A történelmi korok legismertebb, rendszeresen visszatérő üstököse, a Halley-üstökös december 9-én 2 órakor kerül legtávolabb a Naptól. Ezután már a Naphoz közeledő szakaszon közeledik a Naprendszer belső térségei felé, ahol 2061-ben kerül ismét napközelbe.

A nevezetes Halley-üstökös legutóbb 1986. február 8-án volt napközelben, amikor 0,547 CSE-re közelítette meg központi csillagunkat. A NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) 1968. január 1-jei időpontra megadott pályaadatai szerint az üstökös elnyújtott ellipszis alakú pályán kering a Nap körül, amelynek excentricitása közelítőleg 0,9679, legtávolabbi pontja a Naptól 35,2809 CSE, vagyis a Neptunusznál is távolabbra kerül. Azonban a Halley-üstökös naptávolpontja (aphélium) a földpálya (ekliptika) síkjától a térben távol van, ugyanis az üstökös pályasíkja a Föld pályasíkjához képest mintegy 162,18 fokos szöget zár be, ami retrográd keringési irányt jelent (valójában a két sík közel 17,82 fokkal hajlik egymáshoz). Az üstökös keringési ideje mintegy 75,91 év. A pálya fél nagytengelye 17,927 CSE. Fontos tudni, hogy az üstököspályák paraméterei főleg a nagybolygók gravitációs zavaró (perturbációs) hatására időben kissé megváltoznak és ennek következtében a Halley keringési ideje 74 és 79 év között változik.

A Halley-üstökös napkörüli pályája a földpálya (ekliptika) síkjába vetítve. Az üstököspálya legtávolabbi pontja a Neptunusz pályáján is túl helyezkedik el. A Napon keresztül átmenő egyenes az üstökös és az ekliptika síkjainak metszésvonala (csomóvonal) (NASA/JPL, Universe Today, 2023.12.06.).

A Halley-üstökös a mostani naptávola idején az Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképben tartózkodik a Földről nézve, amit az alábbi csillagtérkép mutat.

A Halley-üstkös látszó égi helyzete a 2023. december 9-i aphéliuma idején az Északi Vizikígyó (Hydra) csillagképben. A területhez közel van a Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép. (Stellarium, Universe Today, 2023.12.06.).

A Halley-üstökös az 1986-os napközelsége utáni hónapokban főleg a déli féltekéről volt jobban megfigyelhető és onnan sok érdekes és látványos felvétel készült róla elsősorban az üstökös megfigyelésére szerveződött nemzetközi megfigyelési kampány, az IHW (International Halley Watch) keretében. Az alábbi kép az IHW Nagy-Skálájú Jelenségek Megfigyelési Hálózata (Large-Scale Phenomena Network, röv. LSPN) keretében készült a Húsvét-szigeten.

Az 1P/Halley-üstökösről 1986. március 8-án a Húsvét-szigetről Willliam Liller által készített felvételen az egyenes, keskeny, kékes színű gázcsóva és a széles, enyhén görbült porcsóva is jól megfigyelhető (NASA=/GSFC/NSSDC, IHW LSPN, Universe Today, 2023.12.06.).

A Halley volt az a kis égitest, amelyet űrszondák sora meglátogattak és tanulmányozhattak. Ezek közül a legtöbb megfigyelést és helyszíni méréseket a szovjet-Interkozmosz és nyugati együttműködő partnerekkel is megvalósult VEGA (Venyera-Gallej) két űrszondája (VEGA-1 és 2), valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Giotto-szondája által a tudomány történetében először készültek közeli felvételek egy üstökös magjáról és a magot övező belső kómáról. A VEGA misszióban több műszer és berendezés elkészítésében és a tudományos adatok kiértékelésében jelentős magyar közreműködés történt, amelyek közül ki kell emelni a Televíziós Képfelvevő Rendszer (TVS) elektronikájának és vezérlő szoftverének magyar fővállalkozásban történt kifejlesztését, elkészítését és a képfelvételek kiértékelését. Sőt, magyar mérnök-informatikusok az ESA Ciotto-szondája HMC (Halley Multicolour Camea) szoftverének kifejlesztésében is közreműködtek.

A Halley-üstökös magjáról az ESA Giotto űrszondája által készített felvételek egyike, amely a szonda HMC (Halley Multicolour Camera) kamerájával készült az üstökös magjától mintegy 2000 km távolságból (ESA/Giotto, HMC).

A Naptól távolodó Halley-üstökösről a legutolsó felvétel az ESO (Európai Déli Obszervatórium, Cerro Paranal, Chile) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT) négy műszerének egyikével készült hosszú expozícióval 2003. március 6-8. között, amikor az üstökös már a 28,06 CSE-re volt a Naptól.

A Halley-üstökösről a Naptól távolodóban az ESO VLT (Cerro Paranal, Chile) egyik távcsövével 2003-ban készített összesen mintegy 9 órás CCD felvétel. Az üstökös a kép közepén csak egy halvány foltnak látszik (ESO/VLT PR photo 27a/03, 2003.09.01.).

Ahogy a Halley-üstökös a Nap felé közeledik, a közeljövő nagy teleszkópjai számára nagy lehetőség az üstökös újrafelfedezésére, ami lehetőséget nyit arra, hogy hosszú időn keresztül, folyamatosan figyeljük meg az üstökös aktivitását.

A Nap felé közeledő Halley-üstökös pályáján a következő események várhatók:

2041. július 5. Eléri a Neptunusz-pálya távolságát 30,07 CSE naptávolságban.

2053. május 12. Eléri az Uránusz-pálya távolságát 19,18 CSE naptávolságban.

2058. december 3. Eléri a Szaturnusz-pálya távolságát 9,53 CSE naptávolságban.

2060. június 26. A Jupiter-pálya távolságát éri el: 5,20 CSE naptávolságban.

2061. május 16. Az üstökös a Mars-pálya távolságában, 1,52 CSE-re.

2061. június 19. A Halley a Föld-pálya távolságában 1,00 CSE-re a Naptól.

2061. július 28. Napközelsége (perihélium): 0,5928 CSE távolságra a Naptól.

2061. július 29. Földközelben: 0,4774 CSE-re bolygónktól.

A Halley-üstökös következő napközelsége újabb lehetőséget teremt arra, hogy űrszondákkal ismét közelről, de az 1986-os űrmissziókhoz képest még részletesebben tanulmányozzuk ezt a nevezetes csóvás égi vándort.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Forrás:

Universe Today (2023.12.06.)