Tavaly bejött a létező legjobb forgatókönyv, nagyot nyertek a részvényesek. Félek, idén nem lesz ekkora szerencsénk. Ráadásul kiherélték a két évre 35 százalékot adó tuti állampapírunkat is, mit tegyünk? Kitekintő 2024-re. Ács világa.

Mindig tanulságos visszaolvasni az eredmények ismeretében az előző évi várakozásokat, különösen, ha a sajátunk is megjelenik valahol. Tavaly elég nagyot ment ez a cikk a 35 százalékos hozamról és arról, hogy ki tud ennél jobbat? Ezen nem lepődtem meg, azon viszont igen, hogy hónapokig szinte alig érte el a magyar sajtó ingerküszöbét ez a sztori, noha nagyon ritkán előálló kiváló befektetési lehetőséget nyújtott az inflációkövető állampapír (PMÁP). Őszre aztán ráharapott mindenki, jött a ló túloldala, a vitaszerűség arról, hogy vajon megemeli-e az állam a visszaváltás díját, ki lehet-e szállni a papírból 2025 elején, amikor véget ér az extrém magas kamat időszaka.

A szakértők döntő többségéhez hasonlóan én is arra számítok ma is, hagy érdemi szigorítás nem lesz, de ez majd egy év múlva derül ki. Az viszont már biztos, hogy novemberben az állam egy hirtelen huszárvágással kinyírta a legtutibb befektetést. Bár már néhányszor ellőttem ezt a kifejezést, nem tudok találóbbat, mint azt, hogy az inflációkövető állampapír elvesztette inflációkövető jellegét.

Az állam hitelességét kockára tenni szerintem rizikós játék és épp ezért fölösleges – interjú

A rövid az új hosszú

Tavaly tehát indíthattam egy biztos mondással, mindent háttérbe tudott szorítani a PMÁP. Nagyon jó lóra lettek azok is, akik a kamatcsökkenési várakozások alapján hosszú kötvényt vettek, vagy kötvényalapba fektettek – erről is volt szó a tavalyi cikkben.

Idén viszont sokkal rosszabb kockázat/hozam arány mellett lehet csak a hosszú futamidejű fix kamatozású magyar kötvényekben ülni.

Már nem olyan valószínű az előttünk álló (meglevő papírokat felértékelő) hozamcsökkenési trend, mint tavaly ilyenkor. Ezért érdemes inkább a rövidebb futamidő felé elmozdulni. A kötvényalapok súlyát is érdemes csökkenteni, de sok esetben erre azért nincs szükség, mert az alap szabályain belül mozogva maguk az alapkezelők is jellemzően a rövidítik a futamidőt. Ha a mi alapunk ilyen, akkor nincs tennivaló.

A 2023-as év folyamán lényegében nem változtak az inflációs várakozások, így idén valóban a már a tavalyi év elején kalkulált 19 százalék körüli kamat üti majd azok markát, akik még időben beszálltak az inflációkövető papírba. Nekik semmiképp se javasolnám a kiszállást még egy évig, viszont az újonnan befektetésre váró pénzek esetében már csak 9,9 százalékos a kockázatmentes hozam. Ennél már nem áll fenn a tavalyi kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán másban is gondolkodni.

Persze, hogy érdemes, csak sajnos se a részvénypiaccal, se az ingatlannal kapcsolatosan nem vagyok túl optimista.

Most bezuhan a kamatfizetés az állampapírokra

Részvénypiac: túl szép, hogy igaz legyen?

Tavaly év elején is nagy homály volt a részvénypiac, a brutál rossz év után kedvezőnek tűnő beszállókon is max enyhén felfelé éreztem, kimondottan jó sztorikra vadászva, nem a tág piacot megvéve. A piac végül ennél sokkal jobban teljesített. Az év nagy részében a nagy tech cégek szűk csoportja emelkedett nagyot, de mivel ők a legsúlyosabbak az indexekben, ezek is szépen emelkedtek. A Fed sokáig nem lett a piac barátja, ettől tartottam is, az év nagy részében a piac sokszor pofára esett, hogy hiába várta a látványos fordulatot a kamatpályában, csak nem kapta meg, amire vágyott, a Fed időről időre hűtötte a kedélyeket.

Az év végére azonban ez is összejött, a tartósan a vártnál gyorsabban mérséklődő infláció meggyőzte a Fed döntéshozóit, is lehet enyhíteni a szigort, erre pedig kitörő lelkesedéssel reagált a részvénypiac az év végén, immár nem a csodálatos 7-re koncentrálódva, hanem tág spektrumúvá vált az emelkedés.

Ha olyan csak a mesében van, hogy az inflációt úgy törik le magas kamatokkal, hogy a gazdasági növekedés és a cégeredmények bővülése fennmarad, akkor az év végén a Wall Street fullra elkezdett hinni a mesékben.

Rendkívül szűk mezsgye ez a soft landing, de valóban erre utaló adatok jöttek zsinórban. És ezt a piac nagyjából be is árazta. Innentől a kérdés az, hogy mikor fröccsen rá az első adag szar a tündérmesekönyv lapjaira. Pontosan addig tarthat a piacok emelkedése.

Lehet, hogy leverném még Roubini mestert is a vészmadár világbajnokságon, de el nem bírom képzelni, hogy semmi se lökje le egy kicsit az amerikai gazdaságot arról a bizonyos szűk mezsgyéről. Amikor a piac a legjobbat kezdi árazni, akkor nem kell ahhoz elgáncsolni, vagy a szomszédos szakadékba taszítani, hogy az álomvilágból lejjebb ereszkedve egy tisztességeset huppanjanak az árfolyamok. Túl sok lett a gazdasági és politikai kockázat az elmúlt időszakban és jó nagy az emelkedés (lásd történelmi csúcs még a kínlódó Németországban is) ahhoz, hogy bátran javasolhatnám a részvényben ücsörgést.

Magyar részvények

A magyar részvénypiac hatalmasat emelkedett tavaly, de még mindig alulértékeltnek látszanak a blue-chipek, ezekben még egy kis kakaó lehet. És a második vonalban is vannak továbbra is vonzó részvények. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezek nem túl kitettek a magyar makrohelyzetnek, ha van bennük saját sztori, simán emelkedhetnek akkor is, amikor a költségvetés gyászos állapotban van és lefelé mutató kockázatok övezik a gazdasági növekedést. Maradjon is így.

Ingatlanpiac: túlzó az optimizmus?

Az ingatlanpiaccal kapcsolatban sokan egyre optimistábbak, én még nem tartozom közéjük.

Attól, hogy 6 százalék közelébe esnek a jelzáloghitel-kamatok, még nem lesz pénzük az embereknek a maradék vételárra

Csodálkoznék, ha már idén újra el tudna indulni egy emelkedő trend a lakáspiacon. Aki tehát a „két évre 35 százalék” jelszó mentén ment bele az ingatlan helyett ideiglenesen állampapírba, nem kell sietnie a visszaugrással. Nekem úgy tűnik, Pató Pálnak igaza lesz, bőven ráérünk 25-ben arra még.                 

Nem mind arany, ami – még az arany sem

Sok elemző idei nagy tippje az arany, én itt is szkeptikusabb vagyok. Tavaly sokkal inkább az aranynak állt a zászló, de a magas infláció ellen nem védett és csak a gázai konfliktus kirobbanása után tudott valamennyi emelkedést felmutatni. (Közben a kriptóról leakadt a sajtó, ha volt hír, akkor a csalásokról, nyomozásokról szóltak, de mégis a két és félszeresére ment a bitcoin 23-ban).

Most, hogy tele vagyunk konfliktusgócokkal, még mindig alig bír 2000 dollár felett megmaradni, ahhoz képest, hogy mennyi minden szólt elvileg mellette, kifejezetten csalódást keltő a teljesítménye. De ettől még nem engedném el az aranyat, láttunk már olyat, hogy a legváratlanabb időpontokban és körülmények között szakad át a gát, érdemes az esetleges kitörését figyelni, most a technika számít elsősorban, csúcsra menve, 2100 táján tudná igazán felhívni magára a figyelmet.

Váltsunk vissza forintra?

A forintvárakozásom (sok év után megáll a gyengülés) miatt többen kiröhögtek tavaly év elején, most viszont már olyan kérdéseket is kapok, hogy érdemes-e visszahozni forintba a biztos ami biztos alapon korábban devizásított pénzeket. Kellemetlen helyzet, mert ordas nagy buktának bizonyult 2022 végén átváltani, hiszen

nem csak a forint erősödött azóta, de a magas magyar kamatot se zsebelte be, aki így döntött.

Most viszont én már nem hoznám vissza azt, ami átváltásra került. A jegybank továbbra is óvja a forintot és bosszantja Nagy Mártont, de középtávon egy tartósan szenvedő és lemaradó gazdaság devizájának inkább gyengülnie kell, ebből érdemes kiindulni. Extrém magas forintkamat mellett érdemes volt a szokottnál jóval alacsonyabba húzni a devizaarányt, de a kamatszint normalizálódása, pontosabban a magyar és a devizában elérhető kamat közti különbség szűkülése esetén okos ötletnek tűnik azt visszaemelni.

The post Eltűnt a gigantikus magyar nyereség, merre menjen a pénz a szuperjó állampapír kinyírása után? appeared first on Forbes.hu.