Az LG 2024-ben négy kategóriában dobott piacra OLED panellel szerelt okostévéket: a belépő kategóriát a B4 képviseli (A-széria idén nincs), a középkategória ismét a C4, a prémium kijelzők pedig idén G4 és M4 kódnév alatt kerültek a boltokba. Utóbbi két sorozatot az különbözteti meg egymástól, hogy az M4-es modellek megkapták a gyártó Zero Connect nevű kiegészítőjét, ami (az áramellátást biztosító hálózati kábelt leszámítva) vezetékmentessé teszi a készüléket – erről itt írtunk bővebben.

Az elmúlt hetekben a C4 sorozat 55 hüvelykes (létezik belőle 42-es, 48-as, 65-ös, 77-es és 83-as variáns is) modelljét teszteltem, cikkemben pedig azt igyekszem összefoglalni, mit nyújt a tévé az érte kért nagyjából 600 ezer forintos árért cserébe.

Adrián Zoltán / 24.hu

LG OLED C4 okostévé

Ha valaki a külső alapján szeretné megkülönböztetni tesztalanyunkat a tavalyi C3-tól (esetleg annak elődjétől, a C2-től), az komoly bajban lenne, ugyanis a gyártó nem nagyon variált a dizájnnal. Erre persze lehet mondani, hogy jól bevált recepten minek változtatni, és ezúttal hajlamos vagyok igazat adni az LG-nek, hiszen (ellentétben például az okostelefonokkal) egy okostévé esetében majdnem teljesen mindegy, hogy néz ki a hátlap, elől pedig úgyis minden a kijelzőről szól. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a készülék a legvastagabb pontján mindössze 45 milliméteres (a működéshez nélkülözhetetlen technológiát és a hangrendszert is tartalmazó „doboz” okán), maga a kijelző viszont annyira vékony, hogy megfogni is nehéz.

Adrián Zoltán / 24.hu

A kávák mindössze 6 milliméteresek, 3 méterről már észrevehetetlenek, és a dizájnnal lényegében egyetlen bajom van: amennyiben a tévét talppal használjuk, akkor nincs lehetőség a soundbar kijelző alá helyezésére és a kábelek diszkrét elvezetésére, hiszen a középre pozícionált talapzat centikre kilóg a készülék elé.

Ezzel persze együtt lehet élni, de én jobban örültem volna olyan, jobb és bal szélre tervezett klasszikus lábaknak, mint amilyenekkel a 42 hüvelykes C4 modell került a boltokba. Szerencsére az 55-ös változat kiegészítője annyira azért megemeli a kijelzőt, hogy egy átlagos hangprojektor a talp elé helyezve nem takarja ki a képernyő alját.

Az összeszerelés minősége és az anyaghasználat kifogástalan, és bár a kicsomagolás/elhelyezés után szinte teljesen lényegtelen tényező, de a hátlap a szemnek kellemes, sziklát idéző „mintát” kapott. A csatlakozók a már említett „doboz” szélére kerültek, ami ideális elhelyezés, amennyiben a talpra helyezzük a tévét, ha viszont fix (nem kihúzható) konzollal szereljük a falra, akkor komplikált lesz minden egyes kábelcsere, mert a portok jó húsz centire találhatók a kijelző szélétől.

Ha pedig már csatlakozók, íme a felhozatal: 3 darab USB-A port (2.0), négy HDMI 2.1 (ebből egy eARC), Ethernet, optikai digitális audio, antennabemenet és nem hiányzik a CI+ foglalat sem. Az említett csatlakozók alatt található egy 3,5 milliméteres jack portra emlékeztető bemenetet is, ide viszont nem füles dugható, hanem egy olyan speciális kábel (IR blaster), ami infravörös érzékelőkben végződik – ez része is csomagnak.

Ami jó hír, hogy mind a négy HDMI port tudja a 48 Gbps átviteli sebességet, így bármelyikre csatlakoztatva kihasználhatjuk egy PC vagy egy újgenerációs konzol (PS5, Xbox Series X) képességeit.

Ami viszont kicsit szomorú, hogy az LG tévéje még mindig le van ragadva a 2.0-s USB szabványnál, 2024-ben nyoma sincs USB-C portnak, és Wi-Fi-ből is be kell érnünk az ötös szabvánnyal (ac), a Bluetooth pedig még mindig csak 5.1-es. A magam részéről úgy gondolom, hogy egy bőven félmillió felett kínált televíziónak azért már legalább egy USB-C porttal és Wi-Fi6e szabvánnyal is rendelkeznie kellene.

A távirányító a megszokott Magic Remote, ami használható a hagyományos, gombnyomkodós módon, illetve „varázspálcaként”, a megjelenő kurzort mozgásérzékeléssel irányítva, ami valamivel gyorsabb és kényelmesebb, mint folyamatosan léptetve haladni a menüpontok és csempék között. Gombból több, mint húszat kapunk, és nem hiányoznak az egyes streaming szolgáltatások dedikált kapcsolói sem: ezúttal a Netflix, a Prime Video, a Disney+, a Rakuten TV, az Amazon Alexa és az LG Channels érhető el egyetlen gombnyomással.

Sötétség és fény

A tévé legfontosabb része a képernyő, aminek az alapja itt az LG saját gyártású, 10 bites OLED evo panelje, ami tudja a 4K, vagy ha úgy tetszik UHD (3840×2160 pixel) felbontást, akár 144 Hz-es képfrissítésre is képes, továbbá támogatja az olyan elterjedt HDR szabványokat, mint a HDR10 és a Dolby Vision, illetve a házon belüli HLG.

Az OLED lényege ugye az, hogy nincs háttérvilágítás, mint a folyadékkristályos (LCD) képernyők esetében, a kijelző organikus diódákból áll, amik maguktól, egyenként képesek fénykibocsátásra, továbbá teljesen kikapcsolhatók. Ennek hála adott a tökéletes fekete (0 cd/m² fénysűrűség) megjelenítésének képessége, továbbá elérhető a végtelen kontraszt, a maximális fényerő pedig akár 1100 nit is lehet.

Adrián Zoltán / 24.hu

Utóbbinál persze láttam már jobb eredményeket, de ez az érték egyrészt jóval magasabb a 800-900 körül teljesítő tavalyi C3-hoz képest, másrészt bőven elegendő ahhoz, hogy tényleg ki tudjuk élvezni a HDR tartalmakat. Legyen szó filmekről, sorozatokról vagy akár videójátékról. Az persze érdemes tudni, hogy gaming mode-ban a fényerő ugyan mindig valamivel alacsonyabb, mintha simán csak filmeznénk, de a magas dinamikatartomány előnyei még ekkor sem vesznek el.

De mi is az a HDR?

A HDR (high dynamic range) technológia lényege, hogy képes a 10 bites vagy 12 bites színtárolásra, ami 10 bit esetén több mint egymilliárd, míg 12 bitnél 68 milliárdnál is több szín megjelenítését teszi lehetővé. A kijelzőn ez a nem HDR tartalmaknál sokkal valóságosabb és színhűbb képvilágot, illetve sokkal részletgazdagabb megjelenítést eredményez – és ez kiemelten igaz a kép átlagnál sötétebb vagy világosabb részeire.

És ha már szóba jött a gaming, az LG tévéje kiválóan teljesít ezen a fronton. Egyrészt adott a 144 Hz-es képfrissítés, így nemcsak az aktuális konzolokból hozható ki a 4K/120 Hz-es maximum, de a kijelzőre PC-t kötve még ennél is többet kaphatunk. A tévén van külön videójátékos menü, a problémamentes megjelenítéshez pedig adott a G-Sync és a FreeSync, megvan a VRR és ALLM támogatás, adott továbbá a HGiG, ami kifejezetten a játékoknál segít beállítani a HDR-t, hogy a lehető legjobb, a fejlesztők által megálmodott látvánnyal élvezhessük a kedvenceinket.

Nem elhanyagolható fegyvertény továbbá, hogy az input lag 5 és 10 milliszekundum között mozog, ami kiváló eredmény egy okostévé esetében. Itt ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy a kapott érték függ a felbontástól és képfrissítéstől is, az előbbiek minél magasabbak, annál alacsonyabb a bemeneti késleltetés.

Adrián Zoltán / 24.hu

Az LG C4 ugyan nem a legjobb OLED kijelző a piacon, de a 700 ezres árért cserébe egy olyan képernyőt kapunk, mi érezhetően jobban teljesít a tavalyi modellnél, és – megfelelő forrás esetén – kiváló képminőséget biztosít, legyen szó akár streamelt, akár valamilyen adathordozóról lejátszott tartalomról, esetleg videójátékról. Csodás színek, kristálytiszta megjelenítés, remek betekintési szögek, bármilyen képhiba nélkül.

Ami a hangot illeti, egy 40 wattos, a hátlapba épített rendszert kapunk, ami két 10 wattos hangsugárzóból és két szintén 10 wattos mélynyomóból áll. Csodákra ez az összeállítás ugyan nem képes, de az összhatás tisztességesnek mondható, egészen kellemes mélyekkel, torzítás nélkül, ugyanakkor egy ilyen tévé mellé már érdemes beszerezni egy Dolby Atmos kompatibilis hangprojektort.

Okoskodás

Az LG C4 egy okostévé, ami azt jelenti, hogy előre telepített operációs rendszerrel érkezik, esetünkben a gyártó legfrissebb megoldásával, a WebOS 24-gyel. A rendszernek megvannak a maga pozitív és negatív tulajdonságai, utóbbiak közé tartozik, hogy a kezdőképernyő egyrészt csak minimális testre szabható, illetve az is, hogy az LG ezt a felületet alkalmanként reklámok megjelenítésére is használja.

Nem elírás, a 600 ezres ár kifizetése után előfordulhat, hogy a kijelző közel felét egy szalámireklám tölti ki, és a kezdőlapon van egy külön „tartalomajánló” sor is, ahol a különböző streaming szolgáltatók egyes műsorait promótálja a rendszer.

Ha ez hozzám hasonlóan mást is idegesít (vagy bosszant), akkor kifejezetten hasznos információ lehet, hogy a kéretlen reklám eltüntethető, méghozzá a Beállítások / Általános / Rendszer / További beállítások / Kezdőlapbeállítások menüpont alatt, az Otthoni promóció és Tartalomajánlás lehetőségek kikapcsolásával.

Szerencsére pozitívumból azért jóval több akad. Ide sorolható például, hogy az LG rendszere továbbra is gyors és könnyen kezelhető, jól átlátható, és idén végre megkapta a Chromecast támogatás is, méghozzá olyan újdonságok kíséretében, mint a hibaelhárításban is segítő beépített Chatbot vagy a Beállítások menüpont testreszabása, aminek hála könnyebben elérhetők a sokszor használt funkciók.

Az alkalmazáskínálat jelentős, minden fontosabb applikáció (Netflix, Max, Disney+, SkyShowTime, Apple TV+, Amazon Prime Video, YouTube, Twitch, RTL+ stb.) elérhető erre a rendszerre,

és az elérhető funkciók közül idén sem maradt ki Sportriasztás. Továbbra is több sportágon belül választható ki a kedvenc csapat (vagy akár a favorit golfozónk), majd értesítések állíthatók be, amik a mérkőzés kezdete előtt, a szünetekben és a meccs végén is információkat biztosíthatnak számunkra.

Hasznos újdonság továbbá, hogy immár különálló, az egyedi beállításokat megjegyző profilok is beállíthatók a rendszerben (csak úgy, mint a streaming szolgáltatásoknál). A szülőknek jó hír lehet, hogy aktiválható szemkímélő mód, és van felügyelet opció, amiben nemcsak az szabható meg, hogy mit, mikor és meddig nézhetnek a gyerekek, de még arról is kaphatunk részletes kimutatást, hogy mivel töltötték az idejüket a képernyő előtt – látható például, hogy adott időszakon belül mennyi ideig használták a streaming appokat vagy a tévére csatlakoztatott játékkonzolokat.

A tévé emellé távoli elérést biztosít egyes irodai alkalmazásokhoz, csatlakoztatható hozzá billentyűzet és egér, sőt, akár kamera is. Visszatért továbbá az Otthoni vezérlés, ami megjeleníti és vezérelhetővé teszi a kompatibilis okosotthonos eszközöket, és ezúttal beállíthatók különböző „képernyővédők”, ha használaton kívül sem szeretnénk, hogy egy fekete téglalap uralja a szépen berendezett nappalit.

Az sem elhanyagolható továbbá, hogy most is a rendszer része a GeForce Now, amivel PC vagy konzol nélkül játszhatunk AAA-kategóriás videójátékokkal, pusztán egy kontrollert csatlakoztatva.

Nem okoz csalódást

Az LG régi motoros a televíziók és az OLED kijelzők piacán, és ez meg is látszik a középkategóriát képviselő C4 modellen. Külsőleg ugyan szinte semmit nem változott, de a kijelző és a szoftver kellő mértékben fejlődött tavalyhoz képest. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy le kellene cserélni a 2023-as (vagy pár évvel korábbi) televíziónkat, de ha valakinek mondjuk 6-7 éves kijelzője van, és OLED tévét szeretne, annak a tesztalanyunk jó választás lehet, aligha fog csalódni benne.

Már csak azért sem, mert az LG idén elindította a webOS Re:New programot, ami – az okostelefonokhoz hasonlóan – azt garantálja, hogy a gyártó évekig frissíteni fogja a készülék operációs rendszerét, így például a gyártó a 2024-es tévéi is megkapják a jövőben érkező újdonságokat. A C4 esetében ez konkrétan négy tovább főverziót jelent: 2026-ban a tévére megérkezik a jövőre debütáló WebOS 25, 2027-ben a WebOS 26, 2028-ban a WebOS 27, és végül 2029-ben a WebOS 28. Biztonsági frissítések pedig még ennél is tovább elérhetők lesznek a készülékre.

Kapcsolódó Íme öt korrekt mobil, ha 150 ezer forint körül keres okostelefont Középkategóriás készülékek, amik megbízható társaink lehetnek éveken át.

The post Ezt tudja 2024-ben az LG középkategóriás OLED tévéje first appeared on 24.hu.