Egy pillanatra mélázzunk el azon ismét (és újra, és újra), milyen lenne az életünk csatazaj és patakvér nélkül, amikor a kelevézek és a nuncsakuk suhogása már a múlté, a kék plakátok üresen néznek le az emberekre, akik zavarukban eleresztik a szomszéd polgártárs nyakát, aztán egy idő után az üres kék plakátok is eltűnnek, és átadják helyüket például az addig rendre kitakart égboltnak.