Häring Ottó fotósnak az utóbbi tíz évben marketingköltések nélkül sikerült elérnie, hogy sorra adják egymásnak a nevét az Egyesült Államokban házasodni készülő indiai párok. Az amerikai multis mókuskerékből váltott a fotózásra, mert nem akarta, hogy elszaladjon mellette a saját élete. A Forbes.hu-nak elmesélte, hogy találta meg ezt a piaci szegmenst, hogyan zajlik egy akár egymillió dolláros költségvetésű indiai esküvő az Egyesült Államokban és miben hasonlít egy Zala megyeire.

„Mondtam, hogy nekem is van két lányom, de remélem, nem indiai fiú fogja elvenni őket. Összenevettünk és tudta, hogy értem a kultúrájukat” – idézi fel Häring Ottó Miamiban élő esküvői fotós az egyik indiai menyasszony édesapjával folytatott párbeszédét. A hagyományok szerint az ilyen, fél-, de akár egymillió dolláros költségvetésű amerikai esküvőket a menyasszony családja állja. Az indiaiak jellemzően saját ismerősi körükből választanak esküvői szolgáltatót, – fotóst, videóst, virágost, dekorost – mégis, Ottónak reklám nélkül sikerült elérnie, hogy sorra adják egymásnak a nevét az Egyesült Államokban házasodni készülő indiai párok.

Az amerikai álom helyett

„Hagyni kell egy kiskaput a visszatérésre, de mindig kell kockáztatni is” – mondja saját karrierváltásáról. Ottó eredetileg jogász, nem fotósnak készült, máig nincs is fotós végzettsége. Itthon rendőrtisztként dolgozott a korábbi Köztársasági Őrezrednél, ahonnan századosként szerelt le, amikor 2005-ben egy ösztöndíj miatt New York államba, a Buffalo-i Egyetemre ment külkereskedelmet tanulni. Aztán dolgozni is kinn maradt: a Deloitte-nál nemzetközi adójogászként az adótervezésre specializálódott, de pár év után eléggé mókuskerékben érezte magát. Közben hobbiból elkezdett fotózni, először csak barátoknak.

Vett egy csúcskategóriás fényképezőgépet, és – itt még a drón-korszak előtt vagyunk – épített egy speciális szerkezetet egy, akár 30 méterre is felemelhető katonai teleszkópból, amire ráerősített egy távirányítható kamerát. Ezzel kezdett ingatlanokat fotózni, egyik képe be is került a nívós Architectural Digest című lapba.

„Ilyen fotókat ilyen áron akkoriban senki nem tudott csinálni, mert minimum helikoptert kellett bérelni hozzá”

– mondja arról, hogyan futtatta fel a vállalkozását. Miután elkezdett esküvőket fotózni, az interneten a képeit látva megkereste őt egy ügyvédként dolgozó indiai lány, aki fotós szeretett volna lenni, hogy tanuljon tőle. A szülők nem engedték a karrierváltást, de a lány felkérte Ottót, hogy akkor legalább ő örökítse meg az esküvőjét, mert akkor biztosan szépek lesznek a képek. Így találta magát 2011-ben egyszer csak Orlandóban, az első indiai esküvőn, mint fotós. „Az első esküvőn az édesapa ódzkodott, hogy én fotózom, mert ők maguk közül, a tágabb ismerősi körből szeretnek választani, de utána az összes ismerősének engem ajánlott.”

„Akkor még kicsik voltak a lányaim és nagyon jól jött, hogy nem állok be a sorba, mint a nagy amerikai álomban, hogy az ember tíz-tizenöt évig dolgozik, míg partner nem lesz a cégben, közben meg elszalad az élet mellette.

Mindenki azt hiszi, hogy az USA-ban minden aranyból van, de nagyon sok munkára épül ez az ország.”

Ottó jogászból lett hobbi-, majd hivatásos esküvői fotós. Fotó: Häring Gyöngyi

„Gyere, egyél velünk!”

Egy évig párhuzamosan dolgozott a Deloitte-nál és fotózott hétvégente, de aztán az esküvők vették át a főszerepet. Rájött, hogy ebből nagyon jól meg lehet élni, már csak azért is, mert a vagyonosabb indiaiak brutális összegeket költenek a minimum kettő, de akár négy napig is eltartó esküvőkre. Ottó „sima” amerikai, ortodox zsidó, keresztény, és muszlim esküvőket is fotózott Floridában, de végül az indiai esküvőknél kötött ki. Ma már persze nemcsak fotózik, videózik is négy-hatfős csapatával. A megbízási díjuk 10 ezer dollártól indul, de az esemény hosszúságától és a büdzsétől függően ez akár ennek többszöröse is lehet. Az üzletben az indiaiak Ottó szerint nagyon megbízhatóak, az adott szónak ugyanakkora súlya van, mint egy aláírt szerződésnek.

„Itt Amerikában jól működik a piac: nem látom azt, hogy bármelyik szolgáltató azért kérne többet valamiért, mert esküvőről van szó”

– mondja, amikor a magyar gyakorlatból kiindulva az árazásról kérdezem.

„Nincs az, mint az amerikai esküvőknél, hogy a szolgáltatók külön teremben vacsoráznak külön ételt. Az indiaiak a család részének tekintik a fotóst is, mindig mondják, hogy »gyere, egyél velünk!«” Ami az ételeket illeti, nemcsak tradicionális indiai ételek vannak, hanem a nemzetközi konyha remekei is, és Ottó szerint egy nagyon drága étteremben sem lehet olyan jó minőségű ételeket enni, mint egy indiai esküvőn. Nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a pár származási régiójának, sőt, saját városának vagy falujának ételei is terítékre kerüljenek.

+ 15 kép a galériában + 15 kép a galériában Egy Boca Raton-i és egy New York-i esküvő Ottó munkái közül. Fotók: Häring Ottó (18 kép)

Az indiai esküvők nagy része hindu esküvő, de vannak muszlim és szikh szertartások is. A nagy eseményre a jellemzően valamely felsőbb kaszthoz tartozó, az USA-ban élő párok utaztatják ki az indiai rokonokat. Nem is keveset: minimum három-négyszázat. A legnagyobb esküvőre, ahol Ottó eddig dolgozott, ezren jöttek el az 1200 meghívottból. Mivel több száz embert kell elszállásolni, helyszínként szinte kizárólag azok a floridai városok – például Miami, Tampa, Jacksonville, Orlando vagy Daytona Beach – jöhetnek szóba, ahol nagyobb hotelek, country clubok vannak. Ottó azt mondja, Florida azért is kedvelt esküvői célpont, mert innen könnyű továbbrepülni nászútra a karibi térségbe, vagy épp Peruba a Machu Picchuhoz. Miamiban a főszezon októbertől február elejéig tart, mert később már túl meleg van, előtte meg hurrikánszezon. A nyári hónapokban sokszor fotóz esküvőket az indiai párok által szintén kedvelt New Yorkban, Chicagóban, mivel északabbra ekkor is jó idő van (főleg ahhoz, hogy az ilyenkor szokásos, finoman szólva sem egyrétegű ruhákban több órát ücsörögjenek a párok és a násznép) .

Ottó magyar pároknak is szervez esküvőket Miamiban, a covid előtt 10-15-öt évente, azóta kicsit csökkent ez a szám. Azt mondja, a párok az egyszerű adminisztráció (körülbelül félórás az ügyintézés és honosítható a házasság) miatt jönnek, és azért, mert stresszmentesebb így összeházasodni. „Csak a párról szól és tényleg jól érzik magukat.”  Így ismerte meg videós kollégáját, Pánya Tibort is. Tibor és felesége 2017-ben Miamiban házasodott, aztán Tibor felesége megnyerte a zöldkártya-lottót és 2022 nyarán kiköltöztek Miamiba, azóta dolgozik együtt Ottóval minden olyan esküvőn, ahová a fotós mellé videóst is rendel a pár. Tibor itthon nagy projekteken edződött egy olyan szakmában, ahol csak néhányan vannak hasonlóan magas szinten. Harminc évig dolgozott az úgynevezett jimmy jib, vagyis kameradaru-rendszerek kezelőjeként koncerteken, sportrendezvényeken, tévéműsorokban (Big Brother, Való Világ, X-Faktor, Dáridó), filmekben (Kincsem, A Viszkis, Üvegtigris 3, és a Magyarországon forgott Vörös veréb). Mostanra összeszokott csapatot alkot Ottóval. Ő maga csendes, visszafogott ember, megszokta, hogy az esküvőkön sokszor csak kézjelekkel vagy a szemükkel tudnak kommunikálni egymással, hogy ne zavarják az eseményeket.

A nagybácsik, akikre mindig számíthatsz

Azokra, akik részt vesznek az esküvőn, élete végéig számíthat a pár: legyen szó ácsról, tanárról vagy agysebészről, a „nagybácsik” és „nagynénik” mindig ott vannak. A különböző vallások szerint indiai és indiai esküvő között is vannak különbségek, de a vizuális szempontból legfontosabb momentumokat mi is sorba vettük.

Az esküvői maratont az úgynevezett mehendivel kezdik, amikor hennával festik be a menyasszony kézfejét a család nőtagjai. Ezt egy több órás fogadás követi, ekkor találkozik először a két család. Ez azért is fontos, mert az esküvő nemcsak a pár, hanem elsősorban a menyasszony és a vőlegény családjainak egyesüléséről szól. Fontos esemény a második nap reggelén tartott megtisztulási ceremónia, amelyet a hindu esküvőkön pap is kísér, és a résztvevők először imádkoznak, majd énekelnek és táncolnak a tűz körül. Ennek a végén sárga krémmel kenik be a pár arcát és testrészeit, ezzel megtisztítják őket korábbi életük minden negatívumától, hogy tiszta lappal indulhassanak a házasságban. Minél több ismerős, barát, rokon vesz részt ebben, annál több szerencsével jár majd a pár a közös életében. Ahol van medence, ott Ottó „bele is ugrasztja” a párokat, persze nem kizárólag azért, hogy ez tegye teljessé a megtisztulást, hanem mert a fotókon is jól mutat. Este fogadás (sangeet) következik, ünnepléssel, tánccal, pénztárcát nem kímélő, komoly dekorációval. Ezt is nagyon komolyan veszik: a családtagok akár hónapig is készülnek egy-egy koreografált táncra, amit itt adnak elő. Persze a fentiek mindegyikéhez más-más ruha és smink dukál a menyasszonynak, ami megint csak jól megterheli a büdzsét.

Fotó: Häring Ottó

Pedig maga az esküvői ceremónia csak a harmadik napon van. Ekkor hajnali három-négy órától készülődik a menyasszony, hogy a megfelelő időben elkezdődhessen a ceremónia. Az egybekelés időpontját a pár pontos születési ideje alapján számolják ki. A legalább egy, de akár ötórás ceremónia általában délre befejeződik, és jöhet az újabb eszem-iszom. „Folyamatosan történik valami, fotósként, videósként nagyon oda kell figyelni.”

Mint egy zalai esküvő?

A muszlim esküvők kötöttebbek, van egy-két szigorú szabály, például nem fogyasztanak alkoholt, de enélkül is jól mulat a násznép. „Sehol sem annyira boldogok az emberek és nem táncolnak olyan jót, mint ezeken az esküvőkön. Fantasztikus, milyen buli van.” A muszlim esküvőkön nem lehet megérinteni a menyasszony ruháját, szóval a fotós sem igazgathatja, és a férfiak nem láthatják a menyasszonyt készülődés közben. A fotós itt már kivétel, Ottót a határozottsága mellett sokszor a magyarsága is segíti a munkában. „Nem tudják, honnan jön az akcentusom.

Kicsit mindig csodabogárnak néznek, hogy itt ez az európai fehér gyerek.”

Az indiai esküvők nagyon vidámak, reggeltől estig táncol a násznép és nagyon kevés alkohol fogy, ami Magyarországhoz képest nagy különbség – mondja Tibor is. Az indiaiaknak tetszeni szokott, amikor Ottóval egymás között magyarul beszélnek. Szeretik a határozott, kattogós nyelvünket. Azt mondja, Ottó jól felépítette a vállalkozását, az indiaiak nagyon szeretik az általa megalkotott képi világot. 

A Zala megyei, és általánosságban a vidéki magyar esküvők is szóba kerülnek (Ottó Zalából származik), van néhány párhuzam egyes szokásoknál. Például a kikérő, amikor a vőlegény elmegy a menyasszonyért. Mondjuk azért van egy nagyságrendi ugrás: az indiai vőlegény több száz vendéggel együtt megy az aráért, drága autóval, vagy lovon.

„Olyan is volt, hogy egy elefánttal indult a vőlegény a miami Ritz-Carlton elől, amit lekordonoztak, nehogy betévedjenek a turisták”

– mondja Ottó, aki azóta már nem egy ilyen kikérőt dokumentált.

Fotó: Häring Ottó

Míg a magyar lakodalmakban magát a menyasszonyt, vagy annak a cipőjét lopják el, itt a vőlegény cipőjét viszik el akkor, amikor a ceremónia miatt leveszi. Ha a „lopást” nem tudják megakadályozni a vőlegény barátai, akkor a cipőt vissza kell vásárolni, mert az újdonsült férj nem viheti haza cipő nélkül a feleségét. Ilyenkor nem kis összegekkel, akár öt-tízezer dollárral licitálják vissza a cipőt a vőlegénynek a barátok (minek is ide menyasszonytánc, ugye). Ottó egyelőre minden esküvőn ott van, de lassan szeretne kialakítani egy nélküle is jól működő csapatot.

Eddig 70-100 indiai esküvőt fotózott, de azt mondja, tudatosan nem tartja számon, mert akkor olyan lenne, mint egy munka. „A legjobb visszajelzés, ha pár hét múlva felhív mondjuk a menyasszony unokatestvére, hogy az ő esküvőjét is én fotózzam.” Egyre több olyan esküvő van, ahol akár négy-öt korábbi „párjával” is találkozik.

Borítókép: egy indiai vőlegény indul a menyasszonyért a Miami Ritz-Carlton hotel elől.

The post Multis karrierből saját útra: így lett Ottó az Amerikában élő indiaiak kedvenc fotósa appeared first on Forbes.hu.