Aki odafigyel Orbán Viktor nyári rendszeres tusványosi beszédjeire, nem szenved hiányt globális víziókból, emlékezetes bemondásokból, megmagyarázandó viccekből, néha provokatív gondolatbombákból. Egy másfél órás politikai beszéd mellé odaülni nem könnyű; a hívek az áhítathoz, az ellenfelek és kritikusok a megbotránkozáshoz keresnek anyagot, ha ezt megteszik. Ahogy halad az idő, egyre jobban meglátszik, mennyi mindent tanult Orbán korábbi tanácsadóitól: Tellér Gyulától, Bogár Lászlótól, Lánczi Andrástól. Mégis, az eredmény valamiféle vegyesfelvágott; a banális megállapítások keverednek balgaságokkal, elhallgatással, és olykor kiáltó önellentmondásokkal.

Az idei tusványosi beszéd talán legfontosabb eleme egy új kezdeményezés: „a magyar nagystratégia” leleplezése volt. Kiderült, hogy már két éve ezen dolgoznak, ehhez kellett a kormánynak vagy a kormányfőnek politikai igazgató is, de a mű még nincs kész, és ezért az alkotó sem pihen. Valami már van, de az nem az igazi. A fideszes nagystratégia alkotói felismerték, hogy a világgazdaság átrendeződőben van. Nahát! Meglátták, amit mindenki más is, hogy tudniillik a fejlettebb országok részesedése a globális termelésből visszaszorulóban van (Nyugat-Európáé gyorsabban, mint Észak-Amerikáé), míg a kevésbé fejlettek közül sokan fel tudnak zárkózni.