A felvilágosodás kiemelkedő írója, Bessenyei György titulálta magát – visszavonulása után – a „bihari remetének”. Ennek mintájára a szülőfalujában meghúzódó, magánosságában alkotó-elmélkedő Oravecz afféle „szajlai remetévé” vált. Új könyve, a benne föltáruló önkép csak megerősítheti e metafora indokoltságát.