Beton.Hofi szerint a NER egyik erénye, hogy sokat tanulunk arról, milyen magyarnak lenni nehéz időkben.

Szerinted mi a NER legnagyobb bűne?

A társadalmi apátia és ennek a létrehozása.

És mi a legnagyobb erénye, érdeme?

Sokat tanul az ember arról, hogy milyen magyarnak lenni nehéz időkben.

Az apátiában mégis, mi motiválhatja az embert?

Hogy megszűnjön az apátia. Közben kicsit kíváncsiak is vagyunk rá, hogy meddig tud ez elmenni. Két ellentétes folyamat.

Popcornt zabálva zakatolunk a katasztrófa felé?

Inkább valahol azzal kellene foglalkozni, hogy mi a magja ennek. Hogy lehet az, hogy egy országon belül két ennyire különböző buborékban élnek az emberek? Miért akarnak ennyire rosszat egymásnak néha? Miért ez a fajta bandaháborús szituáció vette át a magyar társadalmi kommunikációt?

Ha azt nézzük, mi jött a rendszerváltás után, akkor mintha már ott elcsúszott volna a dominó. Vége lett valaminek, ahol aztán meg lehetett volna mutatni, hogy mi, magyarok mit akarunk állítani a saját szabadságunkról. A kilencvenes évek kriminológiai pontjait állítottuk róla.

Nehéz megállapítani, hogy morálisan egész pontosan hol tartunk, mert önmagában mi is egy buborék vagyunk egy nagyobb buborékon belül. Vannak nemzetközi folyamatok, amik amúgy is nehezítik a korélményt, és ezen belül is ott a magyar karma, a magyar nyelven keresztül megélt érzelmek, amik talán még más szinten is filterezik a megélhető érzéseknek a számát. Meg az, ahogy magunkról nyilatkozunk, ahogy szinte konnotált a pesszimizmus, a melankólia, akár a Himnusz kapcsán, akár ahogy visszaemlékszünk a hőseinkre vagy a szabadságharcainkra. Tudjuk, hogy történetileg nem egy hosszú és independens időszak következett egyik után sem.

Azért az apátia nem a Fidesznek a műve. Nehéz ezt már rájuk visszabontani ezen a ponton, és nem tudom, meddig kéne visszahúzni a fonalat. Egy olyan társadalomban éltünk a második világháborútól 2000-ig, ahol nem tudhattad, hogy a szomszédod mit fog mondani rólad, vagy hogy pontosan ki a szomszédod, és valójában magát a lakosságot is a rendszer részévé silányították moralitásban, akár a szeretteinken keresztül. Eleve gyógyulnunk kellett volna hosszú ideig, nem egy szabadrablásba átmenni. Most kicsit olyan, mintha valami politikai Mad Maxben lennénk.

Van egy réteg, aki megteheti, és van, aki nem teheti meg, és ki van szolgáltatva annak, akik megteheti, nekik pedig mindenféle színű mezük van. Ebből nem lesz társadalom.

Beton.Hofival az új albuma kapcsán beszélgettünk. A teljes interjú ITT.

The post Most kicsit olyan, mintha valami politikai Mad Maxben lennénk appeared first on Forbes.hu.