Furiosa: A Mad Max SagaFuriosa
George Miller látta, hogy páran nem is tartják olyan kegyetlennek a wastelandet, így gyorsan helyre is tette a kérdést. Vagy csak öregedett, és még sötétebben látja az emberi fajt? A Furiosa keményebb és durvább, mint a Fury Road, aminek az előzményfilmje, és eközben kevésbé fun is, ha ezt rásüthetem. Mondjuk nehezebb is annak lenni, amikor egy kőkemény bosszútörténetet nézünk.
A történet most sem egy hatalmas húzás: Furiosat fiatalon elragadják a zöld helyről (ezt tudtuk), aztán az egyik wastalandi hadvezér megöli az anyját, így bosszút esküszik, miközben egy másik keze alá kerül. Na, nem akarok sokat felfedni az amúgy sem fordulatos sztoriból, a lényeg, hogy egyszerű mozgatórugók, amiknél a kivitelezés számítana igazán.
Itt érkezik az első de is az írásomba, mert most nem mesél olyan gyönyörűen csak az akció, mint a Fury Roadban, lehet nehéz is lenne, de több a végtelenbe meredés, mint a cselekedetekkel való kifejtés. Ha lehet azt mondani, akkor közelebb van az első Mad Max filmhez, csak modern és drágább köntösben, mint a másodikhoz. Eszerint is kell elé ülni.
A filmek ugye mindig is a “legendák a pusztából” módon épültek fel, így mint a régi mítoszok, minden képtelennek tűnő elemet elbírtak, de most aztán főleg a legdurvább részét kaptunk ezeknek. A sötét középkorhoz hasonlóan embereket tépnek szét, csak ló helyett motorral, és még csak az egyik könnyedebb a látott kivégzési módokból. Vagy épp említhetném Furiosa földalatti kalandját. Még a tiszta akciókban is a darálás megy, nem pedig a lüktetése a harcnak. Ha eddig nem ért semmit az emberi élet ezen a vidéken, akkor most aztán főleg.
Talán pont ezért jéghideg a film vége is, és löki Furiosa-t a Fury Roadban látott cselekedete felé, mert elő kell hoznia magából az embert, ha nem akar végképp felemésztődni, a bosszújából valami élet kell hajtson. Erre amúgy színészileg remek választás volt Anya-Taylor Joy, átadja ezt az ívet, de szegénytől ellopja a showt a gonoszként lubickoló Chris Hemsworth, aki életében először (túlzok) tényleg teljesen eltűnik egy szerepben.
Ami a legszomorúbb, hogy a megvalósításában iszonyat hátránnyal indul a film, miszerint már létezik a Fury Road, így mindenképp ahhoz fogja hasonlítani az agyunk amit látunk. Ha magában jött volna, akkor valószínűleg elverné az idei blockbusterek nagyját, de valójában nem azok az ellenfelei. Így szembetűnőbb, hogy bár “több a helyszín”, de ezáltal több a CGI is. Igen, a Fury Road is dugig volt számítógéppel megvalósított dolgokkal, de mégis, a sok túlzás mellett is valódibb volt, mint amit a Furiosa letesz, pedig ha átgörgetjük például az IMDB-n a képeket, akkor rengeteg olyat látunk, amiben kinn vannak a terepen forgatni.
Ennek a megvalósításnak egy része persze koncepció, az említett akciójelenet felépítésből ezt gondolnám, de nézőként annyira nem ragadott el. Még így is akadnak emlékezetes pillanatok, amik a CGI érzés ellenére is működnek, azon kívül pár képtelen jármű design is ötletes, például a gonosz szekere, és mindezek feljebb is húzzák a filmet, de nem teszik instant klasszikussá. Ha valamit elérnek, akkor azt, hogy a Fury Road még feljebb értékelődik, igazi lightning in a bottle az a film, amire valaki mindjárt beírja, hogy pontosan melyik magyar szólás felel meg ennek.
A zenét külön kiemelném, mert semmi nincs benne, amikor véletlenül működik az akciójelenetek alatt, akkor azt a Fury Roadban feltűnt vonós dallamot használja, lásd a Gastown, Dementus Is Gainin, és Darkest of Gods “dalokat”. Ellenben a hang az teljesen rendben volt, legalábbis a Corvin főtermes hangerején.
Bár természetesen nem lehetett újra hozni egy Fury Roadot, más kellett ide, és amúgy is miért akarná magát ismételni George Miller rendező, de közben mégis az a helyzet, hogy hiába bővíti a Mad Max univerzumot a film, a vége egy aláhúzása a Furiosa alulmaradásának az elődjével való összehasonlításban.