Egy a Bécsi Egyetemen működő, nemzetközi kutatócsoport megfejtette a derült egek éjszakáin szabad szemmel is látható csillaghalmazok keletkezését övező rejtélyeket. A csoport tagjai ugyanis kimutatták, hogy a vizsgált csillaghalmazok három különböző csillagkeletkezési régióból, vagyis három kozmikus vérvonalból származnak. Ez azt jelenti tehát, hogy a csillaghalmazok nem külön-külön, más-más helyen keletkeztek, hanem némelyek ugyanabban a csillagbölcsőben jöttek létre, és ilyen módon egy családot alkotnak. A kutatás emellett új perspektívákat nyit a szupernóva-robbanásoknak a csillagkeletkezési területek por- és gázanyagával való kölcsönhatásával kapcsolatban is. Minthogy ezek az eredmények jelentősen hozzájárulnak a minket körülvevő csillaghalmazok eddig ismeretlen eredettörténetének megértéséhez, a csillagászat egyik legismertebb szakfolyóiratában, a Nature-ben jelentek meg.

A Messier 6 családba tartozó, IC 2391 nevű csillaghalmaz.

„A fiatal csillaghalmazok vizsgálata kitűnő lehetőséget nyújt galaxisunk, a Tejútrendszer történetének és szerkezetének mélyebb megismerésére. Mozgásuk pontos feltérképezésével betekintést nyerhetünk a múltjukba, és ilyen módon az eredetükbe. Emellett újabb információkhoz juthatunk galaxisunk fejlődésével kapcsolatban is.” – emelte ki João Alves, a kutatás társszerzője.

Az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) Gaia nevű űrobszervatóriumának pontos pozícióadatait felhasználva a kutatócsoport 155, tőlünk maximum 3500 fényévre lévő, fiatal csillaghalmaz mozgását vizsgálta. A vizsgálat eredményeként megmutatkozott, hogy ezek a csillaghalmazok három „nagycsaládba” sorolhatóak, az egy családon belüli objektumok pedig hasonló körülmények között, és nagyjából ugyanott jöttek létre. Ez pedig arra utal, hogy a vizsgált csillaghalmazok mindegyike a Collinder 135 (Cr135), a Messier 6 (M6), vagy az Alpha Persei (αPer) nevű rendkívül aktív csillagkeletkezési régió egyikéből származik.

A Collinder 135 csillaghalmaz. A Messier 6 csillaghalmaz. Az Alpha Persei csillaghalmaz.

„Ez az eredmény megmutatja, hogy a galaktikus környezetünkben lévő, fiatal csillaghalmazok olyan módon kapcsolódnak egymáshoz, mint ahogy egy család, vagy vérvonal tagjai.” – nyilatkozta a tanulmány első szerzője, Cameren Swiggum. – „A mintába tartozó csillaghalmazok pontos pozíciójának, és 3 dimenziós mozgásvektorának ismeretében meghatározható, hogy ezek a halmazok hol helyezkedtek el a múltban, és így kimutatható az is, hogy hol keletkeztek.”

Talán a három családhoz köthető a Lokális Buborék létezése is!

A kutatás során a csoport tagjai azt is feltárták, hogy a vizsgált halmazokban valószínűleg több mint 200 szupernóva-robbanás történt a múltban, amelyek amellett, hogy hatalmas energiákat szabadítottak fel, jelentősen befolyásolták a csillagközi gáz eloszlását galaxisunkban. Ez a folyamat megmagyarázza a Cr135-család körül található, 3000 fényéves átmérőjű óriás gáz- és porgömb, a Naprendszerünket is körülölelő Lokális Buborék kialakulását. Szintén meglepő eredmény, hogy a Lokális Buborék létrejötte a Földön is nyomokat hagyhatott a földköpenyben jelenlévő, 60-as tömegszámú vas izotópjainak vizsgálata alapján.

A tanulmány alkotói tehát egyfajta időgéppé alakították a körülöttünk lévő csillagos égboltot, amelynek segítségével megismerhetjük galaxisunk múltját, és a későbbiekben, még részletesebb vizsgálatok után talán arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy a Tejútrendszerben jelenlévő csillagközi anyag pontosan hogyan hatott kölcsön a fiatal Naprendszerrel.

A cikk forrása: https://phys.org/news/2024-06-galactic-bloodlines-nearby-star-clusters.html