Sokat foglakozott a napokban a sajtó azzal, hogy másfél évtized alatt megháromszorozódott a 65 éves kor felett is dolgozók száma, tavaly csaknem 115 ezren vállaltak valamilyen munkát. Lehet, hogy nem leszek népszerű, de vállalom: szerintem ezzel önmagában nincs baj. Pontosabban, nem ez a baj. Ennek a korosztálynak a tudására szüksége van a társadalomnak, és sokan nem is szeretnének egyik napról a másikra otthon maradni. Persze, szükség van a vérfrissítésre, az új szemléletre, a fiatalos lendületre egy munkahelyen, de a tapasztalat éppen olyan fontos. Ám Magyarországon csak keveseknek adatik meg a választás lehetősége, nem szeretetből, hanem kényszerből dolgoznak nyugdíjas korukban. Nem azért kell több pénz, mert most jött el az ideje egy európai körutazásnak, vagy egy modern autó megvásárlásának, hanem olyan hétköznapi szükség miatt, mint a rezsi kifizetése, esetleg a teljes gyógyszeradag kiváltása, hogy a mindennapi étkezést már ne is említsem.