Amikor már negyedszer kell felkelnünk az éjszaka, amikor órákon át tart minden egyes altatás, pedig sok dolgunk lenne még - akkor általában nem épp a "szerencsés" az a jelzõ, ami eszünkbe jut a helyzetünkrõl. Ez az idõszak azonban hamar elmúlik. Egy nap azt vesszük majd észre, hogy már nem is emlékszünk, milyen érzés volt a karjainkban altatni a kicsit, elhalványul az utolsó közös alvás, utolsó szoptatás emléke is. Még ha nem is érzed mindig így: szerencsés vagy, ameddig még megteheted mindezt!