Azóta, hogy felfogtam a szó értelmét, számomra Európa a túlsó, szemközti oldalt jelentette. Ott van szem előtt, tán még a fű is zöldebb arrafelé, de az biztos, hogy rendszeresen nyírják, viszont elérhetetlen. Nincs átkelő, nincs festett zebra, se közlekedési lámpa, csak egy rendőr, aki a folyamatos forgalmat felügyeli az én oldalam és a túloldal között. Oda tényleg születni kell, mint a viccben.

A nyolcvanas években, még gyerekfejjel tudtam, mindenfajta földrajzi tényre fittyet hányva, hogy Románia nem Európa. Tán az volt vagy lehetett volna, de egészen biztosan épp nem az. Magyarország helyzetét tekintve már bizonytalanabb voltam és valami olyasmit okoskodtam ki, hogy lényegét tekintve az, csak valamilyen fondorlat miatt kénytelen úgy tenni, mintha ő is a román módit vinné. Tán a szovjetek miatt, akik minden európaiság ősellenségei, mert nekik saját, nem túl barátságos kontinensük van. Még szerencse, hogy sem földrajz-, sem történelemórán nem mertek hasonlókat még csak bolygatni sem, mert az lett volna a minimum, hogy megbukom, pedig nem nagyon járta messze az igazságtól.