Soha annyi gyűlölködő levelet nem kapott még szerző, mint Lea Ypi a Szabadon című könyvének tiranai megjelenése után. Volt, aki szerint szégyent hozott az albán népre, többen tudni vélték: elnöki babérokra pályázik (apai dédapja, Xhaferr Ypi bég 1921–1922-ben Albánia miniszterelnöke volt). A ma Londonban élő, a London School of Economics (LSE) politikatudományi tanszékén többek között Marx tanait és modern baloldaliságot oktató szerző 27 nyelvre lefordított – nemrég az Európa Könyvkiadó gondozásában, Medzibrodszky Alexandra fordításában megjelent – önéletrajzi ihletésű bestsellerében bemutatta, milyen volt felnőni Enver Hoxha (Hodzsa) diktatúrájában, majd megélni a rendszerváltást és az 1997-es albán polgárháborút. A kötet a kommunizmus és a kapitalizmus értő kritikája is egyben – egy kislány szemszögén keresztül, a felvilágosult akadémikus társadalomkritikájával átszőve, roppant élvezetesen megírva. Az írónővel egy retró-szocreál enteriőrű belvárosi szállodában találkoztunk, már ezen összemosolyogtunk, mennyire autentikus környezet ez a közös kelet-európaiságunknak. Bár ő nomád léleknek érzi magát, és ma már leginkább a Heathrow repülőtéren van „otthon”, ha két világa között ingázik.