatt láthatólag egymásra talált a közönségével. Péntek délben szinte teltház volt, ami az összbenyomásom alapján nem is alaptalan. A bajai halászlé a mostanában menő, bőrével lepirított verzió, egyébként a klasszikus vonalat követő, tiszta lé és természetesen gyufatészta kíséri. A rántott hús itt a laposra klopfolt, tenyérnyi verzió helyet három-négy kisebb darabban érkező, szaftos Fledermaus, tisztességesen elkészített bécsi krumplisalátával. A Kaiserschmarrn is jó szívvel ajánlható, bármikor visszamennék érte. Vissza is fogok!

The post Így kell egy régi épülethez bátran, de mégis okosan hozzányúlni appeared first on Forbes.hu.