Egy évvel ezelőtt megmenekült a teljes bezárástól a dunaújvárosi vasmű, az alagút végén a fény viszont egyre messzebb kerül, ugyanis a lényegi termelés gyakorlatilag fél éve áll, az új tulajdonos alatt is. Egyelőre tehát sikersztoriról még nem beszélhetünk. Gyárkapun belül és kívül a jelenlegi helyzetnek két keretezése létezik egymással párhuzamosan: a pozitív olvasat, hogy időszakos és részleges gyártás folyik, az új tulajdonos tehát továbbra is elkötelezett, a Liberty Steel csak a piaci helyzet további javulására vár és ha ez megtörténik, akkor helyreállhat a rend a Duna-parti városban. A történet másik olvasata, hogy termelés távolról sem zakatol, ebben valós fordulatra nincs kilátás, a dolgozók bére több éve nem emelkedett, így hát sokan jogosan kételkedhetnek. Ennek a második forgatókönyvnek a valószínűségét erősítik meg azok a hírek, amelyek az indiai-brit hátterű tulajdonos háza tájáról érkeznek, amelyek arra is utalnak, hogy a dunaújvárosi történetet nem lehet és szabad önmagában tekinteni. Az IndustriALL szakszervezeti szövetség rendkívüli nyilatkozatot adott ki a napokban, amelyben arra figyelmeztet, hogy a Liberty egész Európában visszafogott működése súlyosan károsítja a térség acélgyártási kapacitásait.