A szülés, az anyává, illetve a családdá válás hullámvasútja, az öröm melletti kiszolgáltatottság, aggódás és magány a témája Kállay Eszter második verseskötetének, a Vérehulló fecskefűnek. A többféle művészeti ágban is tevékenykedő szerző verseinek ihletője a ma már két és fél éves lánya. A kötet töredezett félmondatai és az erős lírai képei „ahaélményt” okozhatnak a gyerekkel bíró olvasóknak. De azokhoz is közel kerülhet, akik „nem érintettek”, mert a személyes hangvételű sorok úgy tágulnak általánossá, hogy mindenkinek könnyű velük azonosulni.