Júniusban a szerkesztőségbe is megérkezett a Sonos első fejhallgatója (részletes teszt hamarosan), és ennek kapcsán indult el egy beszélgetés, vajon az emberek mi alapján döntenek a fülhallgató vagy a fejhallgató mellett, hiszen az utcán, tömegközlekedésen, edzőteremben, utazások során és az irodában egyaránt láthatjuk, hogy ki ilyet, ki olyat visel. Ezen felbuzdulva indítottam egy szavazást az X-en, ahol az volt a kérdés, hogy ki melyik típust preferálja.

24.hu

1392 szavazat mellett 46 és 54 százalékos eredmény jött ki a fülhallgató javára, így lett „győztesünk”, ám ahogy azt az egyik felhasználó megjegyezte, a felmérés leginkább arra világított rá, hogy teljesen érthető, miért létezik mindkét kategória. A szavazatok mellé érkezett magyarázatokból az is elég jól kiviláglik, hogy ki miért (vagy éppen milyen helyzetekben) dönt valamelyik megoldás mellett, de mielőtt rátérnénk erre, érdemes kicsit körüljárni, hogy honnan indult a két kategória, illetve mik az abszolút erősségeik vagy esetleges hátrányaik a másikhoz képest.

Fejhallgató

Az első fejhallgatók megjelenése a 19. század végére datálható. Az 1800-as évek végén gombamód szaporodni kezdő telefonközpontok jelentették az innováció motorját: egész egyszerűen szükség volt olyan eszközre, aminek hála a kezelők mindkét keze felszabadult, és telefonkagyló használata nélkül hallották a hívást kezdeményező hangját. Ugye, ezek még azok az idők, amikor a telefonhívás először olyan központokba futott be, ahol a kezelő manuálisan, egy kábel két végét az adott „számokhoz” tartozó csatlakozóba dugva kötötte össze a hívó és hívott feleket.

Az első füleseknek még csak egy kagylója volt, innen indult az eszköz fejlődése és használatának terjedése (például a haditengerészetnél), de a civil használatra tervezett fejhallgató megjelenésére egészen 1937-ig kellett várni: a német Beyerdynamic ekkor dobta piacra az első, zenehallgatásra is használható dinamikus fejhallgatót.

1949-ben az AKG első fejhallgatója akkora siker lett, hogy a márka innentől már csak audioeszközökkel foglalkozott. 1958-ban a sztereó lemezek megjelenése után John Koss állt elő a világ első sztereó fülesével, a Koss SP/3-mal. A Sony aztán 1979-ben megreformálta a műfajt az utcán is hordozható fülessel, amit az első Walkmanek mellé csomagoltak, méghozzá az ikonikus, színes párnákkal.

Jelentős mérföldkőnek mondható még az első, kereskedelmi forgalomban is kapható zajszűrős fejhallgatók megjelenése a 80-as évek végén, illetve ide sorolható az 1995-ben debütált, a 2000-es évekre egyre szélesebb körben elterjedő Bluetooth-technológia, ami lehetővé tette a vezeték nélküli fülesek előretörését.

Kicsit visszatérve az alapokhoz: a fejhallgató ugye egy olyan audioeszköz, ami nemcsak a fülünkkel, de a kagylókat összekötő pánt okán a fejünkkel is érintkezik (innen a név), és napjainkban két nagyobb változatot különböztetünk meg. A fület körül ölelő (over-ear) és a fülre illeszkedő (on-ear) típusokat. Előbbi teljesen befedi a hallószervet és aktív zajszűrés (active noise cancelling, ANC) nélkül is egész jól elszigeteli a felhasználót a külvilágtól, cserébe a méret és a súly nagyobb, míg az utóbbi kisebb és könnyebb, viszont nem izolál olyan jól, és egyes modelleknél hosszú távon kényelmetlen/fájdalmas lehet, hogy a kagylók folyamatosan nyomják a füleket.

Mohos Márton / 24.hu Over-ear fejhallgató, ami teljesen körülölei a fülünket.

Egy jó fejhallgató legnagyobb előnye, hogy a méret okán sokkal jobb hangalkotó technika kap benne helyet, mint egy fülhallgatóban, tehát jobb minőségű, tisztább és részletesebb hangélmény biztosítására képes, miközben a használata nem terheli meg annyira a dobhártyát, mint a közvetlenül a fülbe nyomott kistestvérek esetében.

Napjainkban ide kapcsolódó fontos tulajdonság még a már emlegetett aktív zajszűrés, ami kioltja a külvilág zajait – ez a technológia ugyan már elérhető rengeteg fülhallgató esetében is, igazán jól viszont még mindig a fejeseknél működik. Ennek és a fentebb ecsetelt előnyöknek köszönhető, hogy az emberek inkább ezt a megoldást használják otthoni zenehallgatáshoz, játékhoz, filmnézéshez, utazás során, esetleg maratoni hosszúságú online értekezletek lebonyolításához.

A fent említett két fő kategória tovább bontható vezetékes és vezeték nélküli eszközökre, bár az utóbbiak esetében manapság általánosnak mondható, hogy a Bluetooth-kapcsolat mellett adott a vezetékes csatlakozás lehetősége is. Utóbbi ugyanakkor a fülest vezérlő technológiák okán ma már nem feltétlenül jelenti azt, hogy ilyen módon jobb hangminőséget kapunk. Arra ugyanakkor érdemes figyelni, hogy hi-fi füles vásárlása esetén olyan mobilunk legyen, ami kompatibilis a fejhallgató által támogatott HD audiót biztosító formátumokkal (pl. aptX vagy LDAC).

Ivándi Szabó Balázs / 24.hu On-ear típusú fejhallgató, ami ráül a fülünkre.

A fejhallgatók kategóriája a fentieknél persze valamivel szerteágazóbbak, léteznek például nyitott típusok, amik nemcsak a külvilágot engedik át, de a hallgatott zenét is, és külön cikket érdemelnének a kifejezetten az audiofil közönségnek tervezett megoldások, amiknél már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen forrásból és milyen közbeiktatott eszközökön keresztül hallgatjuk a kedvenc zenéinket.

Fülhallgató

Bár hihetnénk, hogy jóval fiatalabb kategóriáról van szó, a mai fülhallgatók „ősei” már szintén felbukkantak a 19. század végén, méghozzá azért, hogy a telefonok hangja közvetlenül a fülben hallható legyen. 1926-ban már a mai modellekre hasonlító vezetékes megoldás is létezett, ami pont azzal a céllal jött létre, amiért ma is viseljük az apró, fülbe illeszthető kütyüket: könnyebbek, kevesebb helyet foglalnak, és a melegben kényelmesebb viselni őket, mint a hatalmas fejhallgatókat.

A fülhallgatók elterjedésére ennek ellenére elég sokat kellett várni, hosszú ideig főleg tranzisztoros rádiók mellé kínált hallókészülékként létezett ez a kategória. A mindennapos használat a 70-es évek végén kezdődött meg, a katalizátor pedig itt is a walkman megjelenése volt, amihez már készültek olyan megoldások, amik ugyan még pánttal rendelkeztek, de a jobb és bal oldali egységek már nem on-ear vagy over-ear kivitelűek voltak, hanem közvetlenül a fülbe lehetett illeszteni őket.

A manapság népszerű, kezdetben még vezetékes fülhallgatók robbanásszerű elterjedése ugyanakkor az Apple-höz köthető:

az almás vállalat 2001-ben dobta piacra az első iPod nevű mp3 lejátszóit, amik az ikonikus fehér fülesekkel kerültek a boltokba, a rendkívül hatásos marketingkampánynak köszönhetően egy csapásra divattá téve az ilyen eszközök használatát. A trendet természetesen elég hamar minden létező gyártó követni kezdte.

Ez idő tájt kezdett el terjedni a vezeték nélküli kapcsolatot biztosító Bluetooth-technológia is, kezdetben olyan fülesekkel, amiknél a lejátszóval való kapcsolathoz már nem kellett zsinór, ám a jobb és bal egységet még vezeték kötötte össze. Az első teljesen vezeték nélküli (true wireless, TWS) fejhallgatóra egészen 2015-ig kellett várni, a japán Onyko állt elő vele, a típus széles körű terjedését pedig ismét az Apple segítette elő, méghozzá azzal, hogy az iPhone 7 modellektől kezdve nem tettek jack-csatlakozót a telefonjaikra, és a dobozokból is eltűnt a vezetékes füles.

A konkurens gyártók itt is gyorsan követni kezdték az almás példát, és mára a közép- és felsőkategóriás mobilok jelentős részéről eltűnt a hagyományos audio port. Persze a töltés miatt elhagyhatatlan USB-C csatlakozón keresztül még mindig használható vezetékes füles (akár jack adapterrel), de az említett trend nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fülhallgatók szegmensét már a vezeték nélküli modellek uralják.

Mohos Márton / 24.hu In-ear, avagy az agybadugós fülhallgató.

Ellentétben a fejhallgatóval, a fülhallgató csak az ember hallószervével van kapcsolatban, és ezen kategórián belül is két nagyobb változatról beszélhetünk. Az egyik az úgynevezett earbuds, ami a hallójárat bejáratához illeszkedik, a másik az in-ear, vagyis az úgynevezett agybadugós füles, amit már közvetlenül a hallójáratba kell beilleszteni. A két variáns legkönnyebben úgy különböztethető meg, hogy az utóbbinál elmaradhatatlan kellék a hangvetőcsőre illeszthető harang, amiből a legtöbb típus mellé legalább három különböző méretet (S, M, L) csomagolnak a gyártók.

Ahogy azt már közel száz éve kitalálták, a fülhallgató lényege, hogy könnyű, zsebre tehető (akár a töltőként is funkcionáló bölcsővel együtt), a viselése pedig nem okoz olyan kellemetlenségeket, mint a jóval nagyobb fejhallgató – gondolunk itt a nyáron szinte elkerülhetetlen izzadásra vagy a frizuránk elnyomására. Cserébe a hangminőség a legtöbb esetben nem közelíti azt, amit egy pántos füles biztosít, és a zajszűrés még mindig sokkal jobban működik a nagytestvérek esetében.

Marjai János / 24.hu Earbuds típusú fülhallgató, ami a hallójárat bejáratához illeszkedik.

Persze ahogy a fejhallgató, úgy a fülhallgató is egy jóval szerteágazóbb kategória, hiszen itt is léteznek komolyabb zajszűréssel rendelkező, vízálló, kifejezetten sportoláshoz fejlesztett és az átlagnál sokkal jobb hangminőséget biztosító, az audiofil közönséget megszólító típusok. Terjednek továbbá a külvilágot a szokottnál jobban átengedő, nyitott kivitelű modellek, és ma már léteznek úgynevezett csontvezetéses (bone conduction) megoldások is, amik a dobhártya helyett a csontok rezegtetésével közvetlenül a belső fülbe továbbítják a hangokat.

Feladathoz az eszköz

Bár a magam részéről jobban szeretem a (vezeték nélküli) fülhallgatókat, ennek ellenére használok fejhallgatót is, főleg a sokkal jobb zajszűrős képességek miatt. Viszont csak az irodában vagy mondjuk repülőn, mert én abba a csoportba tartozom, akik 15 fok felett, már sima sétálás közben is azonnal izzadni kezdenek a fülüket körülölelő párnák alatt. Éppen ezért otthonról elindulva, sétálva, a tömegközlekedésen, futás vagy edzés közben mindig fülest használok, jelenleg agybadugós típust, abból is olyat, ami azért értékelhető zajszűrést biztosít.

A cikk elején említett szavazásra nemcsak voksok érkeztek, de nyolcvannál több válasz is, kifejtve a preferenciák, és hozzám hasonlóan sokan a feladathoz választják az eszközt. Otthon, zenehallgatáshoz és videójátékhoz, munkához fejhallgató, otthonról elindulva, esetleg sportoláshoz fülhallgató, abból is inkább a vezeték nélküli fajta. Akadt ugyanakkor olyan is, aki még mindig vezetékkel összekötött, a nyakra akasztható egységeket használ, mert így biztos lehet abban, hogy nem hagyja el az apróságokat.

A válaszok között a fejhallgató mellett a legtöbb esetben a jobb hangminőség volt az érv, viszont többen megjegyezték, hogy főleg otthon használnak ilyen eszközt, utcán nem hordják, a nálam is említett izzadás, továbbá olyan okok miatt, hogy a pánt tönkreteszi a frizurát, szemüveggel és sapkával problémás hordani, illetve említették azt is, hogy egy idő után egy ilyen megoldás azért nyomja a fület.

A fülhallgatóknál egyértelműen a praktikusság került elő: kicsi és könnyű, nem foglal sok helyet,

ugyanakkor a válaszadók között volt egy réteg (nagyjából 16%), aki arról beszélt, hogy számára ez a megoldás egyszerűen nem működik, mert nem talál olyan típust, ami ne esne ki a füléből, vagy ne okozna fájdalmat a viselése.

A fülhallgatók talán legnagyobb kihívása ez (legalábbis gyártói oldalról), hiszen nincs két egyforma fül, nincs egy pontos minta, így az eszközt úgy kell formálni, hogy az a lehető legtöbbek számára használható és kényelmes legyen – de az eredmény sosem lesz 100 százalékos. Ez igaz a harangokra is, viszont hiába kapunk olykor 5 különböző méretet, előfordul, hogy az egyén hallójárata annyira szűk vagy éppen tág, hogy egyik kiegészítő sem biztosít hosszú távon problémamentes használatot.

Varga Jennifer / 24.hu Nem mindenki füle tudja elviselni, ha a hallójáratba bekerül egy szilikon harang.

A rögtönzött szavazás alapján nagy általánosságban egyaránt szeretjük a fej- és fülhallgatókat is, sokaknak van mindkettő, és ebben az esetben a használatuk leginkább helyfüggő. Fejhallgató főleg otthon és munkában, fülhallgató pedig leginkább akkor, ha mozgásban vagyunk.

Ezek persze nem általános igazságok, kivételek mindig lesznek (elég csak körbenézni az utcán vagy a tömegközlekedésen), olykor a fizikai kényelmetlenségek miatt, máskor azért, mert valaki például olyan szerencsés típus, hogy még edzés közben vagy a nyár közepén sem találja zavarónak a fejét körbeölelő füleseket.

Kapcsolódó Íme öt korrekt mobil, ha 150 ezer forint körül keres okostelefont Középkategóriás készülékek, amik megbízható társaink lehetnek éveken át.

The post Fejhallgató vagy fülhallgató: otthon, munkában, mozgásban – mikor melyiket? first appeared on 24.hu.