Olykor kap az ember lehetetlen feladatokat. Annak idején a Népszabadság harmadik oldala volt a vezércikk helye, ahol két véleménycikket is lehoztak naponta. Ahogy azt tanították anno az újságíró-suliban, ez volt a lap legarisztokratikusabb része, maroknyi ember írhatott csak oda. Olyanok, akiknek a véleménye számít(ott) egy-egy fontos bel- vagy külpolitikai esemény kapcsán. Csakhogy még a világ dolgai is olykor vakációt tartanak, ahogy a történelem is megpihen szemhunyásnyira, mert egy nap beköszönt az uborkaszünet, és akkor a legkisebb hírből is szenzáció lehet. Egy ilyen nap hívtak le a lapszerkesztőhöz, hogy megint írhatok vezércikket. Az örömöm addig tartott, amíg ki nem bökték a témát: a nyár. Erről kellene írni valami magvasat és szórakoztatót, új szemszögből, új megközelítéssel, tették hozzá biztatóan. De mi ebben az aktualitás, motyogtam, mibe tudok kapaszkodni? Hát az, hogy elrendelték a hőségriadót.