Majd egy tucat ember a Kuplung színpada mögött, megy a keresztbe kiabálás a zsűriben. Nincs harag, de nehezen döntenek, erős a 2017-es évad.

A Keret underground zenei blog tehetségkutatóján, a Kikeltető fináléján járunk. Aki ott volt, már nehezen idézi vissza a backstage-ben kibontakozó drámát. Mégiscsak száznál több banda, előadó jelentkezik be évente a versenyre. Arra azért emlékeznek 2017-ből, hogy egy ideig az Analog Balaton nevű elektronikus duónak állt a zászló, zeneileg őt preferálta a zsűri.

Csakhogy azon a legendás, december eleji napon felbukkan egy jól fésült rappersrác is. Huszonhárom éves, pomázi, még alig koncertezett, de már abban a fél órában is úgy uralja a színpadot, mint kevesen. Ülnek a szövegei, flexel, ironizál, frappánsakat káromkodik, orbánozik, ferizik, a közönség meg már most úgy kiabál rá, mintha mindenki ezen nőtt volna föl.
Majdhogynem a plafonról lógnak az emberek, annyira tele a terem. A záró számnál, A hős Krúbinál a tömegen fekszik, és úgy énekli: „Rapper jő, nagyszerű hős, Krúbinak hívják.” Több százan vele ugyanígy. Egy hónappal korábban azt se tudták, mi az, hogy Krúbi.

Szóval Analog Balaton vagy Krúbi? Tényleg nehéz döntés. Előbbi igényes, fogyaszthatóbb produkció, utóbbi kicsit vulgáris a zsűrinek, megosztja. A közönségből kiváltott hatás viszont vitathatatlan.

Sajó Dávid újságíró (régi Index, most Telex After) is zsűritag, a vita egy pontján túlharsog mindenkit híresen mély orgánumán: „Ha nem a Krúbit hozzuk ki nyertesnek, minket kint szétszednek.” Ne sajnáld az Analog Balatont, izgalmas pályát futnak ezután, nyáron először lesznek főfellépők a Budapest Parkban. De ezt a tehetségkutatót végül csak a Krúbi nyerte. Az Ösztönlény kiszabadult.

Milyen Krúbival zenélni?

Lovasi András
a kispál és a borzból
(Beszorult mondat, 2023)
„Az új lemezünknél az egyik számmal teljesen elakadtunk, majdnem betettük a többi lemaradó dal közé. Elküldtem a felvételt Krisztiánnak, hátha kezd vele valamit, de nem adtunk semmi konkrét iránymutatást. Nagyon hamar visszaküldte, tett bele raprészt, írt hozzá szöveget, énekelt, és újjászületett a szám. Olyannyira, hogy végül ez lett a lemez címadó dala.”

Lil Frakk
(M1, 2019)
„Mentem hazafele 4-6-tal, amikor elküldte az ő felvett verzióját. Pontosan, időben, ahogy ígérte. Csoda, hogy nem ugrottam le a villamosról, annyira megörültem. Köztévés szalagcímekből írta meg a verzét, teljesen magára formálta a dalt. Utána újra is írtam az én részem.”

Sisi
(Baszok rátok, 2023)
„A szövegei alapján nem tudtam, mire számítsak tőle, végül nagyon kellemes meglepetés volt. Megvan benne az a természetes, hiphopos lazaság, közben érződik a hidegvérű profizmus is. Példamutatóan kezeli a körülötte és vele dolgozókat, ritka ezen a szinten.”

Dzsúdló
(Bálnák, 2021)
„Valószínüleg izzadna, ha valamit ki kéne engednie a kezéből. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, hamar átfordult barátságba. Abszolút top tier ember, ha arról van szó, kikkel akarod körbevenni magad. Mondjuk, amióta gyúr, nagy a szája.”

Beton.Hofi
(Offwhite, 2021)

„Ő az a figura, aki eltűnik, aztán egyszer megjelenik egy öszvér hátán fehér tuxedóban egy háromfelvonásos Macskák-átirattal, nálad meg az ugyanolyan kreatív cimborádnál közben harmadszor ment le a vírus-Nílus freestyle.”

∫ ∫ ∫

„Rapper jő, nagyszerű hős, Krúbinak hívják.” Hat évvel később is ugyanúgy harsog a refrén, csak most már tizennégyezren üvöltik Horváth Krisztiánnal. Telt ház a Budapest Arénában, faszágyúk a színpadon, a hős Krúbi pedig a közönség feje fölött, varázsszőnyegről tolja az Aladdin egyik dalából írt számot. Először sült el hibátlanul a show-elem, pedig régóta készülnek élete koncertjére. Kapunyitás után, a függöny mögött is még a ki-becsatolást próbálják a reptetéshez. Élesben jön ki először tökéletesen az időzítés. Legalább háromnegyed év és százötven ember munkája ér révbe a január végi koncerten.

Két órával korábban, a kezdés előtti percekben a hangját melegíti – mentorai, barátai, a Killakikitt szerint az ország legjobb énekhangját. A szakma szerint bulik előtt visszafogott, nem meríti magát feleslegesen. Van benne drukk, de nem látszik rajta, sokat dolgozik azon is, hogy jól adja elő magát, ne csak a dalait. Nem kell külön szólni, hogy kezdés van, magától is figyeli az órát.

Onnantól, hogy felmegy a színpadra, már csak pár kép villan be neki, nehezen idézi vissza őket. Az adrenalintól még arra se emlékszik, hogy a koncert végén melyik oldalról jön le. Az első, ami az öltözőben éri, az a megkönnyebbülés. Hetekig jól aludt az Aréna előtt, utolsó este már nem annyira, öt óra, ha összejött. A több hónapos munkát nyilván afterrel koronázzák, de csak két sörre marad. Éjjel kettőre már ágyban, délig fel se kel.

Nővére, Réka is eljött Bécsből a nagy napra (rajzai a kezdet óta feltűnnek az albumborítókon és a klipekben). A kis tesónak, Krisznek meg kell várnia a jövő hetet, hogy egyedül is megeméssze az élményt. Egy egész napot rászán a Balatonnál.

Aréna-koncertek, Budapest Parkok. Az újhullámos előadók minden évben erre a két eseményre tartogatják a nagy durranást. Több hónapig készül a show, a stáb gyakran az utolsó elkölthető forintot is visszaforgatja a látványba, nem teszik zsebre. Tízezer rajongó lesz hálás a befektetett pénzért és energiáért. Igen ám, de aztán beüt a másnap és a letargikus üresség: újabb gigaprojekt ért véget. És most? Megérte rááldozni a magánéletet, a való életbeli gondokat? Hogyan kell ezt feldolgozni?

Mindjárt kiderül. Az Aréna-koncert után nem sokkal találkozom Krúbival. Nem túl harsány, de láthatóan vidám rapper nyit be az óbudai kávézóba. Lehet, hogy a februári 15 fok teszi vele, vagy csak mert másnap végre elindul jól megérdemelt vakációjára, hétéves pályafutása alatt sose volt ilyen sokat távol, mint amennyit most lesz.

Talán úgy van vele, hogy gyorsan letudja a hülye újságírót, és viszlát, gondolhatnám. Köztudottan keveset interjúzik, mondhatni megfontolt nyilatkozó. Mások úgy mondanák, hogy biztos tojik az egészre. Azért azt se zárjuk ki, hogy lehet, tényleg megtanulta, hogyan kell boldogan, harmóniában megélni egy ekkora tömegrendezvényt és az előtte-utána időszakot, de hát hol abban a szenzáció, ha valaki profi és kiegyensúlyozott?

Tíz percet várok rá, de csak mert korábban jöttem, ő pontosan. Talán mégsem csak letudni akarja a találkát. Pufidzsekibe és Pogo feliratú gyapjúsapkába bújt, szerintem nem azért, hogy ne ismerjék fel, interjú után simán az utcán sétál el. Az ígéret szép szó, pontosan kell végeznünk, két és negyed óra után csak azért kapunk az óránkhoz, mert tiszteljük egymás idejét. Ehhez képest még az utolsó kérdésekre is hosszan válaszol, pedig barátja, zenésztársa, Borbély Mihály (BEATó) már várja stúdiózni.

Azt kérdezed, tényleg olyan-e, mint a dalaiban? Mint a PestiEstben, ahol „csak egy nőt baszott meg tegnap, de az legalább anyád volt”? Nem tudom, mítoszt rombolok-e, de az van, hogy rapdalokról beszélünk, nem önéletrajzi szövegekről. Jó, nem teljesen, inkább a kettő keveréke. A mai pop-, rap-, trapelőadók minden korábbinál önazonosabbak, életük nyitott könyv. Krisztiáné is, és nem azért, mert úgy kelt három éve a szív­problémái utáni műtétből, mint ahogy a Szív című, kilencperces magnum opusában: „Nem írhatja meg a Blikk, hogy a Krúbi a kórházi ágyon egy lotyót szopat.” A klipben Lovasi András a mennyben basszerozik, a kórteremben Orbán-ruhás Bödőcs Tibor csókol kezet a feltámasztott rappernek. Ők is a Krúbiverzum részei, a friss album első számát (Partyzán) Lovasi nyitja, majd mindketten csordavokálozzák, hogy „jelen!”. Cserébe Krúbi hangja az új Kispál és a Borz-album nyitányában csendül fel.

2018-as debütáló albumán, a Nehézlábérzésen még banános, Palvin Barbi-s rímekkel mémelte szét a magyar zeneipart. Üdítő korszak volt, a címadó videóklip tizenkétmillió megtekintésnél jár. Az is üdítő volt, ahogyan szépen megnyílt ezután. 2019-ben a Zárolás feloldva című kislemezen mintha csak a mobilján mutatná be, hogyan viszonyul a hirtelen jött népszerűséghez. „Első album után elég jellemző téma. Kicsit tét nélküli is volt, már tudtam, hogy nemsokára jön az Ösztönlény” – emlékszik vissza erre a kicsit szájbarágós anyagra.

A második nagylemez 2020-ban már tényleg a legkockázatosabb vállalkozása volt művészként. Történetében koncepciózus, zenéjében kísérletező, érzelmeiben intenzív. Elég a nyitószámot, a Jéghideget meghallgatni: lázálomban hallhatjuk, hol tart másik nővére halálának feldolgozásában. Utóbbi visszatérő, egyre nyíltabban kifejtett téma, új albuma, a III. Krúbi írásakor el is sírta magát, amikor a Szellemvasút szövegén dolgozott. „Olyan esemény az életemben, amire nagyon sok mindent vissza tudok vezetni.”

Tavaly novemberben jött ki a III. Krúbi, és nem véletlenül van a címében az, ami. A Krúbi-jelenség berobbanása után sok évvel úgy érezte, meg kell fejtenie, hogyan viszonyul a karakterhez, hogyan nőtt túl rajta, és miképp definiálná ma a krúbiságot. „Nyilván felemésztette az én érzéseimet is. A gondolataimat, a magánéletemet. Hazugság lett volna úgy tenni, mintha nem hatott volna rám.” A cikk írásakor a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetségének (MAHASZ) heti streaminglistáján még mindig a második legnépszerűbb album. Persze csak Baukó Attila, azaz Azahriah Mementója után.

Az utolsó két albuma óta érezni, hogy Krúbinál minden a nagy terv része, hogy minden hangnak és szónak helye van. „Profi, és nem úgy, ahogy más szeretné. Pont nem úgy” – mondja róla Schwarz Ádám, azaz Beton.Hofi.

Azt mondják, öt évre előre tudja, mit fog csinálni. A stúdióban elképesztően precíz, a színpad miatt szinte sportolóként figyel az egészségére – a focisták már csak ilyenek. Bárki, aki akár egy légtérben stúdiózott vele, akár csak távban, odavan, hogy mennyire tudatos, aprólékos, mégis mennyire humánusan dolgozik.

Erre kúsznak rá önmegvalósító, gőzkieresztő mellékprojektjei a kísérleti metáltól (Pregnant Whale Pain) a cringe rapen át (Mirror Glimpse) addig, hogy a Youtube legismertebb zene­kritikusát, Anthony Fantanót (The Needle Drop) ekézi. Utóbbit álnéven (6608XI), egy dalban, ami arról szól, hogy Fantano hogy merészelt tízből csak hat pontot adni Kanye West korszakalkotó lemezére („pedig az minimum egy hetes”). A dal 2021-ben Fantanóhoz is eljutott, pedig nem is Krúbi dobta át neki, az amerikai youtuber még elemezte is a szürrealista performanszt. „Felkértem kiabálni az új lemezre. Még csak nem is láttamozta az Insta-üzimet.”

∫ ∫ ∫

Krúbi egyike azoknak, akikkel útnak indult az új generáció. Aki utánuk jött, már gyorsabban elérte ugyanazokat a mérföldköveket. Rajta kívül Azahriah és Dzsúdló is telepakolta az Arénát, Pogány Induló, Beton.Hofi vagy a Carson Coma az MVM Dome-ba készül, egyelőre Aréna-méret alatti, 9–12 ezer fős koncertekkel, kevesebb szektorral, de spécibb látvánnyal (a hely teljes kapacitása húszezer fő). Azahriah idén már a Puskás Arénába tart – méghozzá tripla telt házzal, egyenként ötven­ezer eladott jeggyel.

„A 2023-as összesített slágerlistát abszolút a hazai előadók uralják, arányuk a kétharmadot is meghaladja” – elemzi ­a MAHASZ kommunikációs szakértője, Mezei Csaba. A százból huszonöt dal Azahriah-hoz köthető, de Krúbihoz is hat. Úgy, hogy ő eleve kevesebb dalt ad ki, és ritkábban, az új albumot pedig csak év végén hozta ki, ha lett volna egy teljes éve, simán bekerülhetett volna mind a kilenc új szám.

Tény, van, akit jobban hallgatnak, de akkor is részben Krúbi tette le az alapköveket, és közben újat is tudott hozni a műfajba, sőt a zeneiparba is. Albumról albumra gondolja újra a rapet, vagy távolodik el tőle, közben a lemezein koncepciókban gondolkodik, nem puszta slágerekben, ahogy azt a 2010-es évek zenekaros pop-rapjétől megszokhattuk (Well Hello, Majka, Halott Pénz, Follow the Flow).

Szintén ez az a generáció, amelyik magabiztosan, már-már profi vállalkozóként építgeti a bizniszt, az énmárkát. Fittyet hánynak a régi iskolára, mindenki maga próbálja diktálni a narratívát, a klasszikus mainstream platformokra (tévé, rádió, óriásplakátok, bulvár) semmi szükség.

Volt, hogy Krúbi a parkos koncertje közben sétált az első sorhoz, hogy annak, akit már kapunyitás előtt kiszúrt a sor elején, odaadja egyik Fonogram-díját. A díjat, ami a Majka-féle generációnak még számított, az újaknak viszont semennyire. „Idén el is felejtettünk jelentkezni az új albummal a díjra” – előfordul. Amikor 2021-ben felkerült a 30 sikeres magyar 30 alatt listánkra, azzal a poénnal osztotta meg szereplését, hogy „Forbesogram díj”. Az ilyen és ehhez hasonló gegek teszik még inkább szabaddá ezt a generációt.

A bevételek fele a koncertekből, a maradék egyenlő arányban a streamingből és a merchből jön, mondja Krúbi. Ennél jobban nem akarja részletezni – vagy csak tényleg nem tudja. „Kaotikusan áll össze az egész, vagy 18 különböző helyről jön a pénzem (A nyilvános céginformációk szerint előadó-művészettel foglalkozó kft.-je 51,7 millió forintos árbevétellel és 5,4 milliós eredménnyel zárta 2022-t (ebből ötmilliót fel is vett osztalékként). 2020-at és 2021 első felét nemcsak a járvány vitte el, de a szívproblémák utáni felépülése is, csak 2021 második felében kezdett újra koncertezni (árbevétel 21,1 millió, adózott eredmény 7,4 millió, osztalék 7,5 millió). Őszintén, fogalmam sincs, mennyit keresek.”

Ahogy a zenész-vállalkozó kérdéskört feszegetjük, azért óvatosságból hozzáteszi: „Sokkal inkább tekintek magamra zenészként.” Pedig látszik rajta, mekkora lelkesedéssel tartja rajta mindenen a kezét. Többoldalas doksikban gyűjti az ötleteit az albumkoncepciókhoz, nagy visszhangot keltő koncertjeihez. A stáb hagyja szabadon dolgozni, mindent megtesznek, hogy színpadra lehessen álmodni ezeket a dolgokat, hogy ne ütközzenek technikai vagy anyagi korlátba.

Így lehetett a tavalyi koncerteken „a Fidesz az úr”. Krúbi Az oroszlánkirály főcímdalát figurázta ki, és felkelő, narancson izzó pártlogóval a háta mögött énekelt. Nyilvánvalóan szalagcímekig jutott a poén, de a fideszes Megafon-katonák agyába is befúrta magát, akik valamiért csak most, hat év után gondolták hirtelen, hogy ideje célkeresztbe venni. Tavaly Orbán-bábut is csókolt a színpadon, a közönség pedig, amikor a megboldogult, a miniszterelnök arcvonásaival újragondolt Viktória királynő rajza elevenedett meg a kivetítőn, egy perc néma csend helyett szinte mindig „hajrá, Fidesz!”-ezni kezdett. „A koncert ironikusan dicsőítő hangulatához illően” – mondja. Két-három alkalommal ebből inkább „mocskos Fidesz!”-ezés lett (a sajtó ezt kapta fel jobban), még a Szigeten is, ahol valóságos falunaphangulat tört ki a nagysátorban, annyi magyar verette. Ami a 2024-es ötletlistát illeti, Krúbi már azt is elindította. Úgy hallottam, hangos nyár lesz.

Utólag úgy érzi, a hatalom szemében nem tényező, a kormánypárti ukázt is elenyészőnek gondolja, amúgy meg csak a dolgát csinálja. „Enélkül is megvan a sokmilliós, jóval idősebb, elszegényedettebb bázisuk, amelyik kizárólag az állami médiából tájékozódik, hozzájuk meg soha sehogy nem jutok el. Ha a kormány most úgy döntene, kicsinál, jobb eszközei is lennének rá három Mandiner-cikknél.”

Ami a többieket illeti, mondjuk, Azahriah-t, a NER eddig látványosan békén hagyta, széles rajongótábora miatt talán nem véletlenül. De amikor a huszonkét éves énekes a kegyelmi ügy után a tartalomgyártók gyermekvédelmi tüntetéséhez adta az arcát, elkezdtek beleszállni a propagandisták, Orbán Tiktokjáról pedig addigra eltűnt az a több hónapos videó, amiben még a tripla Puskással viccelődött. A tüntetés mellett Krúbi is kiállt több mint száz hírességgel egyetemben.

Ha kicsit átnézünk a politika felett, Krúbi azzal a sokévnyi pimasz, ironikus, szarkasztikus, bármilyenista sora után sosem égette meg magát igazán. „Sosem voltam annyira megosztó, mint amire a jelenség alapján gondolhatnánk” – ezt aláírja. A dalokban élő Krúbi karcosnak hangzik, és rendíthetetlennek, de emögött még mindig az a huszonkilenc éves srác áll, akinek meg kellett tanulnia, hogy ne izgulja túl a mondandója várható következményeit. „Régen sem és most sem az az ember vagyok, aki határozottan meg van győződve az értékrendjéről vagy az igazáról.”

∫ ∫ ∫

Főhősünk szülei hajóépítők voltak, német édesanyja Altentreptow-ban nőtt fel, apja komáromi. Rostockban tanultak, kint ismerkedtek meg, majd apja itthon kapott munkát. Mire fiuk megszületett, bezárt az óbudai hajógyár, apja ma darukkal, emeléstechnikával kereskedik, anyja fordító. Otthon, Pomázon inkább németül beszéltek, Krisztiánnál csak háromévesen, az óvodában került előtérbe a magyar. Zongorázni akart, csellóra íratták be, és hisztizett, hogy foci mellett szolfézsra is járnia kellett. Szegény fiú.

Nyolcévesen még fejben írt dalokat, aztán lett egy kazettás magnójuk két apró mikrofonnal, szóval elkezdte felcincogni a dolgait. Apja Guns N’ Rosest és Led Zeppelint hallgatott, ő segített neki a netről zeneszerkesztő programot, khm, szerezni. Utána kapta meg első, tipikusan kezdő elektromos gitárját tipikusan gagyi erősítővel. Ahhoz azért nem volt annyira gagyi, hogy a városban, majd később a Békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban is elkezdjenek a haverokkal mindenféle bandákban zenélni.

Ez a két társaság, a pomázi és a vereses határozza meg most is a mindennapjait, DJ M3GH4jTó, Seaside, BEATó, no meg Dé:Nash, mind gyerekkori barátok. A Corvinusra járt nemzetközi gazdálkodásra („jól sikerült az érettségi”), aztán a HPS nevű reklámügynökségnél dolgozott nagyon rövid ideig, de sosem ezeket tartotta a közegének, sőt még a zeneipart sem. „2019-ben, az első fesztiválszezonomon jó pár vereses haveromat bevittem ingyen. Féltünk, mi lesz, ha lebukunk. Mindenkit felírtunk táncosnak, még a színpadra is feljöttek” – nevet.

„A gangelés és bulizás hozott össze minket tinikorban” – mondja róla BEATó. Misivel nemcsak Krúbi-dalokon dolgozott, az Amerikai pite-hangulatú, szinkronos tékakorszakot megidéző side projektjükben, a Mirror Glimpse-ben is együtt szövegelnek. „Aranypéntek volt, korsó Arany Ászok járt pohár áráért a pomázi Móni bisztróban. Az utcán felkiáltottam, hogy aranypéntek van, ő meg kigurult biciklivel a bokor mögül, hogy tényleg?! – Misi szerint így lettek jó barátok. – Később kiderült, hogy mindketten zenélünk. Arra gondoltunk, ne csak sörözzünk, csináljunk valami hasznosat is.”

Krisztiánt gimiben kapta el az extrém, törtritmusos matekmetál-láz (Meshuggah, The Dillinger Escape Plan). Ennek hatását a III. Krúbin is érezni, aminek már minden zenei alapját ő gyártotta. Az önreflexió és a metahumor mellett az aláfestés is elég meredek lett, szemérmetlenül váltogatják a régi iskolás hiphopbeatek a dzsümmölős zúzdákat. „Azért röhögtem, hogy mi a jó égbe vittem bele a tizennégy éves lányokat ebben az országban.”

Mégis, első bandája a Veresben, amiben egyik későbbi producerével, a multiinstrumentalista Seaside-dal (Garamvölgyi Dániel) játszottak, még csak Nirvanát és AC/DC-t prüttyögött. Úgy hívták őket, Cock, a logóról pedig nehéz volt eldönteni, hogy most kakast ábrázol-e, vagy péniszt. Sokkal később, épp mielőtt Krúbiként befutott, a Pregnant Whale Pain nevű metálprojektje valami csoda (meg persze virtuóz tehetsége és sokrétű énekhangja) folytán eljutott pár ezer műértőhöz a tengerentúlon. „Több száz cédét vettek meg Amerikából, én adtam őket postára.”

Aztán mint minden tizenéves fiút, őt is elérte az Eminem-­korszak, így csúszott rá szép lassan a rapre is. Elkezdett szövegeket körmölni, végigoltotta benne az egész osztályt. „Nem mutattam meg senkinek, csak Seaside barátomnak.” Később megírta a brigád emblematikus törzshelyének, a Faháznak is a félhimnuszát. Klip is forgott hozzá – sajnos, már leszedte a Youtube-ról. Korai rapjéről azt mondják: nem igazán tűrt nyomdafestéket, a fekete humor még a mostaninál is jobban jelen volt. Hivatalosan így a PestiEst az első Krúbi-dal 2017 májusából (4,3 millió lejátszással), korábbi művei a feledés szándékos homályába vesztek.

Pont úgy, mint első koncertje Krúbiként, ami valójában nem is a Kikeltető volt, hanem egy augusztus 20-i ugra­bugra a Kutyapárt űrállomás-avatóján, a felcsúti faluház ­mögött. Olyan bombaenergiával küldte a betonon húsz–harminc ember előtt (kábé csak a haverok voltak ott), mintha ezer éve a pályán lenne, és mintha ezrek előtt játszana.

Jakab András (Aza) Tirpával rappel a Killakikittben, illetve undeground rapkiadót is visz, a Scarcity Budapestet. Ő is rábukkant a neten a PestiEstre, és nagyon komázta. Ráírt Krúbira: szóljon, ha kell segítség. Kellett. Össze is futottak egy körúti kávézóban, majd el is vitték fellépni az akkori klubturnéjukra. A Killakikitt klasszikus hiphopban utazik, szóval a közönségnek még szoknia kellett Krúbi stílusát, és az akkortájt beáramló trapes hangzásokat. Aza végül a Dürer backstage-ében döntött úgy, hogy Krúbit is gondozná a kiadóval. Kezet ráztak, testvéri kötelék született.

„Elkezdte mutogatni a cuccait. Csak pislogtam, hogy mennyi ötlete van, hogy mennyire éhes” – meséli Aza. A Scarcity platformjain elkezdtek kampányolni Krúbiért a Kikeltetőben, végül közönségszavazással jutott be az első élő fordulóba. A Toldi klubban kellett félház előtt bizonyítania – talán ez volt élete utolsó kis koncertje.

Arénás koncertje durván százmillió forintba került, alsó hangon kilenc hónapon át készültek rá legalább százötven ember közreműködésével. És az egész mögött egy aprócska, háromfős menedzsment áll.

Krúbi toldis fellépéséből videó is forgott, szinte biztos, hogy ez is segített, hogy gyorsan híre menjen a zenéjének. „Egy kezdő fellépőnek sokat számít, ha van egy profin megvágott videója – mondja Komróczki Dia fotográfus, a videó egyik készítője. – Végig vigyorogtam, miközben kameráztam. Éreztem, hogy ez most robbanni fog, hogy ez a csávó nagyot fog menni.” A felvételnek kétszázezres a megtekintése, a top kommentet hat éve írták: „Hihetetlen a srác, a következő évek legnagyobb tehetsége!”

Sallai Dénes, avagy Dé:Nash itt debütált a színpadon Schmuck című közös dalukban, neki is innen indult a rapkarrierje. „Az elején a nulla színpadi rutinommal elég erőteljes volt köztünk a kontraszt. De biztonságot is adott, ahogyan mellettem tombol, koncerten működik ez a fajta ellentét – mondja a kicsit komótos, közepesen ironikus, és nagyon is NER-kritikus Dé:Nash. – Katartikus élmény volt látni, ahogyan később, az első önálló buliján az Instantban megmozgatta a közönséget.”

∫ ∫ ∫

A Kikeltető fináléjára a Universal kiadó csapata is elnézett, Dezsényi Eszter marketing- és bookingmenedzserrel együtt. Nem véletlenül, le akarták igazolni Krúbit. Váltottak pár szót a klubban, később az irodában is tárgyaltak, de Krúbi nem adta magát könnyen. Végül csak aláírt hozzájuk, a Universal pedig vele együtt számos más magyar rappert is elkezdett gondozni (6363, Kapitány Máté, Lil Frakk).

„Nagyon alaposan végigment a szerződésen. Ennek borzasztóan örültem” – emlékszik vissza Eszter. Mint a kiadó minden magyar előadóját, Krúbit is ő kezdte menedzselni, együtt tanultak bele külön oldalakon a szakmába. „Óriási bizalmat kaptam az akkori főnökeimtől, hogy tejfelesszájú lányként bevettek ebbe a zenei körbe, ahová nagyon be akartam kerülni” – mondja Eszter. Így kísérte a rappert a kis kluboktól Budapest legmenőbb helyeiig, a Bëlga előtti fellépésektől az önálló, telt házas turnékig, a vidéki fesztiváloktól a Sziget óriássátráig, no meg a Budapest Parktól az Arénáig. (A legfontosabb állomásokat külön ábrába szedtük a címlapanyag végén.)

Valton-balhé
Az Aréna által biztosított személyzet többeket nem engedett be a jegyük szerinti szektorba. Emiatt a helyszínen a Valton Security biztonsági személyzetének egyes tagjai több érintett vendéggel összebalhéztak, volt, aki ellen „nem engedélyezett eszközt” is bevetettek (a sajtóhírekkel szemben nem sokkolót, hanem áramerősség és méret alapján más kategóriájú, nem pontosított eszközt). A belső vizsgálat lezárult, közölte velünk Krúbi menedzsmentje. A panaszt tevő látogatókkal elkezdték felvenni a kapcsolatot, és kártalanítják őket. Az Aréna részéről a bepanaszolt biztonsági embert kitiltották. A Valtont többször is kerestük írásban, de nem reagált az üggyel és a túlkapásokkal kapcsolatos kérdéseinkre.

Hogy az új hullám mit csinál másképp az aranykorban, amivel Spotify-listákat robbantanak és tízezres arénákat töltenek csurig? Krúbi szerint semmit. Inkább a zeneipari környezet változott meg, ami miatt ezek az autentikus előadók már a mainstreamben tudtak befutni. Korábban ennek a rádió volt a gátja, vagy legalábbis nem segítette a fiatal tehetségek helyzetét. „Onnantól, hogy ez decentralizálódott, az iparág pedig nem követte le időben az átalakulást, kis időre kinyílt egy kapu, amin át demokratikusabb formában virágozhatott ki a zene.”

Az önérvényesítés a menedzsment-kiadói oldalon is hasonlóképp működik. Azahriah menedzsmentje, a Supermanagement mögött például metálzenészek állnak (a Blind Myself nevű banda tagjai), akik multis kiadói tapasztalattal a hátuk mögött döntöttek úgy, hogy felépítenek valamit arra, amit zenészként láttak és gondoltak jónak az évtizedek alatt. Most a magyar popzene új csillagjainak útját egyengetik, és milliárdos bevételű bizniszt visznek.

Krúbi és menedzsere is valami ilyesmibe vágtak nemrég bele, 2023 eleje óta egyikük sem tagja a Universalnak. Krúbi már tudta, hogy nem fog szerződést hosszabbítani, mostanra nem adott neki annyit a kiadói háttér, mint pályája elején, Eszter pedig a sok­évnyi pörgés alatt kiégett a multis környezetben. Utóbbi hálás azért, amit ebből kapott, de nem tartotta fenntarthatónak azt, amire berendezkedett. Az azért mindkettejüknek egyértelmű volt, hogy nem folytathatják külön utakon, munkásságuk szinte egybeforrt.

A Universal volt az utolsó mohikán a külföldi kiadók között. Tavaly ők is kivonultak, abbahagyták a hazai előadók terjesztését, és hatékonysági okokból már csak nemzetközi előadókkal foglalkoznak. Ennél jobban nem akarták részletezni nekünk a kivonulás okát, ahogy a Krúbival való szakítást sem.

Az Aréna-koncertet már az önálló, háromfős menedzsmenttel, a Sold Outtal hozták tető alá, Eszter Sasváry Zoltán „Sasával” (korábbi Vad Fruttik- és Bëlga-menedzserrel) és testvérével, Sasváry Tamással dolgozik. Ennyi tapasztalattal a hátuk mögött, ennyi kapcsolati tőkével a zsebükben nem érezték szükségét, hogy egy arénákra specializálódott szervezővel (Broadway, Live Nation stb.) osztozkodjanak a feladatokon és az anyagiakon – és utána a hasznon. A csapat szerint több ilyen cég is megkereste őket korábban, Krúbi akár Azahriah 2023. márciusi koncertje előtt bevehette volna az Arénát. Persze, nem huszonegy évesen. A Broadwayt írásban kerestük, először választ ígértek, végül nem jelentkeztek lapzártáig.

No, de hogy lehet ilyen kis csapattal Arénát szervezni? Mert bizony három fővel belevágni egy százmillió forintos költségvetésű produkcióba a piaci alapon működő magyar zeneipar egyik sikertörténete. Végül tényleg az lett belőle a telt házzal meg a 114 millió forint körüli nettó bevétellel. „Azért ez nem agysebészet!” – bukik ki mosolygós őszinteséggel Eszterből. Persze, itt nem arra gondol, hogy gyerekjáték volt levezényelni a szervezést, szinte percről percre hullottak a csontvázak a szekrényből. Viszont valamennyi tapasztalattal szerinte már bele lehet vágni a buliba.

„Nagy rendezvényszervezővel olyan szempontból érdemes együtt dolgozni, hogy viselik a pénzügyi kockázatot, cserébe nem biztos, hogy a színpadra annyit tudunk költeni, amennyit mi szeretnénk. Ebbe nem akartuk, hogy bárki beleszóljon – magyarázza Eszter. – Nem arra mentünk rá, hogy több maradjon a zsebünkben, hanem hogy látványban, fényben, technikában minden úgy nézzen ki, ahogy Krisztián elképzelte.”

Profit szempontjából még 2024-ben sem az Aréna a legnagyobb biznisz, hanem inkább a fesztiválszezon és a vidéki szabadtéri koncertek. Utóbbi pláne az, ha jegyeladás-alapú dealt tud kötni a menedzsment, amivel az eredeti listaár három–négyszeresét is meg lehet keresni. Viszont az arénázásnak továbbra is hosszú távon van hozadéka. A telt ház után szépen el lehet kezdeni magasabb listaárral tárgyalni a nyári szezonra. Ha a koncerten nyújtott show fogadtatása pozitív, azzal már alapozni lehet egy esetleges következő Aréna-koncertre is, ahol bátrabb jegyárakat lehet szabni, és a látványba sem kell mohón belepakolni mindent úgy, mint első bálozóként. Krúbi aktuális listaárát nem árulja el a menedzsment, de információink szerint a hasonló szinten tartó, élőzenés előadóknál öt–hatmillió forint is lehet koncertenként.

„Főleg ezután szoktak nagyok lenni az elvárások” – Krúbi jedimestere, Aza szerint így érdemes kisétálni egy telt házas Arénából: „Figyelni kell, hogy divatteremtő maradj, hogy ne szolgálj ki minden igényt. Nála nem áll fenn ez a veszély, elég, ha önmaga marad.”

Előző parkos bulija, a Viktória Királynő Emlékkoncert után hónapokig rossz közérzete volt, pedig már javában az Arénára kellett készülnie. (A parkos bulin exkluzív jegyelővétel indult, pár óra alatt el is ment vagy négyezer jegy.) Szerencsére megfejtette végül az élet megoldó képletét. Így jutunk vissza az Aréna utáni Balaton-parti elvonuláshoz.

„Ha minden évben van két gigantikus dátum, ami előtted lebeg, azzal meg kell tanulni bánni. A koncert előtti hónapokban sok mindenről lemondasz az életben.” Most szeretett volna arra is időt szánni, hogy ne csak a koncertre készülést élvezze és élje meg, hanem azt is, ami csak ezután jön. Történjen az Krúbiként vagy Horváth Krisztiánként. „Én választottam, hogy ezt akarom csinálni, nem kényszerített rá senki.”

Sold Out Kft
(a fesztiválkoncertekre)

Tulajdonos:
Sasváry Tamás
Árbevétel
(millió forint)
2021
36,9
2022
75,3
Adózott eredmény
(millió forint)
2021
0,5
2022
– 1,1

O.S. Kft.
(a klub- és arénakoncertekre)

Tulajdonos:
Sasváry Zoltán
Árbevétel
(millió forint)
2021
64,3
2022
101,7
Adózott eredmény
(millió forint)
2021
13,5
2022
3,2

Hozzájuk tartozik még: Csaknekedkislány, Mirror Glimpse, Szűcs Krisztián
Forrás: Dun & Bradstreet

The post A Krúbi-menet appeared first on Forbes.hu.