Egy kutatócsoport az ESO chilei Nagyon Nagy Távcsövével (VLT) figyelte meg egy hatalmas, közeli elliptikus galaxis, a Centaurus A halóját. A megfigyeléssorozat eredményéről a kutatók június 1-jén számoltak be szakcikkükben, amely betekintést nyújt a vizsgált halóban található csillagok keletkezéstörténetébe.

A UK Schmidt Távcsővel készült (468 nanométeres hullámhosszú) archív felvétel az NGC 5128-ról a két vizsgált terület helyzetével. A középen látható piros kereszt az NGC 5128 központját jelzi. A kiemelésekben látható piros körök az ISAAC műszerrel mért hosszú periódusú változócsillagok helyzetét jelölik. (Aghdam et al., 2024)

A majdnem két évtizede felfedezett Centaurus A (más néven NGC 5128 vagy Caldwell 77) a hozzánk legközelebbi óriás elliptikus galaxis – nagyjából 12,4 millió fényévre van tőlünk. Ez a Földhöz legközelebbi rádiógalaxis, így aktív magját már alaposan megvizsgálták a kutatók.

A Centaurus A a látható égbolton majdnem 2 fokot lefedő, kiterjedt halóval és rádiósugárzó lebenyekkel rendelkezik. Halóját a múltban számos alkalommal vizsgálták, hogy megismerjék a csillagváros kialakulásának történetét, mivel úgy gondolják, hogy összeolvadás során jött létre.

Az ESO FORS2 műszerével készült felvétel a Centaurus A galaxisról. (ESO)

Egy kutatócsoport Sima T. Aghdam (Teheráni Alaptudományi Kutatóintézet, Irán) vezetésével a VLT távcsővel vizsgálta a Centaurus A-t. Kutatásuk középpontjában a galaxis halójában található két kis térség vizsgálata, azokon belül pedig a változócsillagok megfigyelése állt. „A módszerünk a hosszú periódusú változócsillagok azonosításán alapul, amelyekkel nagy fényességük és erős változékonyságuk miatt nyomon követhető a testvércsillagaik populációja, így a csillagkeletkezés története is.” – magyarázták a kutatók.

Az első térségben 395 hosszú periódusú változót azonosítottak. Ez a térség nagyjából 61 300 fényévre van a Centaurus A központjától. A kettes számmal jelölt térségben pedig, ami nagyjából 32 300 fényévre van a galaxis központjától, 671-et.

A kutatók rájöttek, hogy a Centaurus A két oldalán található, egymástól körülbelül 91 ezer fényévre lévő térségekben hasonlóan ment végbe a csillagkeletkezés. Kiderült, hogy 3,8 milliárd és 800 millió évvel ezelőtt mindkét térségben jelentősen megnőtt a csillagkeletkezések száma.

A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a legutóbbi megnövekedett csillagkeletkezési időszak, ami 800 millió évvel ezelőtt kezdődött, egy galaxisütközés következménye lehet, amely nagyjából 1 milliárd évvel ezelőtt zajlott le. Úgy gondolják, hogy a Centaurus A halójában található csillagok többsége kevesebb, mint 400 millió éve keletkezett.

Az eredmények alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Centaurus A egy kis, gázban gazdag spirálgalaxist kebelezhetett be, ami táplálhatta a központjában zajló csillagkeletkezést. Emellett úgy gondolják, hogy a közepes korú csillagok vagy ebből a bekebelezett galaxisból származnak, vagy egy még korábbi összeolvadás során kerültek a Centaurus A-ba.

A kutatás eredményeiről beszámoló szakcikket az Astrophysical Journal fogadta el közlésre, és az arXiv preprint portálon olvasható.

Forrás: phys.org