Hiába ír valaki nagyon jól, ha nem tudja eladni magát. Nem véletlenül hívják Álomgyárnak a magyarok kedvenc ponyvaregényeit, több mint másfél milliárd forintos üzlet lett az álneves szerzőkből és romantikus-erotikus kötetekből. Kultúracsinálás, vagy kőkemény marketing? Gönczi Péternek és Nagypál Viktornak határozott elképzelése van a könyvkiadásról. Ajánló a decemberi Forbesból.

Érdekel!

„Az elején a Garzon Caféban ültem a Wesselényin. Jó barátom a tulaj, engedte, hogy onnan dolgozzak egész nap. A szüleimtől kaptam egy kilenccolos MSI laptopot, bruttó nyolcvanezer, ez volt az első céges eszköz. Hiányzott róla a Shift és a T.”

Hogy vajon ezért kezdődik kisbetűvel a logón, és ezért nincsen T betű a nevükben, zavaromban el is felejtem megkérdezni Nagypál Viktortól.

„Majd jöttek az első lakásirodák, Radnóti, Hegedűs Gyula, Victor Hugo. Kezdetben negyvenöt négyzetméteren ültünk, a nappaliban volt két asztalunk, onnan nyílt egy másik szoba fürdővel. Ott lakott Viktor, onnan csoszogott ki reggel papucsban” – teszi hozzá Gönczi Péter. Először festékes dobozra emlékszik, aztán korrigál: az Álomgyár kiadó első évzáró buliján mustáros bödönben melegítették a levest meg a töltött káposztát. A radiátoron.

Hamarabb tudom meg, hogy az első magánkiadáshoz a Jászai téri Mekiben írták alá a szerződést, minthogy honnan a név.

„Mert álmot árulunk. Hogy író leszel.”

2012-től a magánkönyvkiadás alapozta meg a bizniszt. Íróként vállalod a teljes kockázatot, leteszel akkori áron másfél millió forintot (ma ez már inkább 2,5–3 millió), a kiadó cserébe könyvet varázsol a kéziratodból, és beviszi a nagyobb hálózatokba ezer–ezerötszáz példányban. Harminc–negyven százalékos eladás felett már pénz is visszajön nekik. Vajon még ma is sültkrumpliszaga van az első szerződésnek?

Több ebből „Már nem a cuki startup vagyunk” – a magyar ételmentők a tengerentúlt is meg akarják hódítani „Csak arra koncentrálunk, hogy egy cseszett jó céget építsünk” – ők a Forbes10 nyertesei

Nálunk vérnek és spermának kell folynia

„Ülök a sötét szobában, és azon gondolkozom, hogyan voltam képes ezt az elsöprő szerelmet érezni iránta, miközben ennyire rettegtem is tőle” – így indul Borsa Brown (álnév) első, szintén magánkiadású könyve, A maffia ágyában.

Erotikus ponyvaregény? Romantikus, szórakoztató, lektűr, felnőttirodalom – Péter és Viktor inkább ezeket a szavakat használják. Bárhogy is legyen, van kötetük, szintén Borsától Az Arab, aminek több mint húsz utánnyomása volt, és százezres példányszámban fogyott el. „Nem kéne minden nőt megdugnod, aki egy kicsit is tetszik” – így kezdődik a sokrészes regényfolyam.

„Sokan utálják, mások szeretik, egyesek úgy tesznek, mintha nem hallottak volna még felőle, és akadnak, akik lenézik”

– Borsa szerint az Álomgyár titka, hogy hallgatnak az igényekre. „Nem tartották alantas dolognak a szórakoztató irodalomhoz nyúlni, és nem érezték úgy, hogy lealacsonyodnak azzal, ha párbeszédbe bocsátkoznak az olvasókkal”. Összesítve több mint 230 ezer követőt kell lenyűgözni a közösségi médiában, no meg a leglelkesebb rajongókat, egy 25 ezer fős zárt Facebook-csoportot, akik néha még két borítóverzió közül is dönthetnek. 

Az interjú második órájában már elgyengülnek az alapítók, és kétszer is elhangzik, hogy ponyva.

„Szoktuk mondani, hogy nálunk vérnek és spermának kell folynia”

– viccelnek.

Gönczi Péter és Nagypál Viktor egy végigmulatott gozsdus éjszakán döntöttek úgy, hogy belevágnak az Álomgyár kiadóba. Több mint másfél milliárd forintos üzlet lett a felnőttirodalomból. Fotó: Belicza László Gábor

A túlélés ideje

Az hamar kiderül, ahogy az alapítókkal beszélgetek új irodájukban a Bajcsy-Zsilinszkyn, hogy az Álomgyár inkább üzlet, mint kultúracsinálás, a könyv nekik eszköz, nem szerelem, és írni legalább annyira önpromó és marketing, mint amennyire alkotás. Külföldi szerzők jogainál is sokat számít az online jelenlét, sőt Péter és Viktor olykor meghökkentő egyszerűséggel dönt és választ:

legyen nő, nézzen ki jól, a csávója is, írjon sokat, legyen vele tele az Instagram, és akkor érdemes behozni Magyarországra a könyveit.

És amikor ezek elhangzanak, senki sem érzi magát kellemetlenül, ahogy attól sem, ha többéves sikerszéria után az anyagi nehézségekről is szót kell ejteni.

Idén körülbelül százhúsz címet adnak ki, tavaly 139-et sikerült. Van ez az infláció dolog, a kiadó, a könyvesboltok, a webáruház és egyéb ügyeik (e-könyv, nagyker stb.) kevesebb címmel is hozzák a 2022-es árbevételt (1,6 milliárd forint tavaly, 1,6–1,7 körül idén). Viszont a nyomtatástól a béreken és bérleményen át a logisztikához, fuvarozáshoz köthető energiaárakig minden költségük körülbelül a duplája lett.

A covid jó időszakuk volt, nem csak azért, mert mindenki otthon olvasott. „A többi kiadóval ellentétben mi nem húztuk be a kéziféket – mesélik az alapítók. – Amikor újranyitottak a boltok, hirtelen nem tudtak új könyvet a polcra tenni. Tőlünk viszont tudtak címeket venni.

Covid után bementél a Tescóba, és szinte mint egy Álomgyár-könyvesbolt, úgy nézett ki.”

A mostani gazdasági környezetben sokkal tehetetlenebbnek érzik magukat. Idén márciusra egy év alatt 40–60 százalékkal magasabb árajánlatot kaptak a nyomdai költségekre, ezzel szemben a könyvenkénti átlagbevételük csak 17 százalékkal nőtt. Szóval ez most nem a fejlődés, hanem a túlélés ideje, mondják, tíz év intuíció után pedig ideje tudatosabban építkezni.

Fischer, Zuckerberg, Forbes Men – itt a decemberi Forbes

A fenti csak részlet az eredeti cikkből, keresd az Álomgyár teljes történetét a friss magazinban. Ahogy azt is, hogy a Maestro, Fischer Iván miért gondolja úgy, hogy a Fesztiválzenekarban nem neki kell az utódlással foglalkoznia.

The post Legyen nő, nézzen ki jól, írjon sokat, legyen vele tele az Instagram – így lett másfél milliárd forintos üzlet az Álomgyárból appeared first on Forbes.hu.