A planetáris (bolygószerű) ködökre úgy gondolunk, mint valamilyen körszimmetrikus, gyűrű alakú ködösségre, A valóságban a lehető legkülönösebb formát felvehetik, itt van például az Sh2-188 a Cassiopeiában.

Varga István, Cserszegtomaj

A Cassiopeia csillagkép tőlünk kissé több, mint 700 fényévnyi távolságban lévő planetárisát először 1965-ben fényképezték le. Aszimmetrikus, félholdszerű alakja miatt eleinte szupernóva maradványnak tartották, de mára már kiderült, hogy egy haldokló csillag levetett gázburka, tehát planetáris köd. Szokatlan formája miatt több néven is említik – hol delfinhez, hol pedig a Firefox böngésző logójához hasonlítják. Ez a látványos aszimmetria abból adódik, hogy központi csillaga 125 km/s sebességgel száguld a csillagközi térben, és az ütközési zónában, délkeleti irányban (a képen jobbra lefelé) felforrósodnak a gázok. Bár a ködről azt gondolják, kora csupán 22500 év, mégis elveszítette tömegének 2/3-át. Ez a tömeg a lökéshullám-fronttal ellenkező irányba távozik, ami a felvételen egy balra felfelé irányuló, nagyon halvány vörös területként mutatkozik.

Fotó:Varga IstvánDátum:2023-11-08   Távcső:Celestron RASA 8″ f/2 OTATávcső:Artesky Guidescope UltraGuide 70mmMechanika:Celestron CGX Goto mechanikaKamera:ZWO ASI 120MM mini monokróm kameraKamera:ZWO ASI 183 MM-Pro monokróm hűtött kameraSzűrő:Baader LRGB szűrőkészlet (2″)Szűrő:Baader Ha, OIIIKorrektor:ZWO ASIair kamera/mechanika vezérlő-egységExp. idő:Ha: 60×180 sec, OIII: 60×180 sec, RGB: 3x30x15 secHelyszín:Cserszegtomaj