A több milliárd dollárt termelő Avatar franchise egy karácsonyi piacra optimalizált új résszel bővült. Megérkezett az Avatar: Frontiers of Pandora, amely hozza a kötelezőt, de váratlant nem nyújt sajnos.

Ma már világosan látszik, hogy amikor James Cameron elkészítette a 2009-ben bemutatott Avatart, akkor nem csupán egy filmet tett le az asztalra, amely bedurrantotta a 3D őrületet, és amely a világon a legtöbb pénzt termelte.

Létre akart hozni valami nagyobbat, egy olyan saját komplex, fiktív univerzumot, amely olyan, mint Tolkien világa vagy a Star Wars. Egy olyan avatárt, amely még halála után is fennmarad, fejlődik és tovább él.

Az öt részesre tervezett monumentális filmes eposz mellett a franchise részét képezik a különféle könyvek, egyéb kiadványok, merch cuccok, vidámparkok, és természetesen a videójátékok is.

Ez utóbbiaknak a Cameron által vezetett csapat nyilván komoly szerepet szán, teljesen érthető okokból. Az interaktív programok rengeteg lehetőséget kínálnak arra, hogy még részletesebben kialakítsák, felépítsék a világot, további mélységet adjanak a sztorinak, hogy újabb rajongókat szippantsanak be, és persze, hogy még több pénzt keressenek egy már befuttatott márkanévre építkezve.

Mert hát az Avatar lore óriási biznisz. A 2022-ben befutott második film is 2,3 milliárd dollárt termelt, ami ugyan elmarad az első epizód 2,9 milliárd dollárjától, de még így is egy messziről is igen jól látható, szép nagy összeg. Tehát érezhetően van fogadókészség az emberekben, és ezt ki akarják használni. Ez abból is látszik, hogy 2023 karácsonyi szezonjának közepén, amikor könnye nyílnak a pénztárcák, futott be az Avatar: Frontiers of Pandora videójáték, amelyet a világ egyik legnagyobb kiadója, az Ubisoft dobott piacra, és amelynek fejlesztésébe maga James Cameron is beszállt az ötleteivel.

Fedezd fel Pandorát!

Nem túl meglepő módon a Frontiers of Pandora a manapság igen népszerű, nyílt világú, akció-kaland-szerepjáték hibrid játékok sorát erősíti. Azaz teljesen nulláról indulunk egy fakezű, fogalmatlan, gyakorlatilag félpucér főszereplővel egy hatalmas, és teljesen idegen terepen. Hogy a végére szuperképességekkel megáldott, kipattintott, csoda eszközökkel felvértezett, félisten-szerű lénnyé váljunk, akinek nincsenek is már komolyan vehető ellenfelei, és akinek a lába előtt hever a világ.

Az Avatar franchise egy új résszel bővült. Kép: Ubisoft

De az odáig vezető út nem rövid, hiszen fel kell fedezni apránként az Avatar filmek színhelyeként is funkcionáló Pandora bolygó eleddig ismeretlen kontinensét. Egy őslakos, azaz na’vi fajú főszereplőt irányítunk, akit gyerekkorában elraboltak a csúnya gonosz kizsákmányoló emberek, a velejéig romlott RDA konszern munkatársai, hogy egyfajta kesztyűbábot kreáljanak belőle, akinek segítségével majd leigázhatják a bolygót, megszüntetve minden ellenállást. De a főhősünk megszökik, és ott találja magát a dzsungel közepén vaksin pislogva.

A na’vi nép megmentése a cél.

Hogy a céljait elérje, meg kell ismernie a flórát és faunát, azaz ki kell tapasztalnia, hogy melyik növény és állat mire való, mit lehet belőle készíteni. Fel kell vennie a kapcsolatot az ellenállókkal, a na’vi klánokkal, és különféle feladatokat kell végrehajtania, amelynek köszönhetően egyre ügyesebbé-erősebbé-képzettebbé válik. A küldetések központi részét képezi a csatározás az RDA erőivel, illetve a vadállatokkal, ami az adrenalin pumpálására szolgál. Az ellenfelek nagy része eleinte túl nagy falat, gyakorlatilag egyetlen pislogással kifiléznek mindet, de ahogy fejlődik a kis na’vi, úgy billennek át az erőviszonyok, és a vadászok prédává válnak.

Ez egy teljesen bevált, számos alkalommal már bizonyított formula, úgyhogy ha valaki betart néhány fontos szabályt akkor elrontani nem nagyon lehet semmit. Az Ubisoftnál pedig már elég öreg rókák dolgoznak ahhoz, hogy ilyen hibákat ne kövessenek el. A szórakozás ebből fakadóan hosszú időn át garantált, legalábbis papíron, hiszen igen sokáig tart, míg bejárjuk, megismerjük a gigantikus játékteret, és feltápoljuk a főhőst.

Gyenge sztori

A baj nem is a kihívások mértékével, a játékmenettel van, hanem azzal, hogy újdonságokkal nem találkozunk. A nyersanyag gyűjtögetéssel, azok mixelésével, a felszerelés fejlesztése pont olyan, mint annyi más hasonló program esetén.

De persze mindezt feledtetné egy jó sztori, erős karakterekkel, szuper feladatokkal, rejtvényekkel, ám ezek sajnos hiányoznak. A történet totálisan sablonos, minden fordulat gyakorlatilag előre látható.

A szereplők borzalmasan sematikusak, a jóságos matriarchától kezdve, a mufurc klánvezéren, a lázadó kamaszlányon, tékozló fiún, Júdást megszégyenítő árulón, balfék baráton át a kérges szívű szakácsig már belefutottunk mindenkibe a különféle filmekben, sorozatokban vagy videójátékokban.

A történet nem valami nagy szám.

A missziók egy része elég unalmas, kimerül abban, hogy ide-oda kell mászkálni a térképen, tárgyakat cipelni egyik helyről a másikra, beszélgetni különféle szereplőkkel, illetve természetesen lepofozni a gonosz RDA erőket.

Harc: nem az igazi

Sajnos a csata nem az igazi, mert ennél ma már vannak sokkal jobb harcrendszerrel bíró belső nézetes akciójátékok. Ennek egyik fő oka, hogy az ellenfelek intelligenciája tragikusan alacsony. Olyan butaságokat csinálnak, hogy az ember haja az égnek áll. Simán előfordul, hogy a nagy lépegető robotok csak mulyán bámulják, ahogy szép lassan lenyilazzuk (!!) egyiket a másik után.

A harc központi szerepet játszik.

Az is problémás, hogy sokszor a világ végéről el lehet intézni a gonoszokat, a bujkálásnak pedig semmi értelme, hiszen azonnal kiszúrnak, és akkor az egész horda a nyakunkba zúdul, és még a föld alatt is megtalálnak, mintha éreznék a szagunkat.

Döbbenetes látványvilág

Amiben viszont az Avatar: Frontiers of Pandora brutálisan jó, az a grafika. Egészen döbbenetesen gyönyörű amit látunk, és a készítők maximálisan kihasználták, hogy egy idegen bolygó fantáziavilágában vagyunk, ahol bármilyen élőlény elfér.

A különféle formájú növények és állatok színpompásan ragyognak, kicsit olyan hatást keltve, mintha a készítők toltak volna a munka előtt valami hallucinogént. Erre rátesz egy lapáttal a vadabb goa fesztiválokat idéző na’vi esztétikum a színes ponyvákkal, az organikus díszítésekkel és ruhácskákkal.

A részletesség fantasztikus, minden, még a legkisebb gomba vagy virág is iszonyatosan kidolgozott. Az effektek csodálatosak, az animációk hibátlanok, szóval látvány terén Avatar: Frontiers of Pandora a csúcsot képviseli jelenleg.

A látvány félelmetesen jó.

A természetben, azaz nyílt terepen minden mozog, az időjárás és a napszakok dinamikusan változnak. A hangok is nagyon-nagyon rendben vannak, rengeteg a zörej, a morgás, surranás, a járművek, fegyverek zaja is hitelesnek tűnik, az aláfestő zene pedig a hollywoodi produkciók szintjét hozza.

Mint a film

Mindent összevetve, az Avatar: Frontiers of Pandora teljesen olyan, mint az Avatar filmek. A látványvilág, a hangulat, a körítés fantasztikus, abszolút elit kategóriás. A történet viszont satnya, a játékmenet sablonos, emiatt olykor döcög, unalomba fullad a dolog. A karakterek egydimenziósak, a humor fájóan hiányzik, épp úgy, mint a normális rejtvények.

A látványvilág olyan, mintha a grafikusok bevettek volna valamit.

Az alapgondolat szép, azaz hogy itt a jó, környezetet védők oldalán küzdünk a profitra éhes, semmit sem tisztelő kizsákmányolók ellen. De ezen nem sikerült túllépni, és egy idő után eléggé szájbarágóssá válik az egész. És az is tény, hogy ez az egész na’vi dolog számos sebből vérzik. Ez az ősközösségi szinten lévő nép önmagában egyszerűen nem elég izgalmas a nagyszabású tech-fantasy univerzum fenntartásához.

Az Avatar franchise a Gyűrűk Ura, a Star Wars, a Warhammer, a Shadowrun de még a Harry Potter ökoszisztémákhoz képest felszínesnek, súlytalannak és kicsit infantilisnak tűnik.

Ahhoz elég, hogy tömegek beüljenek rá a moziba, és tátsák a szájukat a látvány láttán, de ennél több nagyon nincs benne.

Ajánljuk?

Technikailag a Avatar: Frontiers of Pandora tökéletes, játéknak távolról sem az. Ettől függetlenül irgalmatlan sok időt el lehet vele tölteni. Vértől, horror elemektől és egyéb gusztustalanságoktól megkímél, a harci jelenetek sem rémisztőek, szóval akár a gyerekekkel is együtt lehet tolni.

A na’vi hatalomátvételre még várni kell.

Pláne, hogy a gyűjtögetést, a karakter fejlesztgetését, illetve a hatalmas lélegző, gyönyörű világ felfedezését, és a nem túl szofisztikált, ám érzelmektől túlcsorduló sztorivonalat valószínűleg jobban is élvezhetik. 28 000 forintba kerül, és a rajongóknak (már ha vannak ilyenek) ennyiért is kötelező.

Ha valaki családi programnak vetné be, akkor is jól járhat vele, hiszen tényleg rengeteg időt el lehet vele tölteni.

Ha viszont olyan komoly játékélményt keres, ami beszippantja, nem ereszti, kitölti a gondolatait, és ami miatt alig várja, hogy leülhessen a gép vagy konzol mellé, akkor lehet, hogy jobban jár valami mással, még akkor is, ha egyébként kedveli az ilyen nyílt világú kaland-szerepjáték-akció hibrideket.

The post Újabb hatalmas darabkával bővült James Cameron digitális Avatárja. Ilyen lett a Frontiers of Pandora appeared first on Forbes.hu.