Orosz Gergely írja a világ talán legolvasottabb tech hírlevelét, a The Pragmatic Engineert. Így jutott egy magyar programozó a harmincezer forintos weblaphegesztő munkáktól odáig, hogy ma már havi közel 150 ezer dollár a bevétele, közben pedig százezreknek segít eligazodni ebben a sokszor kíméletlen iparágban.

„Orosz Gergelynek írni!”

Ezt írtam be magamnak szeptember elsejére a Google Naptárba. Felesleges volt, enélkül is eszembe jutott volna újra felkeresni. Valójában vártam is, hogy újra felkeressem.

„Köszönöm a megkeresést! Sajnos addig, amíg ősz fele be nem fejezem a könyvemet, addig nem adok interjút sehol. De ha az meglesz, akkor utána szívesen! Addig csak az írással foglalkozom (The Pragmatic Engineer + a könyv).” Ez volt az első ímélköröm Gergővel januárban.

Visszanéztem, nem bírtam magammal, már augusztus 29-én ment az újabb levél. Hét hónapot pörögtem ezen: itthon miért nincs megénekelve, hogy bizony egy magyar nevű szerző csücsül a Substack hírlevél-platform tech toplistájának tetején?

Ez idő alatt volt elég időm szorozgatni. Legalább tízezer előfizető, 15 dollár per hó (vagy évi 150), a Substack ebből levesz tíz százalékot, a Stripe az elektronikus fizetésért pedig még hármat. Havi hat számjegyű dollárbevétel. Most tényleg egy volt magyar Uber-menedzser írja a világ legnépszerűbb tech hírlevelét? Ráadásul még degeszre is keresi vele magát? Ilyen könnyen le tudott mondani háromszázezer dollárról, amit a legjobb uberes évében keresett meg?

A legtöbb előfizetővel bíró tech hírlevelek a Substacken. Az első helyen egy magyar név, Orosz Gergely a The Pragmatic Engineerrel. Forrás: Substack

Mindezt miért? Egy laikus szemmel elég szakmainak (értsd, száraznak) tűnő, angol nyelvű hírlevélért, ami heti két alkalommal olyan kifejezésekkel megy ki a tárgyban, minthogy „minőségbiztosítás”, „fejlesztői produktivitás” vagy „backend programozás”. Hosszabb szövegek, de fogyaszthatóra tördelve, bulletpointozva, ábrákkal, félkövérezett tételmondatokkal. Van, hogy vadiúj slágertémát dolgoz fel, de azt is egy lépéssel szakmaibb megközelítéssel.

A The Pragmatic Engineerre így is több mint félmillióan vannak feliratkozva – a Szilícium-völgytől Indiáig –, és Gergőt az X-en is több mint 230 ezren követik. Köztük a The Verge, a világ egyik legnagyobb tech híroldalának főszerkesztője, Nilay Patel is, vagy olyan lapoktól szerkesztők, riporterek, mint a The New York Times, a The Information vagy az amerikai Forbes.

Aki követi, az tudja, hogy olykor innen hamarabb juthat iparági fülesekhez, mint a Bloombergnél vagy a The Wall Street Journalnél, vagy hogy forró témáknál (a tömeges leépítésektől az OpenAI drámájáig) olyan elemzéseket olvashat, amit csak bennfentes vagy szakértő forrástól szokás kapni.

Több ebből Az ország, ami ráfeküdt az autógyártásra, de az oktatásba is öntötte a pénzt Presser és Dusán újra együtt: sztárparádéval jön a Pinokkió

Újságíróvá válni a clickbaitversenyben

Pont a fentitől válik a civil újságírás a közösségi média egyik nagy ígéretévé. Újságírói tapasztalat nélkül, de valamilyen mélyreható területi ismerettel, ha valaki megtanulja, vagy legalábbis belerázódik az alapokba és az etikettbe, vannak forrásai, és jól be tudja csomagolni azt az információhalmazt, amit az átlagjúzernek nem lenne ideje külön helyekről összegyűjteni, onnantól kezdve bárkiből válhat újságíró.

Már ha rendszeresen és megbízhatóan szállít exkluzív híreket, írásokat, és a szakmájába is kellően betagozódott. Másrészt a forrás is kevésbé érzi kiszolgáltatottnak magát, és így könnyebben megszólal név nélkül, ha nem a mainstream médiának, hanem Gergőhöz hasonló szakmai íróknak nyilatkozhat. Akik nem a médiába készültek, mégis idekeveredtek és elkezdtek beletanulni a szerepbe.

„Gergely az egyik legkeményebben dolgozó riporter és szerző, akit ismerek. A szoftvercégek belső működése rendkívül fontos az iparágban dolgozók számára, de szinte senki sem tudósít róla olyan mélyen és alaposan, mint ő” – ezt az amerikai Casey Newton, a szintén a Substacken futó Platformer alapító-újságírója, a The Verge volt szerkesztője írta a Forbes.hu-nak.

Mindez ráadásul a szakmai mellett anyagi függetlenséget is hozhat. Már ha tényleg sikerül valakinek fizetőképes piacot találnia arra a témára, amire egy médiacég előtte nem mert pénzt adni – talán nem véletlenül. Szoftverfejlesztő ír szoftverfejlesztőknek szoftverfejlesztésről? Elsőre nem nem tűnik eladhatónak és szexinek, nem igaz? De akkor még egyszer: több mint félmillió feliratkozó, amiből legalább tízezren fizetnek is ezért.

„A tech újságírás mára szinte clickbaitversennyé fajult. Gergely szuperereje a műszaki ismeretekben rejlik. Lebilincselően és részleteiben tud írni fontos dolgokról, és elég bátran nyúl olyan nehéz témákhoz is, mint például a tech iparban uralkodó szexizmus”

– írja a Forbes.hu-nak a legendás szoftverfejlesztő, Kent Beck. Gergővel augusztusban publikáltak közös cikket, jelen állás szerint ez a hírlevél eddigi legnépszerűbb írása. „Szakmai berkekben ez elég ritka” – büszkélkedik Gergő a megjelenéskor. Még mindig csak levelezünk, de finisben a könyve, négy éve készül a The Software Engineer’s Guidebook, pár hetet most már csak kibírunk.

Gergő és a programozó legenda, Kent Beck személyesen is találkoztak San Franciscóban. Fotó: Orosz Gergely

A fókuszt emlegetni a hatékony, sikeres munka kulcsaként az egyik legelcsépeltebb klisé, gondolhatná most minden coachtagadó ember. De ha felnézel Gergő oldalára, van külön Now aloldal, ahol tételesen leírja, most mivel foglalkozik, mit miért csinál, vagy épp nem vállal el. Fent három bekezdésben a TLDR-verzió (too long; didn’t read) is röviden összefoglalja a lényeget: hírlevél, könyv, semmi más. Se szponzoráció, se tanácsadás, telefon vagy interjú. Még egy rövid kávé sem. Túl direkt? Lehet. Viszont nem árul zsákbamacskát. Még jobban tisztelem ezzel az idejét, és tudom, hogy ő is az enyémet.

Novemberben kijött a könyv, az Amazonon bestseller lett tech kategóriában.

Az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Németországban az összesített listán is élbolyban volt az első héten. Japánban a legjobban fogyó, nem japán nyelvű megjelenés volt. Kezdetben még az Amazon nyomtatási rendszerét is kiakasztotta, egy ponton nem tudtak több rendelést felvenni. Ekkorra elegem az előjátékból, de már semmi okom türelmetlenkedni, Gergő tartja a szavát. Előtte még egy gyors New York-i út, majd egy londoni kitérő, és végre betölt az arca a videócseten.

Orosz és Orosz

Két év után először nem úgy telnek a napjai, hogy hírlevél, könyvírás, hírlevél, könyvírás, meg még némi hírlevél is, ezzel pedig az önkéntes sajtócsendnek is vége. Gyorsan tisztázzuk, szerinte akkor érdemes újságíróval beszélgetnie, ha van apropója, mondandója, konkrét célja vele. „Nem kerülni kell a médiát”, mondja, de szerinte csak így van értelme használni. Pláne egyfős vállalkozásnál, ahol aztán tényleg huszonnégy órából áll a nap, és annak minden másodperce kincs.

Aki ennyire aktívan, nyíltan és őszintén él és ír online, sokszor élőben teljesen más képet ad, mint amit fejben elképzelsz. Ami azonnal átjön Gergőből: hogy pont úgy mosolyog, mint Orosz Bálint. Persze, hisz ugyanaz a vezetéknevük. „Amikor szoftvermérnököket interjúztatunk, többször visszahallom viccesen, hogy »ha Gergő testvére vagy, akkor te se lehetsz annyira rossz«. Külföldiek szokták kérdezni, mennyire gyakori vezetéknév Magyarországon, mert rajtam kívül csak egy magyart ismernek a techben: Gergely Oroszt” – mondja a Forbes-címlapos testvér, Bálint.

„Ő már beszélt Tim Cookkal, én még nem”

– ezzel pedig már bátyja, Gergő szemlélteti a testvéri rivalizálás véresen komolytalan terhét.

Kevésből sokáig jutunk, ebben nagyon jók vagyunk – újabb, milliárdos befektetés a magyar top startupnak

Talán most ő az ismertebb, de két éve Bálint volt az a Crafttal, amikor az év alkalmazása lettek az App Store-ben. Előző cégébe, a Distinction nevű appfejlesztőbe Gergő is bedolgozott. Az első külsős Windows Phone-alkalmazás, a Cocktail Flow nevű koktélos receptapp az ő neve alatt jött ki, ezért őt találta be a WhatsApp a windowsos mobilverzió feladatával. „A feleségem is azt mondta, hogy imádja. De akkor mindenkit lepattintottam, nem volt elég időm.” Két év múlva 19 milliárd dollárért vette meg a Meta a csetalkalmazást. „Akkor jöttem rá, hogy lehet, le kellett volna ülnöm velük” – nevet Gergő.

2014-ben nemcsak a WhatsApp kelt el, hanem a Distinction is, megvette őket a Skyscanner.„Hívott egy fejvadász, hogy a Skyscanner új cégébe keresnek vezető mobilfejlesztőt, közvetlenül a CEO-nak kéne jelentenem” – meséli Gergő. Bálintra utal. Ezek szerint sokaknak fel se tűnik a közös vezetéknév. „Mondtam, felejtsük el egyből, nem fogok az öcsém alatt dolgozni.” Fél óra múlva visszahívta a fejvadász, a Skyscanner egy másik startupot is felvásároltak, hozzájuk is keresnek vezető fejlesztőt. Erre már igent mondott, de kikötötték a szerződésben, hogy se közvetlen, se közvetett módon nem fog Bálintnak riportálni.

Let’s jam!

Ha nem is anyagiakban, de igyekeztek erős hátteret adni a vegyész szülők az Orosz fiúknak, gyerekkorukban két évet Amerikában élt a család (ahogy azt tavaly Bálintról is megírtuk a századik magyar Forbesban). Ugyanúgy a tech piacon, de két külön úton értek el annak egy nagyon magas pontjára. Bálint mindig is itthon építkezett, Gergő viszont külföldön, alkalmazottként, nagy multiknál. Egyetem után hamar Londonba költözött, hat éve pedig Amszterdamban vert tanyát, itt él két gyerekével és amerikai feleségével.

2016-ban vették fel az Uberhez, lényegében ők voltak annak a korszaknak az OpenAI-ja, abban az évben, amikor a fuvarmegosztó cég Magyarországon ellehetetlenült és kivonult a taxislobbi után. Hiába járta meg addig a J.P. Morgant vagy a Skype-ot, Gergő az Ubernél érezte először úgy magát, mintha idegen nyelven kuruttyolnának körülötte. Let’s jam (értekezletet kiírni), TLDR (röviden a lényeg) – minden hasonló rövidítésnél vagy szilícium-völgyi szlengnél doksit ragadott és jegyzetelt, de értekezletekre se ült már be másképp. Meg is lepett maga körül sokakat, hogy tényleg mindent feljegyez, ráadásul milyen gyorsan – vakon gépelni is megtanult, hogy ne maradjon le semmiről. „Utólag senkit se lepett meg, hogy belevágtam a hírlevélbe.”

Hamar menedzseri pozícióba került, ami talán újabb extra terhet pakolt rá: ahogy a frappáns rövidítésekről, úgy a tech ipari fejlesztői vagy menedzserlétről sem talált semmi hasznos irományt, összegzést. Pedig nincs egyedül a problémájával. Közben a külföldi munkákból egyre több tech cég fontos vagy jól értesült emberét ismerte meg, az irodafolyosótól az ebédasztalon át a bárasztalig egyre több helyről eljutottak hozzá is az iparági pletykák.

„Egy ilyen cégbe bekerülni négy–öt lépcső, utoljára kell a leendő menedzsereddel beszélgetni. Általában négyfokozatú az értékelés egy állásinterjún, a dupla hüvelykujj az abszolút igen, nagyon ritkán kapják meg. Utólag tudtam meg, hogy nekem hárman is ilyet adtak. Levezettem vagy száz interjút, olyat is alig láttam, hogy akár csak ketten szavaztak volna két hüvelykujjal valakire.” Ha valaki, Gergő biztos praktikus tanácsot tud adni arról, hogyan szerezzünk állást big tech cégben, hogyan illeszkedjünk be ebbe a világba, vagy hogy hogyan vívjunk ki magunknak igazán kedvező juttatást. Mert a nagy pénzek bőven túlmutatnak a fizetési csekken, azután, hogy egy cég tőzsdére lép, már számít, hogy belépéskor mennyi dolgozói részvényt ajánlottak fel nekünk.

Itt esett le Gergőnek: eddig azért nem szedte össze senki ezt a rengeteg mindent, mert igazából rá várt a feladat, neki kellett ezt megírnia. És itt nem is igazán hétpecsétes titkokról van szó, viszont csak olyanok férnek hozzá ezekhez az infókhoz, akik ismernek bizonyos embereket, legyen az kisebb cég fejlesztője, vagy valamelyik tech óriás technológiai igazgatója.

„Milyen jó lenne ezt a tudást kicsit demokratizálni”

– így vágott bele a The Pragmatic Engineerbe.

„A karriered a tiéd, neked kell húzni, más nem fogja helyetted” – vallja Orosz Gergely. Fotó: Orosz Gergely tulajdona

Havi 150 ezer dollár

Történetet mesélni egyszerű – de néha a legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek. Stílusosan, fókuszáltan írni is ilyen dolog. Gergő már 2008-ban elkezdett blogolni, inkább személyes történetekről. 2015-ben lett elege a céltalan gépelésből, a következő hat év azzal telt, hogy inspirálódjon, megtalálja a hangját, kialakítson egy konkrét stílust. Nem félt másolni, Jeff Atwood Coding Horror nevű blogját vette alapul: mindig elolvasott három cikket, beidézett belőlük pár sort, és hozzátette a gondolatait.

Az Atwood-módszer másik fontos pillére: minden héten fixen szállítani kell két–három cikket, a folyamatos tartalom tud csak biztosabb érdeklődést hozni és fenntartani. A folyamatos TLDR-ezés is megtette hatását a munkahelyén. „Lusta olvasó vagyok, de az emberek is csak átpörgetnek egy csomó dolgot. Először hosszan megírom, aztán még egyszer átfutom és átszerkesztem, félkövérezek, majd előreveszem a lényeget.”

Az írás az Uberig kvázi hobbi volt, legalábbis bevételi forrásként értelmezhetetlen. Egyedül a harmincdolláros hostingköltséget termelte ki a blogon elhelyezett hirdetésekkel vagy monetizálható partnerlinkekkel. 2020-ban érett meg benne a döntés: stabil anyagi védőhálója lett az uberes fizetésből, és most már úgy érzi, 13 év alkalmazotti lét után fel kell frissülnie.

Meg hát annyi lehetőség rejlik még az életben, szóval megragadna belőlük egyet magának.

Így hát felmondott, a könyv mellett pedig karrierje következő fejezetét is elkezdte tervezni.

Egy évvel a felmondás után, 2021-ben vágott bele a The Pragmatic Engineerbe, most már rendszeres fizetős tartalommal (és havi egy ingyenes verzióval). Az elején fél évet adott magának: ha nem jön be, marad a könyvírásnál, vagy még akár a szakmába is visszamegy. Ő se hitte, hogy ekkorát fog szólni a hírlevél, hogy erre ekkora igény fog mutatkozni.

„Könyvet, cikket, hírlevelet a legtöbbször visszavonult felsővezetők írnak, ami nehezebben alkalmazható a mindennapi életben. Gergő a maga példáján tudta, milyen kevés a ténylegesen pragmatikus tudás. Ezt a kihasználatlan piacot célozta meg rengeteg munkával” – foglalja össze testvére, Bálint.

Kezdetben mély szakmai cikkel indult a hírlevél, a második felében folyosói pletykákkal, értesülésekkel, ez volt a Scoop (mint „füles”). Utóbbiban volt miről írni az elmúlt két évben az iparági leépítések és balhék miatt. Gergő számára a negatív hírekkel vált egyre kevésbé szimpatikussá ez a fajta újságírói szerep, a Scoop is átalakult menet közben. „Ugyanúgy emberekkel beszélgetek, de most már újdonságokra, új megközelítésekről szerzek tőlük infókat.” Az erős kijelentések így sem állnak tőle távol, végül is ez emeli ki őt: nemcsak elemez, de véleményez is. És érdemes adni a szavára, hiszen ő ott volt, benne volt, ért hozzá.

„Sok cikkemre kaptam vissza, hogy ez milyen pragmatikus lett, itt tetszett meg a kifejezés.”

Mindezt komoly bevételre tudja fordítani a kis médiabirodalma. Konkrét számokat nem közöl, de ha a minimum 10 ezer előfizetőt beszorozzuk a havi 15 dolláros díjjal, szerinte nem lövünk túlságosan fölé a havi 150 ezer dolláros bevétellel. Hozzá kell tenni, az éves csomag csak 150 dollár, a Substacknek és a Stripe-nak járó 10+3 százalék jutalékot például még le kell vonni, az Amerikán és Nyugat-Európán kívülieknek pedig busás kedvezményt is szokott adni.

A The Pragmatic Engineernek része a könyvkiadás is, becslések szerint az Amazonon keresztül kinyomtatott és postázott könyvek címenként kb. százezer dollárt hoznak a konyhára. Bár a telített munkapiac miatt most kicsit elenyészőbb a szerepe, szakmai szemmel azért most is fontos az az álláslista, aminek Gergő a kurátora. A hirdetők itt aktívabban jeleznek vissza, mint mondjuk LinkedIn-hirdetésekre, az ígéret szerint húszból nem egy–kettő vezető fejlesztő fog neked reagálni, hanem legalább tíz.

„Szóval ez nagyon jól menő cég, főleg ahhoz képest, hogy továbbra is egyszemélyes” – mondja elégedetten. Mindezt úgy, hogy hirdetnie, szponzorációt elvállalnia továbbra sem kell, tisztán az előfizetőkből és könyvvásárlókból meg tud élni, nem a hirdetési piac logikája szerint kell működnie. „Akkor szenzációhajhász dolgokról is érdemes lenne írnom, amit lehet, sokan olvasnának, csak már nem menne annyira mélyre. Nem gondoltam volna, hogy létezik az a kategória, amiben most vagyok.”

A Substack függ tőlem

Minden szép és jó? Akkor beszéljünk kicsit magáról a Substackről. A 2017-ben alapított San Franciscó-i cég az elmúlt években sok függetlenedni vágyó szerzőnek, újságírónak kínálta a szabadság szigetét. Kisebb kiszolgáltatottság az algoritmus- és hirdetésalapú platformokkal szemben, szorosabb kötelék az olvasókkal, átláthatóbb költségek, és ha felhúzol itt egy címlistát, később pedig költözni szeretnél másik platformra, gyorsan átmigrálhatod az ímélcímeket.

Igen ám, de a nagyobb fokú szabadságot a covidjárvány alatt ki is használták azok a káros nézetek terjesztésére, akiket a Facebook és társai letiltott a vírustagadó vagy oltásellenes konteók miatt. Mindeközben a cég anyagi háttere sem a legmegnyugtatóbb. Egyidőben garantált díjjal csábított egyes szerzőket, hogy maradjanak náluk, és ne váltsanak a konkurenciára (Gergő ilyen pénzt sosem kapott, állítja), csakhogy a túlköltekezés miatt 2021-re negatív bevételről számolt be a cég. (A 2022-es adatokat nem tették közzé, előbbit is csak mert kötelezték őket erre egy közösségi finanszírozási kampány miatt.)

A Substack 2021-ben 65 millió dollár tőkét vont be, 2022-ben 75–100 millió dollárt tervezett még, de ez füstbe ment. 2023-ban a crowdfunding-kampány előtt 585 millió dollárra értékelték a céget, 10 százalékos az értékcsökkenés 2021-hez képest.

Gergő a Substack csapatával San Franciscóban. Bal oldalán Hamish McKenzie, jobb oldalán pedig Chris Best társalapítók. Fotó: Orosz Gergely tulajdona

Az egészben a pláne, hogy még csak nem is Gergő vagy a többi szerző függ a Substacktől.

„A Substack függ tőlem.”

Azért, mert a bevételt a szerző kapja, nem a platform, a jutalékot ezután kell befizetni. És ha a szerző úgy akarja, pár kattintással új platformra költözhet és viheti magával az olvasóbázisát is, ami tehát a Substacknek jelent rizikót. Gergő rendszeresen találkozik a céggel, úgy tudja, ez tudatos stratégia részükről, és szerinte ez segíthette őket a gyors növekedésben is, hiszen idén tavasszal már kétmillió előfizető júzert jelentettek le. De szerinte is érdekes lesz látni, mi lesz a stratégia – vagy hogy végül újabb tőke bevonása nélkül próbálnak-e továbbnőni.

Most megjelent könyve négy év munkája, korábbi két szakmai kötete után sokan várták már. Elég volt egyetlen íméllel világgá kürtölni a megjelenést, és ettől térdre is rogyott az első héten az Amazon nyomtatási rendszere. A magánkiadás alacsony kockázat, legalábbis olyanoknak, mint Gergő, akik a szerkesztéstől a tördelésen át a borítótervezésig mindent házon belül oldanak meg vagy maguk keresnek rá embert – a borítót például a felesége tervezte.

Gergő négy évig írta The Software Engineer’s Guidebook című könyvét. Fotó: The Pragmatic Engineer

Két kiadó dobta vissza a kéziratot, a harmadik meg akarta változtatni a stílusát, ekkor döntött Gergő a magánkiadás mellett (kivéve Indiában, ahol az Amazon nem nyomtat könyvet, a feliratkozók húsz százaléka onnan jön). A The Software Engineer’s Guidebook esetében (413 oldal, puha kötés, 39,99 dolláros listaár) könyvenként kb. 8 dolláros nyomtatási költséget és negyven százalék disztribúciós jutalékot (kb. 16 dollárt) számol fel az e-kereskedelmi óriás.

A könyv visszautal a korábbi hírlevelekre is, egymást segíti az online és offline láb. Ugyanúgy piaci résre lő, mint a levelek: Gergő szerint 5-10 évente szükség van olyan kiadványra, ami adott pillanatban elmondja, mit jelent szoftverfejlesztőnek lenni, akár belépő-, akár középszinten, vagy a legfelsőbb szinteken. Szerinte most ebben a könyvben van a legfrissebb tudás és legtágabb kitekintés arról, mitől lesz jó 2023-ban egy szoftverfejlesztő, mire kell figyelni, és hogyan érdemes feljebb lépni, mi a jó tárgyalási stratégia.

Végigjárta a szamárlétrát

„A könyv egyik fő tanulsága:

a karriered a tiéd, neked kell húzni, más nem fogja helyetted.

Magaddal kell megbeszélni, szakmailag mit szeretnél elérni, min szeretnél dolgozni mekkora fizetésért, melyik cégnél milyen titulusban. Utána már tudsz beszélni erről a barátaiddal, kollégáiddal, vagy akár a feletteseiddel is. Ne azt várd, hogy a főnökeid kezdjenek el támogatni. Nem amiatt nem promótálnak, mert nem érdekled őket, ez hülyeség. Az egész rajtad múlik.”

Felvetem, hogy ennyire beágyazódva az iparágban, ennyi forrást ismerve talán már nincs is visszaút az alkalmazotti életbe. Gergő szerint a kérdés az, hogy egyáltalán neki van-e kedve visszatérni oda. Az Uberben harmincfős csapatért felelt, menedzserek is tartoztak alá. Most mégis olyan emberekhez jutott el, akiktől korábban sok lépcsőfokra volt – és most az itt szerzett tudással százezreknek segít. „Sose lehet tudni, mit hoz a jövő. De egy cégben dolgozva az energiám legalább 90 százalékát arra kéne szánnom. Most viszont rengeteg emberrel tudok beszélni és kapcsolatot tartani.”

Hogy ezt miért valaki Nyugat-Európából érte el és övezi érte ekkora figyelem, nem pedig a Szilícium-völgyből? Ráadásul magyarként? Lehet, van ennek előnye.

„Otthon, az egyetem alatt weblapok hegesztésével kezdtem, volt, aki végül ki se fizette érte a harmincezer forintot. Kimentem, majd tíz év alatt végigjártam a szamárlétrát, a többség talán jobban tud ezzel azonosulni.”

Úgy látja, már most sokaknak példakép: hogy majd egy napon ők is felmondanak és megcsinálják a maguk szerencséjét. Gergőt sosem ez hajtotta, de annyit azért adjunk meg neki: számára nem is volt kitaposva ez az út, ő viszont most kitaposta másoknak.

Azt hiszem, megérte majd egy évet várni erre az interjúra.

Kapcsolódó címlapsztori a Forbes.hu-n:

Üzlet Vaszkó Iván 11 perc olvasás

Minden szülői törődést magukkal vittek Cambridge-be és a Harvardra a magyar Láda testvérek. A Facebook csúcsán kötöttek ki

Üzlet Vaszkó Iván 4 perc olvasás

Otthagyta a Foodora főnöki székét, új ötletével már több mint 1 milliárd forintot húzott be

The post A techipar legbefolyásosabb hírlevelét egy magyar írja. Az Ubert hagyta ott, és most nagyot szakít appeared first on Forbes.hu.