Marketingfeladatként indult a szőlőmagolaj iránti rajongása, Pinczés Marianna ma már több mint húszféle magból gyárt a Grapoilával hidegen sajtolt olajat, ehető és arcra kenhető krémeket. Közben az alapokat sem felejti el, a permakultúrás kertben látja a jövőt. Ajánló a friss Zöld Forbesból.

„Az munkának számít, ha azon gondolkodom, hogy a napraforgópelletből előállított, magas fehérjetartalmú tejes maradékból vajon lehet-e sajtkészítményeket gyártani? Mert nekem ez a része hobbi. Persze, ha szerződéseket kell olvasgatni, azt én is munkának élem meg” – mondja a Grapoila márkát még iskolás fejjel megálmodó és a zero waste-et a zászlajára tűző Pinczés Marianna arra a kérdésemre, hogy „csak” napi 14–16 órában foglalkozik-e a céggel, vagy gondolatban mindig.

De nincs ezen meglepődni való egy olyan embertől, akinek még a névjegykártyájának hátoldalán is egy gluténmentes, három összetevős kekszreceptet találok. Nincs felhasználhatatlan alapanyag, nincs kihasználatlan felület. Még a névjegykártyán sem.

A telephely körüli területen permakultúrás kertet alakítottak ki. Fotó: Mohai BAlázs

Nemhogy egy olyan területen, mint az élelmiszeripar. Marianna gyerekkorában szakács szeretett volna lenni, és bár végül nem az lett, a hidegen sajtolt olajok gyártásával is elérte, hogy másokat lásson vendégül, recepteken törje a fejét és egészséges élelmiszert kínáljon. Melléktermékekből, hulladék nélkül. A tradicionálistól eltérő módon valósította meg azt a vágyát, hogy embereket etessen.

„Mostanra nagyjából eljutott a piac oda, hogy van létjogosultságunk. Már nem ciki, hogy egy másik iparág hulladékából, melléktermékéből dolgozunk és abból állítunk elő élelmiszert. Fontos annak felismerése, hogyan lehet hasznosítani értékes anyagokat és megakadályozni, hogy hulladékként végezzék. Miért is ne, ha azokat a felhasználási folyamatok során végig élelmiszer-minőségűként kezelték”

– foglalja össze Marianna a Grapoila nagytétényi telephelyének irodájában működésük alappillérét. Ez az upcycling, vagyis az értéknövelő továbbhasznosítás.

Ez nem csak kapálás meg öntözés – négy fiatal a vegyszermentes közösségépítés mellett döntött

A kifejezést tizenöt éve még nem is ismertük, amikor Marianna egy iskolai feladat során megtalálta azt, ami évtizedeken át foglalkoztatni fogja. A Budapesti Gazdasági Főiskolán (ma már egyetem) gazdálkodásmenedzsmentet tanult, elsőévesként marketingstratégiát kellett készíteniük piackutatással együtt. „Akkoriban, 2008 táján, több cikk is megjelent arról, hogy a szőlőmagból kinyert antioxidánsok elpusztítják a rákos sejteket. Semmilyen kötődésem nem volt a témához, de egyre jobban elmélyedtem benne. Százhúsz fős piackutatást végeztünk a projekt kapcsán, leginkább arra voltunk kíváncsiak, vajon mennyire ismert a szőlőmagolaj. Kiderült, hogy semennyire”.

Mi lettünk az olajosok

A szőlőmag nem tartalmaz túl sok olajat, mindössze 10-12 százalék nyerhető ki belőle hidegsajtolással, tehát közel 90 százaléka melléktermék. A Grapoilánál ebből mindent felhasználnak. A száraz maradékokból (pellet), ebből a zsír- és szénhidrátszegény, növényi fehérjében, vitaminokban és más tápanyagokban gazdag, gluténmentes anyagból őrlik a magliszteket, de a pellet az állati takarmánygyártók számára is értékes. Az ülepített és leszűrt olajból sűrű olajiszap marad hátra, ami bőrtápláló hatású, így kiváló kozmetikai alapanyag.

„A szőlőmagiszap túl intenzív ízű, ezért azt találtuk ki, hogy amit nem lehet megenni, azt kenjük az arcunkra, legyen belőle pakolás. Persze a finomabb magoknál nem volt kérdés, hogy megesszük-e őket, így született meg pl. a mandula-, a tökmag- és a kenderkrém.”

Ma már több mint húszféle magból készítenek olajakat. Fotó: Mohai Balázs

A termékpaletta egyre jobban bővült. Először a Kabán bébiételgyártásra termesztett kanadai sütőtököt magjából kezdtek olajat préselni. Ez nem olajtök, így a magja csak feleannyi olajat tartalmaz, de ezt is kár lenne veszni hagyni. A lekvár- és teagyártóktól csipkebogyómagot vásároltak fel – ebből is csak 5-6 százaléknyi olaj nyerhető ki –, a malmoktól pedig kukoricacsírát.

„Mi lettünk az olajosok, ami hozta magával a fogyasztói igényeket: miért nincs mákolaj, lenolaj, kenderolaj?”

TELJES CIKK A ZÖLD FORBESBAN

Hogy a Grapoila hogyan vált egyre nagyobbá és az olajosokból egyre több alapanyag és termék gyártójává, valamint hogy mit termelnek a nagytétényi megörökölt üvegházban és a 3000 négyzetméteres kertben, mind kiderül a legfrissebb Zöld Forbes különszámból, a címlapon Borbás Marcsival.

The post Amit nem lehet megenni, azt kenjük az arcunkra – a Grapoila-sztori a Zöld Forbesban appeared first on Forbes.hu.