Kívül zöld, belül piros, nem kásás, pont jól édes: sztárközgazdászok gyűjtik az aláírást a nagyvagyon-adó mellett. Ezen múlna a zöld átállás? És nekünk ez mennyibe fog kerülni?

Adózzanak a gazdagok (Tax The Rich) névvel indítottak európai uniós polgári kezdeményezést vezető nyugati egyetemek közgazdászprofesszorai. Céljuk egy fenntartható EU megteremtése, a zöld átállás finanszírozása, a társadalmi olló csökkentése.

Jól hangzik. De kikre gondolnak „gazdagok” alatt? És mennyit adózzanak?

A WhatsApp-milliárdos titokzatos terve: mindenhova bevásárolja magát és hálózatot épít

A katedráról a politikába

A projekt legérdekesebb pontja, hogy a tudományos világból érkező szereplők vették kezükbe ezúttal a politikai cselekvést. A Tax The Rich kampány nem politikusok könyveire vagy aktivisták kiáltványára támaszkodik, hanem Thomas Piketty, a Paris School of Economics, a London School of Economics és az MIT tanárának, valamint két berkeley-s kollegájának, Emmanuel Saez és Gabriel Zucman 2022. novemberi tanulmányára, amit idén a Oxford Review of Economic Policy tudományos folyóirat is lehozott.

A kezdeményezést természetesen politikai szereplők is felkarolták, mint például

Paul Magnette, a belgiumi szociáldemokrata párt (PS) elnöke, Aurore Lalucq, a francia balközép (zöld-szocdem-feminista) párt (PP) európai parlamenti képviselője, Marlene Engelhorn, a 31 éves osztrák milliárdos és aktivista, aki vagyonának 90 százalékát eladakozta, Lars Koch dán klíma-aktivista, Andor László magyar közgazdász, egyetemi docens, baloldali európai politikus, Conny Reuter, a német progresszív szövetség vezetője, valamint Lainá Patrizio finn közgazdász.

A jövedelmi különbségek igazából „nem nagyok”

Piketty és kollégái a Rethinking capital and wealth taxation (A tőke- és vagyonadóztatás újragondolása) című tanulmányukban megfigyeléseik alapján súlyos kijelentéseket tesznek korunk jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeiről.

Míg a legjobban kereső dolgozók felső 1 százaléka jellemzően az összes megkeresett jövedelem kevesebb mint 10 százalékát keresi meg, addig a legvagyonosabb felső 1 százalék jellemzően ennek többszörösét, az összes vagyon 25–40 százalékát birtokolja.

Ugyanezt a jelenséget a társadalom legszegényebbjei felől megközelítve még szomorúbb képet kapunk.

Míg a társadalom rosszabbul kereső fele (a fejlettebb országokban) az összes megkeresett pénz 20–25 százalékát keresi meg, addig a társadalom kevesebb tulajdont birtokló felének vagyonhányada a bolygó szinte minden országában 5 százalék alatt van.

Ez mégsem vagyonadó. Hanem nagyvagyon-adó

Bár a fenti eredmények fényében úgy tűnhet, a szakértők súlyosan megvágnák a vagyoni különbségeket, a felső 1 százalék még mindig nagyon széles közegnek számít, amin belül szintén óriási különbségek figyelhetők meg.

A World Inequality Report legfrissebb adataiból jól látszik, hogy a felső 1 százalék a társadalom egészénél gyorsabb mértékben polarizálódik. A fejlett világ kapitalizmusa a korábban fontos (tudományos, kulturális és kisvállalkozói réteget adó) felső-középosztályt kettészakítja.

Forrás: World Inequality Report 2022

A legszegényebbek az elmúlt 25 évben nominális értelemben előre tudtak lépni, ám reálértelemben (a társadalom egészéhez képest) továbbra is kritikus mértékben csúsznak lefelé. A bolygó szegényebbik felének az összes gazdasági fejlődés csupán százalékán kellett osztoznia.

Ahogy a fenti ábrán is látszik, a felső 1 százalék 25 év alatt a teljes gazdasági fejlődés 38 százalékát szerezte meg, bár ez nem jelenti azt, hogy a csoport homogén egészet alkotna. A felemelkedő globális középosztály (Délkelet-Ázsia) egyes részei jóval többet tudtak előrelépni, mint a fejlett világ középosztálya.

Jelentős előrelépés reálértelemben a felső 1 százalék felső 1 százaléka fölött tapasztalható. A Tax The Rich kezdeményezés ezt a csoportot szeretné megadóztatni 2 százalékos adókulccsal, ami soknak tűnhet, de nem az.

Főleg annak fényében nem az, hogy ez a réteg a gyakorlatban sokszor alacsonyabb effektív adókulccsal adózik, mint a társadalom többsége. Erről EU-s szinten az EU TAX Observatory friss riportja, globális szinten pedig a Tax Justice Network tanulmányai írnak kifejezett részletességgel.

Ekkora vagyonoknál az adóelkerülés is meglehetősen gyakori jelenség, azonban a legtöbb esetben teljesen legálisan, adminisztratív eszközökkel történik a jövedelmek és a luxusfogyasztás után befizetendő adók minimalizálása.

A Tax Justice Network 2023-as riportja szerint csak az elmúlt 10 évben adóparadicsomokon keresztül 48 000 milliárd dollárnyi adó maradt magánkézben.

A zöld cél csak hab a tortán

A közösségi célok megvalósítása nem csak a fenntarthatóság szempontjából fontos. A jó minőségű közoktatás és közegészségügy társadalmi cél, a szupergazdagok, nagytőkések magánérdekei egy demokráciában nem gátolhatják a társadalom egészének életszínvonalbeli fejlődését.

A zöld átállás ebből a szempontból nem különb, viszont egy fokkal sürgősebb. De közben igazságtalanabb is.

Ahogyan a világ leggazdagabb 1 százaléka birtokolja a világ vagyonának felét, úgy a világ szennyezésének a felét is ők okozzák, ennek hatásait azonban nem ők viselik.

A szakértők bíznak Európa polgáraiban, hogy mint minden társadalmi változásnak, úgy ennek az élére is odaállnak és az unió intézményeivel közösen egy kicsivel előremozdítják a társadalmi és környezeti fenntarthatóság ügyét. A kezdeményezés ezen a linken írható alá.

The post Ne a gazdagok adózzanak. Hanem a szupergazdagok – sztárközgazdászok a nagyvagyon-adó mellett appeared first on Forbes.hu.