Egy nagy ünnep rituáléihoz hozzátartozhatnak a műalkotások is. Ha az ember rá akar kapaszkodni a megemlékezés hangulatára, meg szeretne merítkezni az emelkedettségben, előveszi őket, ki tudja hányadszor. Nincs ez másként a nemzeti ünnepeken sem. Már amennyiben még jelentenek valamit, ha mást nem, az összetartozást, és nem válnak aktuális politikai demonstrációk, pártküzdelmek apropójává. Értelmetlen hát bosszankodva feltenni a kérdést, hogy március 15-én miért mindig A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Feltámadott a tenger vagy a Hídember megy a tévében, miért nincs valami új. A Most vagy soha! bizonyára bejelentkezik a listára, de időbe telik, amíg lecsillapodnak körülötte a politikai indulatok, és kiderül, milyen film is valójában. Addig maradjon csak a bevált kínálat, amely lassan már úgy funkcionál, mint a nemzeti kokárda.