Valamiért nekem ez a film a Netflixes romantikusok mélypontja. Talán mert tényleg elvileg sztárok voltak benne, szemben egy Players vagy hasonlóval. Viszont ez nem segített rajta, sőt…

A történet egy nemzetközi mozisztár asszisztense körül indul, aki idővel producerkedésre akarja adni a fejét, de a főnöke láthatóan ezt nem annyira támogatja mégsem. Össze is vesznek, és a férfi elmegy az asszisztens házához, hogy visszakönyörögje, de ott annak anyjába fut, akivel, nos összejönnek. Aztán még jobban összejönnek.

Nyilván nem is a történet a lényeg, iszonyat elnagyolt, hatalmasakat ugró és a többi ilyenkor szokásos, ami durva, hogy valójában a hangulat mennyire furcsa itt. Erről első sorban a fényképezés is tehet, mert olyan, mintha “telefonnal vették volna fel”. Vagyis nem erőltették meg magukat sem a beállításokkal, sem a fényekkel, nagyjából kétfajta megoldás volt, és azt váltogatták. Ötlettelen és rutinos az egész, gondolom mert így volt a legolcsóbb és gyorsabb a technikai része.

Plusz, tényleg megértve Zac Efron miért néz ki máshogy, mint sok évtizeden át, és valójában Nicole Kidman húzta le a roborzsarus arcával magához, de nem elég, hogy a történet minden valóságtól messze jár, de még a szereplők is olyanok, mintha nem emberek lennének. Komolyan, csak hátralépve, vajon a tényleges közönsége a filmnek bele tudja magát élni? Aki miatt néztem, annak nem sikerült.

Iszonyat kéne egy munkás-középosztályos vérfrissítés Hollywoodnak, hogy ismét valamivel emberközelibb, de mégis álmodozó filmeket csináljanak. És ezt pont ez a Netflix… tartalom húzta alá nekem valamiért.