Minden felnőtt veszekedés során vannak bizonyos szavak, amelyek atombombaként hatnak: bármit elpusztítanak pár kilométeres körzetben. Mármint odabent. Aztán jöhet a döbbent romeltakarítás. Nálunk, ahogy vélhetően több más pár esetében is, az egyik ilyen: a válás. Ez a mi Nagaszakink, a mi cseppet sem karcsú Fat Man-ünk, amit olykor-olykor különféle hangszínekben, drámaian vagy higgadtan ledobunk egymásra, majd pislogunk a mérhetetlen pusztítás felett. A helyzetet súlyosbítja, ha a válhatnékunk a gyerek előtt zajlik, aki ugyan már némi rutinnal hallgatja szokásos csörtéinket, de az alattomos mellékhatások alól őt sem lehet kivonni. Még akkor sem, ha időközben már elkezdődött az újjáépítés, és pár napra rá a város régi-új fényében ragyog.