tudod, a műszak végén már
a vegyszerezett paprika
és színig telt mobil klotyók
szagán túl mást nem éreztünk

a gyárudvar mocska felett
tompán vibrált a levegő
legyek gyötörték a bőrünk
senki sem törődött velük

este hat volt, jött a főnök
izzadt fejét törölgette
„gyerekek, úgy elfáradtam
de csak ültem a seggemen”

szemben valaki legyintett
„gyerekek vagyunk, halljátok
cigánygyerek, az vagyok, és
maradok még ötven évig”

a főnök telten vigyorgott
beletöröltük tenyerünk
a gyári köpenybe, ami
egy hete már rajtunk rohadt

csuklótól könyékig végig
a cigánygyerek alkarján
széles csíkok sorakoztak
kövér vonalak vonultak

az ujjnyi vastag foltokat
fénylő fehér metszéseket
szinte odaragasztották
összeforrt barna bőrére

„játszottam a borotvával”

csak lóbálta karját, mintha
le akarná rázni őket
az összes fehér plecsnire
visszanőjön a barnaság

„te hülye vagy”, fújtak páran
de a barna cigánygyerek
nagyot rúgott egy raklapba
és káromkodott vidáman

„kurvaanyját az asszonynak!”

esteledett, legyek raja
paprikaszag, mobil klotyók
a szürkülő forróságban
valahol reflektor villant

a cigánygyerek alkarján
fehér csíkok a mélybarnán
mint holmi kitüntetések
ragyogtak a gyárudvaron