A szülõ egyszer csak elkezdi érezni, hogy valami nincs rendben. A gyerek minden nap úgy indul el az iskolába, mint aki poklot készül járni. Rémálmai vannak, reggel karikás szemekkel ébred, fejfájásra, hasfájásra panaszkodik. Több pénzt kér tízóraira, mégis alig eszik, veszít a súlyából, tolltartója, személyes tárgyai rendre eltûnnek. Biciklije tele van sérülésnyomokkal, jegyei romlanak, hosszú ujjú pulóverét a csuklójára húzza, kapucniját pedig a fejére. Amikor saját magáról, mint értéktelen és semmire való emberrõl nyilatkozik meg, a szülõ már biztos benne: valaki zaklatja, bántalmazza õt az iskolában. A fenti példák már súlyos abúzusra utalnak, melyben azonnal segítséget kell kérni.