Az elmúlt 900 évben alig változott valamit az egyetemi oktatás formája. A domináns elem a mai napig is a frontális oktatás: a professzor kiáll a hallgatók kisebb-nagyobb csoportja elé és előadja, amit a tárgyról tudni lehet és érdemes. Nyilván, ami ilyen hosszú ideig fennmarad, az valamilyen szempontból hatékony, akár az erőforrásokat nézzük (prof ideje), akár a kimenetet (hallgatók tudása). Az elmúlt 20 évben azonban megmozdult valami, ami egyre erőteljesebben kérdőjelezi meg a status quo-t.