Mutatnak neked egy ajtót, besétálsz rajta, aztán a túloldalon vár Varga Mihály, hogy közölje, takarodj, visszaélő vagy. Szép történet. Ács világa.

A gazdasági sikerpropaganda koronázatlan király ugyan Nagy Márton (ami jó, azt a kormány intézte, ami rossz, az német gazdaság, szankciók, bármilyen nemzetközi hatás, vagy csak úgy magától romlott el), de a „hogyan alázzuk meg azokat, akiknek a pénzére vágyunk” versenyben most a pénzügyminiszter állt elő utolérhetetlen produkcióval. Azokat nevezte visszaélőknek, akik nagyobb összegekért vásároltak az elmúlt időszakban babakötvényt. És az ő nemkívánatos tevékenységükkel magyarázta azt, hogy egy hirtelen döntéssel évi 1,2 millió forintban limitálták a legnagyobb hozamú állampapírba fektethető összeget.

Jó üzlet, de iszonyat kiadás az államnak

Tavaly novemberig az volt az igaz magyar, aki zsákban hordta a pénzét a magyar állampapírba. Milliárdokat költöttek állampapírreklámra, miközben pontosan lehetett tudni, hogy az inflációkövető Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) még az aktuális 16 százaléknál is magasabb kamatot fog fizetni idén tavasztól egy éven át.

Tavaly őszig tehát szinte könyörögtek, hogy hozzák be az idén majdnem 20 százalékot hozó állampapírba az emberek a pénzüket, most pedig visszaélő lett az, aki ezt teszi.

Ez még akkor is meghökkentő, ha tudjuk, hogy a mostani 20 százalékos papír nem azonos a tavalyival. Novemberre olyan sok pénz áramlott a PMÁP-ba, hogy rövid távon az államnak már nem volt szüksége további számottevő beáramlásra az adósságfinanszírozáshoz, ellenben egyre komolyabb gondot jelentett a költségvetésen tátongó lyuk, aminek foltozása kiemelt feladattá vált. Már rég látszott, hogy idén és jövőre iszonyatos kamatkiadásai lesznek az államnak, ezt pedig minden újonnan eladott PMÁP tovább emelt.

Ezért butították le hirtelen a tavaly őszig kimagaslóan legjobb befektetésnek számító PMÁP-ot, elvették tőle az inflációkövető kamatozást pont arra az időszakra, amikor az elszállt infláció alapján gigakamatot fizet. Nem nyúltak viszont a szintén inflációkövető babakötvényhez,

ezzel maga az állam állította elő azt a helyzetet, hogy maradt még 20 százalékos kamatú állampapír a piacon.

Tekintsünk most ettől attól a miniszteri csúsztatástól, hogy ők emelték a babakötvény kamatát 20 százalékra. Valójában ez a konstrukció régóta változatlan kondícióiból, az inflációkövető jellegből fakad.

Miért is kiskapuzó, aki babakötvényezik?

Egészen novemberig csak a prémiumban volt különbség a PMÁP és a babakötvény között. Előbbinek az elmúlt évben 1,5-ről 0,25 százalékra csökkent a prémiuma, a babakötvény azonban megtartotta azt a kiváló tulajdonságát, hogy 3 százalékot fizet az előző évi átlagos infláció felett. Csakhogy a PMÁP egy bárminek, bármilyen megtakarítási céllal elérhető lakossági állampapír, a babakötvény elvileg arra szolgál, hogy a gyerekeknek előtakarékoskodjon vele a család. Ezért a gyerek nevére szól és nem eladható 18 éves koráig, valamint – noha a történetünk szempontjából ennek nincs jelentősége, évi 120 ezer forintos befizetésig az állam ezt kiegészíti 10 százalékkal.

Azzal, hogy az állam megfosztotta inflációkövető jellegétől az inflációkövető állampapírt, maga kínálta fel a lehetőséget, hogy ha van gyereked, az ő 18 éves koráig rendelkezésre áll egy állampapír kiemelkedő kamatozással. Miért kiskapuzó visszaélő az, aki ezt igénybe veszi?

Eleve nem tudhatjuk, hogy akik nagyobb összeget tettek be, milyen céllal lépték meg ezt.

Teljesen életszerű, hogy a mostani piaci helyzetben a szokottnál nagyobb összeget tesz be, aki a gyerekének előtakarékoskodik, mint ahogy az is racionális, ha az év során megszokott befizetéseket előre hozzuk a kiemelkedő kamatozás miatt. De semmi nem lehet visszaélés, amit úgy fektet be a lakosság, hogy megfelel az állam által folyamatosan változtatott szabályoknak. Amíg bármekkora összeget be lehetett tenni babakötvénybe a feltételek vállalásával, addig senkit nem kenne szabad kritizálni, aki ezt kihasználta. Ha hirtelen tízmilliók érkeznek onnan, ahonnan eddig semmi, arról feltételezhető, hogy nem a gyerek életkezdési előtakarékossága, de mivel ezt semmi se tiltja, e miatt is visszás szemrehányást tenni.

Ha az államnak már nem kell a pénz, vagy ilyen magas kamat mellett már zavarja, hogy túl sok érkezik, szíve joga szigorítani, az ő szemszögéből nézve teljesen racionális az, hogy limitálja a beérkező összegeket. De miért visszaélőzi azokat, akik kihasználtak egy meglevő lehetőséget? Nem kellett hatdiplomás közgazdásznak lenni ahhoz, hogy előre látni lehessen, milyen irányba fognak mozdulni a pénzek a PMÁP lebutítása után, az egész magyar pénzügyi sajtó érthető módon felhívta a figyelmet a babakötvényes lehetőségre. Mégis mintha épp az illetékeseket meglepte volna a dolog és most azokat alázza a miniszer, akiktől amúgy pénzt kérne kölcsön – persze csak fele akkora kamatra.

Nem tudjuk, mennyien vannak azok, akik 20 százalékos éves kamat mellett szívesen finanszírozzák a magyar államot, de 7-8 százaléknál már másfelé tekintgetnek. De lehangoló gazdasági kilátások, újra gyengülő forint és eleve létező komoly bizalomhiány mellett főleg tök értelmetlen és fölösleges egy érthető szigorítás mellé biggyesztett pökhendi és sértő kommunikációval elbizonytalanítani a megvevő és a potenciális lakossági állampapír-vásárlókat.

The post Vigyázz, ha menő magyar állampapírt veszel, könnyen visszaélő lehet belőled appeared first on Forbes.hu.