A magyar irodalom karaktere – köztudomásúan – szinte a kezdetektől fogva roppant komoly, sőt gyakran kifejezetten komor: „Bal sors, akit régen tép”… A derűsebb, pláne a kifejezetten vicces, önfeledt nevetésre késztető művek jórészt épp a ritkaságuk miatt lehetnek igencsak üdítőek. A kettős – nevelődésében, pályakezdésében magyar, a kiteljesedésben izraeli – irodalmi identitású Efrajim Kishon történeti jelentősége számunkra abban is rejlik, hogy a humor változatai lettek az életmű domináns stílusjegyei.