2024. január 21-én 00:32:38 UT-kor egy kb. 1-1,2 méter átmérőjű aszteroida lépett Földünk légkörébe, az égitest darabjai Berlintől nyugatra értek földet. Az égitestet három órával a becsapódás előtt fedezte fel Sárneczky Krisztián – természetes, hogy magyar keresőcsapatok is indultak a meteoritok keresésére.

Kereszty Zsolt, Ribbeck, Németország

A hullás másnapján a Magyar Meteoritikai Társaság azonnal megkezdte a német helyszínre induló kereső expedíciójának szervezését, mint ahogy azt már korábban is tettük számos esetben. Szakmai támogatónk ezúttal is a Magyar Tudományos Akadémia Geónómiai és planetológiai Albizottsága volt, külön köszönet ezért Dr. Kordos László Elnök Úrnak, akadémikusnak.

Az expedíció létszáma 3 és 6 fő között váltakozott, január 26. és február 1. között. Az ekkor bejárt úthossz kb. 100 km volt, ami nagyjából 0,7-0,8 km2 átnézett területet jelent. A számított szórásmező a modell alkotóitól függően kb. 7-8 km x 1,5-2,5 km méretű azaz 15-20 km2 (hatalmas) de ha a Gauss valószínűség eloszlással jellemzett 3 szigma szabályt nézzük, a szórásmező ennek még többszöröse is lehet. A keresés során, most nem a szokásos fekete színű olvadási kéreggel borított normál kondritokat kerestük, hanem az első lengyel megtalálók által mutatott szürkés-fehéres akondritot, amiről ekkor még csak sejtettük, hogy a különleges aubrit típus, melyet itthon elsőként társaságunk tagja Kormos Balázs vetett fel. Ő egyébként aktívan gyűjti a publikus találatok képeit, adatait, ez nagy segítség a későbbiekben. Olvadási kérget alig, vagy fehéres, üvegesedettet, mattot láttunk a meteoritokon a rendelkezésre álló publikus vagy nem publikus képeken. Időközben egyre több helyi és külföldi kereső jelentett megtalált példányt. Keresőcsapatunk 2024. január 30-án 09:50-kor CET talált rá az első megtalált és valódi meteoritra, a kis 10,6 gr-os példány egy őszi vetésben az egyik növény mellett feküdt. Érdekes módon, pont mint a múlt évi francia Saint-Pierre-le-Viger kondrit általunk megtalált hullásánál, itt is egy növénylevelet nyomott maga alá a magasból hulló test. A megtaláló csoport tagjai ekkor: Emődi Csaba, Nagy Olivér, Kereszty Zsolt voltak.  A meteorit hullásakor a területen fagyos talaj és 5-10 cm-es hó volt, ezért a pár száz km/h-s sebességgel felszínre hulló meteoritok nem nyomódtak bele a talajba, hanem annak felszínén jól láthatóan hevertek. Később, ahogy az olvadással viszkózusabbá vált a talaj, a példányok 0,5-2 mm mélyebbre süllyedhettek. A szokásos dokumentálás – fényképek, pozíció adatok, talaj és növény minta, a környező terület átnézése 40-50 m-es körzetben, csoportkép – után folytattuk a keresést.

A Magyar Meteoritikai Társaság által elsőként megtalált, 10,6 g-os meteorit.

A Magyar Meteoritikai Társaság további darabokat is talált, beszámolóik itt olvashatók.

Eggyel korábbi hétképünkön az égitest még becsapódása előtt, a Föld felé közeledve látható.