Dusinak a minap eszébe jutott, hogy mi lenne, ha nem csak a születés-, hanem a névnapokat is megünnepelnénk a családban. Jó, nem akkora hajcihővel, de mégis: legyen személyre szabott torta, talán egy kisebb ajándék is beleférhet, bár az nem muszáj, a hangulat a lényeg. Amúgy is némiképp igazságtalan, hogy csak évente van az embernek születésnapja. (Én kimondottan örülnék, ha annyira lelassulna a biológiai órám, hogy két- vagy akár háromévente kellene egyet tekerni az éveim számán. Kibírnám torta nélkül is. De nem akartam ünneprontó lenni.) Hogy, hogy nem, a kezdeményezés nem sokkal az ő névnapja előtt szökkent szárba, de ebben senki sem látott összefüggést. A szeretet néha semmire sem megy egy kis naivitás nélkül.