Miközben a Forbes milliárdoslistája évről évre megállíthatatlanul NER-esedik, a self-made milliárdosok között is vannak páran, akik állami hátszél nélkül is jó üzletekkel gyarapítják vagyonukat. A januári Forbes magazin címlapján Varga Zoltán, a Central Mediacsoport tulajdonosa szerepel, aki a meredeken lejtő pálya miatt Magyarországon már csak hébe-hóba fektet be, külföldön viszont rendkívül aktív.

Varga Zoltán, a NER által lényegében üldözött, mégis self-made milliárdos. Olyan ember, aki a Forbes legfrissebb, idei magyar gazdaglistáján is a 31. helyen szerepel, noha fő befektetési iránya már évek óta a közép-európai országokba visz itthonról.

Közülük is leginkább Lengyelország a célpont, ahol 2023-ban egy nagyon érdekes üzletet kötött: bevásárolta magát a többi között az egyik legpatinásabb független napilapot, a Rzeczpospolitát kiadó cégbe, a Gremibe.

A Gremi-üzlet hátteréről is szóló címlapinterjúnkból kiderül, miért kerülhetett egyáltalán képbe a lengyel cégnél, és hogy hogyan fogadták magyar befektetőt Lengyelországban. Na és persze, hogy milyennek látja a magyarországi helyzetet.

A magazin Bánáti Anna 7 perc olvasás

Újra Mészáros az élen, Tiborcz is debütált – ők Magyarország leggazdagabb emberei 2023-ban

Üzlet Forbes 2 perc olvasás

Több helyszínen is házkutatott a NAV a magyar milliárdosnál

Üzlet Zsiborás Gergő 4 perc olvasás

A külföldi médiapiacon terjeszkedik a magyar milliárdos, Sorosék mellé száll be

Varga szerint ugyanis a friss kormányváltás után a lengyelországi fejlemények ma különösen izgalmasak magyar szemmel is. De mennyire uralta le ott a helyi politikai elit az üzleti szférát, és van-e esély Magyarországon is a lengyelhez hasonló fordulatra? Erről is beszélgettünk, meg rengeteg másról, akár a magyar állampapírok visszaváltásának problematikájától az uniós pénzek érkezésének esélyein és következményein át, egészen a légi ipari befektetésekig.

Varga Zoltánnak van véleménye a világról, a piacokról és ezt őszintén el is mondja. Ízelítőül íme egy részlet az interjúból:

Forbes: Az továbbra is áll, hogy az itthoni befektetési környezet, nagyrészt az erősen lejtő pálya miatt nem tervezel újabb magyar befektetéseket?

Varga Zoltán: Ez továbbra is így van. Nem látok egyébként kiváló magyar befektetést. Olyan van, amit nézek, aminek magyarországi a központja, de tizenvalahány országban van jelen, tehát egy közép-európai biznisz, az érdekes lehet. De, ami csak a magyar piacra fókuszál, ott szerintem én kifejezetten rosszul mutatnék, mint tulajdonos. Ha csak a támogatott Baross-programot nézünk, biztos, hogy a magyar gazdaságpolitika engem nem támogatna, mint ahogy eddig sem támogatott. Persze nagyon furcsa azt nézni, hogy közben Szíjj László és Mészáros Lőrinc a legnagyobb magyar befektetők külföldön. De a lényeg, hogy én arra nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy mi piaci környezetben álljuk meg a helyünket. Ez tanít meg igazán gondolkodni, ez az, ami nem kényelmesít el. Minden nap meg kell küzdeni minden egyes forintért és ez szerintem jó dolog.

Ugorjunk Lengyelországba, legnagyobb befektetéseid terepére. A mostani politikai változás, az Európa-pártiak győzelme feltértékelte az ottani eszközöket?

Abszolút. Azonnal és nem kis mértékben. (…) Lengyelország megmutatta, hogy nem elveszett ország.

Ezek szerint Magyarország az? Nálunk visszafordíthatatlanul kiépült a rendszer?

Nem látok semmi jelet, ami változásra utalna. Nem szokatlan egyébként, hogy bizonyos politikai erők 50-60 évig vannak hatalmon, láttuk ezt már jó pár országban.

 De nem Európa közepén, az unióban. Itt is meg lehet csinálni?

Erre nem tudok válaszolni, de az biztos, hogy ez egy nagyon fontos kérdés a kínai befektetőnek is. Amíg ő egy európai uniós országon belül épít gyárat, addig uniós terméket állít elő, amit egyszerűbben lehet eladni Európába – egyébként a védővámok bekapcsolnának, sokkal drágább lenne.

Tehát én nem hiszek a Huxitban, szerintem nem csak Magyarország elemi érdeke, hanem a politikai vezetésé, hogy bent maradjunk az Európai Unióban. Ők is pontosan tudják, hogy addig van gazdasági növekedés és addig van jó élet a magyar polgárok számára, amíg uniós tagok vagyunk. Az persze egy másik kérdés, hogy esetleg kidobnak-e minket.

Most azt gondolom, hogy ez is csak verbális fenyegetés, nem hinném, hogy komoly lenne a szándék.

Tavaly a „no brainer” kifejezést használtad arra, hogy kihagyhatatlan az inflációkövető állampapír, amiről már akkor is látszott, hogy brutálisan magas kamatot fog fizetni a következő két évre. Most az a nagy téma, hogy miután érthető módon nagy pénzek mentek be a PMÁP-ba, vajon belenyúl-e az állam a visszaváltás feltételeibe azért, hogy megakadályozza a kamatforduló környékén várható kiáramlást.

Én azt gondolom, hogy nem fog belenyúlni. Szerintem nagyon jól felépítette az állam azt, hogy a finanszírozását a külföldi oldalról áthozta a hazaira. Ez lényegében az olasz modell, az olasz államadósságot is nagyrészt a hazai lakosság finanszírozza. Szerintem is stabilitást ad, ha ott van a pénz, nem szabad elveszíteni a lakosság bizalmát. Tehát ha most azt mondanák, hogy 5 százalékra emelik a visszaváltási jutalékot, én nem látnék hosszú távú állampapír-vásárlót nagyon sokáig a piacon.

Ha nem is nyúlnak hozzá, akkor is lesz egy jelentős kiáramlás? Logikusnak tűnik, hogy sokan 6 százalékos kamat mellett már nem fogják finanszírozni az államot azok közül, akik 18-on örömmel megtették.

Akkor majd lesz más kibocsátási terv, vonzóbbá teszik a kamatozást. Szerintem van árazási képessége az államnak és ezt 2025-ben simán meg tudja tenni, mivel még korábban, jövőre lesz számára a legnagyobb a kamatkiadás. De az is fontos kérdés, hogy ha az emberek kivinnék állampapírból a pénzüket, akkor hova tennék? És úgy tűnik, nem nagyon lesz jó alternatíva.

Ingatlan esetleg? Ha a következő évben se tér vissza az áremelkedés, az, aki két év alatt uszkve 35 százalékot keresett az állampapíron, 2025 elején akár vonzónak is találhatja ugyanazokat a lakásárakat, amelyeket két évvel korábban is látott. Mellé ott lehetnek a vállalható szintre csökkenő jelzáloghitel-kamatok.

Szerintem is megélénkülhet az ingatlanpiac, de azért ehhez egy nagyon stabil gazdasági növekedésre van szükség. Tehát hogy az emberek ki tudják fizetni a havi törlesztőt, illetve, hogy az ingatlanfejlesztők megfelelő kamatszinten tudjanak hitelt fölvenni. Előbb tartósan le kell esniük a hozamszinteknek, rendeződniük kell a gazdasági folyamatoknak, például be kell érkezniük rendben az áfabevételeknek, be kell indulnia a kiskereskedelmi forgalomnak. Nem gondolom, hogyha valaki kiveszi a pénzét mondjuk 2024 végén, akkor azonnal egy ingatlanalapba be fogja fektetni. Én legalábbis ezt nem látom. Az ingatlanfejlesztési ciklusok sokkal hosszabbak lettek, irodafejlesztések pedig szinte nincsenek is.

VARGA ZOLTÁN ÉS MILLIÁRDOSLISTA A JANUÁRI FORBES MAGAZINBAN

Megjelent a januári Forbes és benne az 50 leggazdagabb magyar listája. A címlapon Varga Zoltán a legnagyobb független magyar médiacsoport tulajdonosa. A lapban még: a 30 éves Quimby, a Bányai Coffee története, magán-egészségbiztosítás, Horányi Gergő, a Wise igazgatója, a 101 Tigris, Háy János és még sok más. Keresd az újságárusoknál vagy lapozz bele most!

The post Nem hiszek a Huxitban. Az más kérdés, hogy esetleg kidobnak-e minket – mondja a 31. leggazdagabb magyar appeared first on Forbes.hu.