Noha Oroszország a szovjet idők óta megkerülhetetlen tényező az űrben, és más nemzetek, így az Európai Űrügynökség tagországai, illetve Japán is komoly eredményeket ért el az utóbbi időkben, a világűr urának régóta az Egyesült Államokat tekintik. Nem csoda: a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) folyamatosan vannak asztronauták, a NASA robotizált űreszközei felbecsülhetetlen értékű munkát végeznek többek között a Marson, ráadásul mára a tengerentúli magánűripar is hatalmas befolyásra tett szert.

Az amerikai dominancia ugyanakkor most mintha törékenynek látszana, és ez már a helyi döntéshozókat is nyugtalanítja. A 2010-es évek második felére egyértelművé vált, hogy újabb hidegháború kezdődött: ezúttal az Egyesült Államok ellenfele Kína lett.

A két nagyhatalom rivalizálása a korábbi hidegháborúhoz hasonlóan számos területre, köztük a világűrre is kiterjed, és ahogy az a régi űrverseny esetében volt, az egyik legfőbb célpont ezúttal is a Hold.

A tét ugyanakkor ma sokkal nagyobb, hiszen az űrtechnológia immár nemcsak propagandaeszköz, hanem érdemben formálhatja az előttünk álló évtizedek gazdaságát és politikáját.

Le kell telepedni a Holdon

2017-ben a NASA történelmi jelentőségű projektet indított el: az Artemis-program célja az, hogy az Apollo-éra örökségét felélesztve az Egyesült Államok ismét űrhajósokat juttasson égi kísérőnkre. A tervek szerint a missziók keretében az első nem fehér személy, illetve az első nő is elérheti az objektumot.

Joe Burbank / Orlando Sentinel / Tribune News Service / Getty Images Az Orion program mérnökei beszélgetnek az Artemis-3 legénységi kapszula előtt, amelyet a floridai Kennedy Űrközpontban szerelnek össze 2022. augusztus 28-án, vasárnap. A kapszula űrhajósokat szállít majd a jövőben a Holdra.

Sőt, a tervek messze túlmutatnak az Apollo-program ambícióin, hiszen a NASA azt a feladatot kapta, hogy megalapozza az állandó emberi jelenlétet a Holdon, a helyi bázist felhasználva pedig utóbb az emberes marsi küldetéseket is megkezdje.

A létesítménnyel az emberiség két égitesten élő fajjá lépne elő, amire az utókor valószínűleg fordulópontként tekintene majd vissza.

A célok között szerepel továbbá egy, a missziókat támogató, a Hold körül keringő űrállomás, a Lunar Gateway létrehozása.

A program keretében évtizedek óta nem látott űripari fejlesztés kezdődött, amelybe ezúttal a magánszektort is bevonták – a partnerek között olyan cégeket találni, mint a SpaceX, a Blue Origin vagy a Boeing, csak hogy a legismertebbeket említsük. Az új űrruháktól a műszereken, holdjárókon és űrkapszulákon át az egészen új rakétarendszerekig rengeteg technológiát szükséges létrehozni, a teljes büdzsé a becslések alapján 2025-ig a 93 milliárd dollárt is elérheti.

A program első misszióját 2022 novemberében indították el. Az Artemis-1 célja az volt, hogy segítségével a világűrben teszteljék a további küldetésekhez elengedhetetlen Space Launch System (SLS) rakétarendszert, illetve az Orion kapszulát – ez volt az első alkalom, amikor a két egység együtt repült. Az Orion sikeresen megkerülte a Holdat, majd decemberben landolt a Csendes-óceánban, a fedélzetén nem emberek utaztak, hanem tesztbábuk.

Az űrben is ébredezik a kínai sárkány

Miközben a nyugati sajtó hagyományosan főként az amerikai tervekre és sikerekre fókuszált, az elmúlt években Kína komoly technológiai fejlesztéseket hajtott végre, és világviszonylatban szintén kiemelkedő küldetéseket hajtott végre. A szakértők többsége ma már úgy véli, hogy az űrben az Egyesült Államok mögött a második legnagyobb hatalom immár nem is Oroszország, hanem Kína, az ázsiai ország jelentősége ráadásul fokozatosan nő.

Az emberes űrprogramot tekintve mindenképp kiemelendő a Tienkung űrállomás. Kína politikai okokból – amerikai tiltásra – nem lehet jelen az ISS fedélzetén, ám egy, az űrben komoly terveket szövögető nemzet számára napjainkban megengedhetetlen, hogy ne legyenek aktív űrhajósai. Ezt felismerve Peking már 2011-ben bejelentette, hogy saját űrállomást szeretne építeni.

A program részeként két rövid életű kísérleti űrállomást is létrehoztak, ezek voltak a Tienkung-1, illetve a Tienkung-2, előbbit 2011-ben, utóbbit 2016-ban bocsátották fel. A tapasztalatokat felhasználva aztán megkezdődött a végleges állomás létrehozása: a Tienkung első modulját 2021 áprilisában bocsátották fel, és bár a rendszer még fejlesztés alatt áll, a fedélzeten már állandó jelleggel tartózkodnak tajkonauták.

Az emberes missziók mellett Kína a robotizált küldetések terén is kimagasló eredményeket ért el. Ebből a szempontból a Csang-o vagy Csange nevű holdprogram a legjelentősebb, a projekt első űreszköze, egy keringő szonda 2007-ben indult, az eddigi utolsó robot, a Csange-6 nevű landert pedig 2024 májusában bocsátották fel.

A programhoz már kötődik egy világelsőség: 2019 januárjában a Csange-4 szonda Jutu-2 nevű egysége az első ember alkotta szerkezet lett, amely a Hold túlsó oldalán hajtott végre puha leszállást.

Kína terve az, hogy emberes holdmisszióival is felzárkózzon az Egyesült Államokhoz, 2030-ig ezért tajkonautákat küldene az égitestre, Oroszországgal közösen pedig saját holdbázist is felépítene.

A telep első fázisát 2035-re fejeznék be.

JIN LIWANG / XINHUA / AFP A Yutu-2 marsjáró által 2019. január 11-én készített képen a Csange-4 szonda leszállóegységét láthatjuk.

Aggódnak Amerikában

A kínai sikereket az amerikai döntéshozók komoly aggodalommal figyelik, a nyugtalanságot pedig fokozza, hogy a NASA háza táján nincs minden rendben. Az űrhivatalnál költségvetési válság alakult ki, emiatt a Jet Propulsion Laboratory nevű egységtől százakat bocsátottak el, és az egyik legfontosabb fejlesztés alatt álló projekt, a Mars Sample Return is veszélybe került.

Év elején az is egyértelművé vált, hogy a NASA képtelen lesz tartani az Artemis ütemtervét, és a második küldetést 2024 novembere helyett csak 2025 szeptemberében, a harmadikat pedig 2026 szeptemberében hajthatják végre. A 2030-as kínai cél tükrében az Egyesült Államok számára nem nagyon fér bele több csúszás.

Az Artemis-2 lesz a program első emberes repülése, a kapszula négy űrhajóst szállítva fogja megkerülni a Holdat, míg az Artemis-3 az első landolási misszió lesz, keretében két űrhajós léphet az objektum felszínére több mint fél évszázaddal az utolsó Holdra szállás után.

A kritikusok szerint a NASA nem dolgozott ki átfogó becslést az Artemis költségeivel kapcsolatban, a pontos büdzsé ismerete nélkül pedig a törvényhozásnak nehéz dolga van a finanszírozást illetően. Egyes szakértők úgy vélik, a program eleve túl drága, kockázatos és komplex a hatékony megvalósításhoz.

Ami biztos: ahogy a korábbi hidegháború alatt, úgy most sem lesz mindegy, melyik ország tud előbb embert küldeni a Holdra, a landolás ugyanis precedenst teremthet, megalapozhatja, hogy a jövőben miként hasznosítjuk, kutatjuk majd az égitestet, valamint az űr más helyszíneit.

Az amerikai és a kínai holdprogramot már most olyan asztropolitikai törekvések kísérik, amelyek meghatározóak lehetnek az elkövetkező évtizedekben. Mindkét fél igyekszik saját űrszövetséget kiépíteni, ezzel alapozva meg a jövőbeli űrtevékenység irányát, valamint így szerezve támogatókat saját elvei számára.

Már nem csak erőfitogtatásról van szó

Az Egyesült Államok komplex szövetségi rendszerének, az Artemis Accordsnak (Artemis-egyezmények) már több mint 30 tagja van világszerte – Magyarország egyelőre nincs az aláírók között –, de Kína sem tétlenkedik, többek között Latin-Amerikában keres támogatókat, Oroszország pedig már most kiemelt partnerének számít. Az ázsiai ország nem titkolt célja, hogy 2045-re átvegye Amerikától a vezető pozíciót a világűrben.

Fontos kiemelni, hogy napjaink űrversenye a korábbitól merőben eltér abból a szempontból, hogy immár nem csupán az erőfitogtatás a cél. A világűr a 2020-as évekre kiemelt gazdasági, sőt, katonai tényezővé lépett elő, jelentősége pedig egyre fokozódik – elég az aszteroida-bányászatra gondolni, amely akár már a mi életünkben realitássá válhat.

A Hold döntő helyszín, hiszen ez lehet az első idegen égitest,

amelyen az emberek megtelepednek, és potenciálisan itt indulhat meg először a földön kívüli nyersanyagok kinyerése.

Farkas Norbert / 24.hu

Fajunk történetében példátlan folyamatról van szó, rengeteg új szabályt kell kidolgozni, máskülönben a Hold, illetve általánosságban a világűr új konfliktusok forrásává válhat, és tovább növelheti az egyenlőtlenséget bolygónkon. Amennyiben egy-egy állam – vagy éppen vállalat – kontrollálatlanul kezdi el kiaknázni az új területeket, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

A játékszabályok megalkotása mellett az is fontos lenne, hogy a világ országainak űrbéli tevékenysége a mostaninál sokkal átláthatóbban működjön. Ez különösen igaz a feltörekvő Kínára, amely gyakran egészen alapvető részleteket hallgat el missziói kapcsán.

Kapcsolódó Ezért fontos, hogy legyen újra magyar űrhajós Farkas Bertalan 1980-as, történelmi missziója után bő 40 évvel újabb magyar fogja elérni világűrt. Ki és hogyan?

The post Több égitesten élő fajjá válhat az emberiség first appeared on 24.hu.