Az Építészfórum által alapított Média Építészeti Díja (MÉD) immáron 19 éves hagyománnyal rendelkező szakmai esemény, melynek különlegessége, hogy zsűrizése a nagyközönség előtt zajlik. A 2023-as megmérettetésén rekordszámú, 195 munka versenyzett egymással, összesen 78 épületet, 91 tervet és 26 épített környezeti munkát neveztek a tervezők. Az év legjobb épületének járó díjért egy templom, egy óvoda, egy oktatási központ, egy diák- és egy szeretetotthon versengett. Nézzük, miről szólt idén a magyar építészet.

A gálaestet megelőzően nemzetközi előzsűri választott ki öt-öt finalistát épület és terv kategóriában. A négyfős zsűri elnöke Indira van’t Klooster (építészettörténész, az Amszterdami Építészeti Központ igazgatója), míg tagjai Iulia Stanciu (építész, a Starh építésziroda alapítója), Matteo Costanzo (építész, a 2A+P/A építésziroda társalapítója) és Szabó Levente (építész, a Hetedik Műterem alapítója) volt.

19. Média Építészeti Díja – fotó: Darab Zsuzsa

2023-ban a médiazsűri tagjai voltak: Bagi László (Forbes, a zsűri elnöke), Osvárt Judit (ELLE Decoration), Rajcsányi Gellért (Mandiner), Sümegi Noémi (Index), Szilágyi Róza Tekla (Eidolon Centre and Journal), Zubreczki Dávid (szakíró, építészeti mesemondó), Zsuppán András (Válasz Online).

Cserépváralja, Munkás Szent József római katolikus templom rehabilitációja

Építész: Csaba László (1961), rekonstrukció: Major Zoltán és Müllner Péter (Partizan Architecture, 2023)

Adott egy gyönyörű fekvésű falu Egertől nem messze, a Bükk szélén. Ebben az eldugott faluban épült föl a 20. század második felének egyik legfontosabb egyházi műemléke. Építésze, Csaba László olyan épületeket tervezett, mint a miskolci hűtőház (1959), a Hollóházi Porcelángyár új üzemi épülete (1984) vagy a szintén hollóházi Szent László-templom (1966).

A frissen felépült templom Cserépváralja főutcájáról nézve. Csaba László felvétele

A cserépváraljai templom furcsa korszak terméke. Bár a hatóságok nem gördítettek megoldhatatlan akadályokat az építés elé, de az állam azért nem is rajongott a hasonló ötletekért, amit például úgy jeleztek, hogy ez a templom sem nézhetett ki egyértelműen templomnak. A gyakorlatban ez leginkább azt jelentette, hogy nem lehet tornya, de már az elhelyezése is némileg rejtett, ahogy beérünk a faluba, kicsit keresgélni kell.

Fotó: Danyi Balázs

A közösség viszont keményen megdolgozott érte, idehordták a követ, a palát, és saját kezükkel, közösen építették föl – és sokat tesznek érte ma is. A falu továbbra is kicsi, de a közösség nagyon is élő: a mintegy 350 lakóból átlagosan 50 fő látogatja a hétvégi misét, a hatvanas évek elejéről származó épület felújítása már csak ezért is elkerülhetetlen volt. Az épület értékeit mindenki ismerte, de ha nincs a műemléki védettség, valószínűleg most nem csodálnánk a kis templomot.

Az ablakokat már épp készültek műanyagra cserélni, amikor megérkezett a két fiatal építész…

Fotó: Danyi Balázs

Tipikusan olyan feladat volt ez, ami elsőre kisebbnek tűnt. És Major Zoltán és Müllner Péter (Partizan Architecture) érdeme az, hogy valójában nagyon is sok dolog történt, a beavatkozások többsége már–már láthatatlan. „Ami változtatást végeztünk, az inkább javítás.”

Fotó: Danyi Balázs

Az épület az eredetihez hasonló palafedést kapott, alatta – szinte észrevétlenül – cserélték a gerendákat és megoldották a szigetelést is. Egyetlen eredeti példány alapján pótolták a lámpákat, és a belső teret megtisztították a nélkülözhető díszektől. Így ma ismét olyan érzékeny építészeti megoldásokra figyelhetünk, mint hogy az anyagok és a színek az oltárfal felé haladva egyre finomodnak.

Fotó: Danyi Balázs

A kisméretű templom ma egyszerre felel meg a közösség igényeinek, miközben építészetileg tiszta marad, egyike a 20. század második felének legjelentősebb modern templomépületeinek. A rekonstrukciót a zsűri épület kategóriában majdnem egyhangú döntéssel a legjobb alkotásnak ismerte el.

Az Építészfórum cikke az épületről itt olvasható.

Csillagvirág Református Óvoda, Zsámbék

Építész: T. Major Krisztina, Nagy Csaba (Archikon)

Zsámbék a budapesti agglomeráció más településeihez hasonlóan dinamikusan fejlődött az elmúlt egy–két évtizedben. De a számbeli növekedés nem feltétlenül jár a közösség erősödésével is, ezért a hasonló települések egyik legnagyobb kérdése mindig az, hogy kialakul-e bármiféle közösség? A válasz itt egyértelmű, húsz éve négyen–öten jártak templomba vasárnap, ma már hetvenen–nyolcvanan, az óvoda pedig egyszerűen kinőtte az előző helyszínt. 

Fotó: Danyi Balázs

A tervezést pedig profikra bízták. Az Archikon építészei – más kiemelkedő épületek mellett – nemcsak az ország, de az egész régió legjobb óvodaépületeit tervezik hosszú idő óta. Ráadásul sosem egyformát: terveztek már játékos passzívépületet, de átalakítottak harmincéves panelovit is úgy, hogy rá sem lehet ismerni.

Fotó: Danyi Balázs

A minden felesleges feltűnéstől mentes, környezetébe illeszkedő épület

a korábban épült templom és a gyülekezeti ház után épült harmadikként, a három épület között pedig így egy jól használható, mégis intim tér alakult ki, ami adventi vásártól kezdve húsvéti ünnepségig sok mindenre használható. 

Fotó: Danyi Balázs

A belső tér puritánsága nemcsak a református egyház elveivel magyarázható, de bármilyen furcsa, valószínűleg a gyerekeknek is ez a legjobb. Én legalábbis nagyon tudok azonosulni azzal, hogy a színeknek nem a falakon kell megjelenni, élettel úgyis a rajzok, gyurmák, sálak, sapkák és kabátok – vagyis maguk a gyerekek – töltik meg. 

Fotó: Danyi Balázs

Az Építészfórum cikke az épületről itt olvasható.

Oktatási és nevelési központ, Pellérd

Építész: Getto Tamás, Schunk Tímea

Pellérd egyik lábával az ország egyik legszegényebb részéhez, az Ormánsághoz csatlakozik, másfelől nézve szinte Pécs része. Még bicikliúttal is össze vannak kötve, a város határa mindössze egy kilométerre fekszik, ezt az utat még egy kempingbiciklivel is hamar le lehet gyűrni. Elhelyezkedéséből adódóan jogos volt a veszély, hogy Pellérd tipikus alvófaluvá válik a városból kiköltöző, de ott dolgozó családok számára. „Az volt az ötlet, hogy az iskolával teremtenek közösséget” – mondja Getto Tamás, miközben a település központjában sétálunk. 

Fotó: The Greypixel

Ez a központ tíz–húsz éve még nem létezett, és a két építésznek komoly érdemei vannak abban, hogy mindez megváltozott. Ők tervezték a községházát, az iskolát, a bölcsődét, felépült egy református templom is, és helyet kapott egy kis piac is a régi csűr közelében. A szétszórtan elhelyezkedő épületek a falusi tipológiától szokatlan központot alkotnak, mégis működik a koncepció. 

Fotó: The Greypixel

Az iskolaépület homlokzatát a tégla és a márványszerűen öregedő baueternit kettőse határozza meg. Az udvar felőli részen jól látható, hogy a tantermeket fűrészfogas elrendezésben sorolták egymás mellé, ezzel az elrendezéssel jól megoldották az árnyékolást, belül pedig intim kis tereket, padokat hoztak létre a diákoknak.

Fotó: The Greypixel

Az épülethez egy mesterien megtervezett tornaterem

és egy étterem-konyha is csatlakozik. „Azt reméltük, hogy a községi lét szervező eleme lesz, ezért fontos volt, hogy megvalósuljon. Ez valóban így is lett, ma nemcsak diákok, de még nyugdíjasok is étkeznek itt. Ez a tér sokkal többről szól, mint az étkezésről” – mondja az építész.

Fotó: The Greypixel

Az Építészfórum cikke az épületről itt olvasható.

Szilvássy Carola Református Szeretetotthon, Sepsiszentgyörgy

Építész: Török Áron-Lóránt (Openworks)

„Úgy áll a sepsiszentgyörgyi Olt-parton, mint egy különc öltözékű idegen a város szélén.” A tervező e szavakkal kezdte az épület bemutatását a MÉD gálaestjén, és ennél tömörebben nehéz lenne összefoglalni azt az építészeti kontextust, azt a töredékes, heterogén környezetet, amelyben az új ház megszületett. 

Fotó: Farkas Endre

Bár a lokalitás megőrzése fontos fegyver az építész kezében,

itt, a külvárosi jellegtelenségben nem igazán volt mihez visszanyúlni, ezért egy olyan megoldást választottak, ami univerzális receptet követ. Ehhez – főként holland példák nyomán – egy erős építészeti karaktert kölcsönző anyagot, a téglát választottak. 

Fotó: Farkas Endre

Az épület funkciója szeretetotthon, méghozzá olyan idősek számára, akik még cselekvőképesek – mint minden elöregedő társadalomban, így Romániában is egyre nagyobb szükség van erre az épülettípusra. Hogy a még aktív idősek jól érezék magukat, a tervezők közösségi helyiségeket, közös konyhát, fitnesztermet is beterveztek.

Fotó: Farkas Endre

De nemcsak emiatt szerethető ez az épület, hanem az olyan építészeti finomságok miatt, mint a flamand kötéssel rakott téglafal vagy a kannelúrázott-vakolt lábazati rész.

Fotó: Farkas Endre

Az Építészfórum cikke az épületről itt olvasható.

Református Diákotthon, Pápa

Építész: Máté Tamás, Vass-Eysen Áron (Bivak)

A református kollégium 1531 óta működik a dunántúli városban. Az ókollégium egy műemléképületben működött, de éppen az örökségi védettsége miatt lehetetlen volt a mai igényekhez alakítani, ezért az egyház vezetése egy új kollégium építéséről döntött. Az új épületet idén szeptemberbe vette használatba a 157 kollégista és a nevelőtanárok. 

Fotó: Rajnai Ákos

A fiatal építészpáros egy olyan épületet képzelt el, ahol az épület tartalma mintegy kivetül a homlokzatra. A markáns, kifelé és befelé is kiugró monitorablakok nemcsak karaktert adnak a homlokzatnak, de praktikusak is. Amikor ott jártunk, a diákok láthatólag használatba vették: néhány szobában beülőnek használják, nappali elmélkedésre, vagy ami még viccesebb, néhányan matracostól-ágyneműstől beköltöztek, és ott alszanak. 

Fotó: Rajnai Ákos

„Minden szobához tartozik egy beülő-ablak, amely egyrészt az épület külső megjelenésének karakteres része, másrészt pihenésre és tanulásra egyaránt alkalmas bútor. Ennek inspirációs forrását Pápa utcáin sétálva találtuk, ezt terveztük át sorolható, kollégiumi léptékre. Ezek az ablakok azt közvetítik kifelé, hogy a szobák, mint a személyes fejlődés terei, fényre és tisztaságra vannak hangolva” – írják az építészek.

Fotó: Rajnai Ákos Fotó: Rajnai Ákos

A high-tech ablakok kontrasztja a kézműves homlokzat. És itt a kézműves nem egy elkoptatott jelző, a vertikálisan gerebléyzett vakolatot tényleg nem hatalmas gépek készítik. Ez az őszinteség, rusztikusság jellemző a belső terekben is, ahol semmit sem burkoltak le, nem festettek le, mindent anyagszerűen, nyersen akartak megmutatni.

Fotó: Rajnai Ákos

Az épületben több közösségi helyiséget, az udvaron pedig egy sportpályát is kialakítottak. Az épület tagadhatatlanul 21. századi, mégis illeszkedik a karakteres városképbe, és mivel a diákok köre lett tervezve, megfelelő környezetet nyújt a lakóinak is. 

Fotó: Rajnai Ákos

Az Építészfórum cikke az épületről itt olvasható.

Történet egy kis magyar faluból, ami 777 év után folytatódik

A borítóképen balra Pásztor János, az Építészfórum vezetője, középen Major Zoltán építész, jobbra Müllner Péter építész (Partizan Architecture).

The post Ezt az öt épületet ismerned kell, ha képben akarsz lenni, miről szól a magyar építészet 2023-ban appeared first on Forbes.hu.