Ezen töprengtem Hadházy Ákos posztját olvasva, hogy tavaly 3316 honfitársunk halhatott meg vagy szenvedhetett tovább azért, mert elutasították egy új gyógyszer iránti kérelmét. És ez csak egyetlen szer, ami a magyar kormány szerint túl drága, ezért csak méltányossági alapon, egyedi elbírálással kérelmezhető a társadalombiztosítótól. Pár percre rá fotót kaptam egy szórólapról, amit egy visegrádi padon talált egy kollégánk: egy izomdisztrófiás kisfiú 1,3 milliárd forintos külföldi génterápiájára gyűjt a Legyél Ádám Reménye Alapítvány. Bármely oligarchának elég lenne az egyik zsebébe belenyúlni ennyi pénzért, Monostori Ádám szüleinek viszont 270 évig kellene spórolniuk, de az idő ellenük dolgozik, akár egy év múlva elkezdődhet a kisfiuk leépülése. Van-e egyáltalán remény ma azok számára, akiknek a gyógyulása, jó életminősége csupán pénzkérdés?