Itthon is streaming premiert kap ez a limitált sorozat, ami valami eszméletlen VFX-szel rendelkezik. Ezt mindenképp el kell ismernem, de félretéve a poénkodást, a történetnek egyszerűen nincs vége. Ott állunk, hogy “és most?”.

A majmok bolygója: A birodalom tényleg egy sorozat, ha nem is kezdő része, de félévad fináléja, a végén cliffhangerrel, hiszen új trilógiát terveznek, és ez a legnagyobb bajom is az egésszel.

A történet sok évvel Caesar halála után játszódik, amikor is egy majom kiforgatja az öreg tanait, és igazi cézárkodik San Francisco (??) romjainak közelében, miközben egy eldugott majom-klán főnökének fia épp a beavatási szertartására készül, hogy felnőtt legyen. Hát a gonosz, izé, Proximus Caesar ezt meggyorsítja az embereivel, mivel rajtaütnek a klánon, megölik a főnököt és elhurcolják a tagokat, kivéve az említett fiút, aki persze megfogadja, hogy megmenti őket.

Az emberek mindeközben már elvileg csak visszhangjai a régi énjüknek, beszélni sem tudnak, csak vadállatok módjára élnek. Kivéve azt a lányt, aki pont a szabadítós fiúmajom mellé szegődik. És még egy bölcs majommal is összefutnak, aki révén az igazi Caesar tanításait is megtudják. Nyilván vannak még fordulatok bőven, ezek az alapok, amikre tulajdonképpen egy posztapok roadmovie épül, amit jó nézni, elismerem.

A pozitívumokkal kezdve: Wes Ball a Maze Runner filmekkel bizonyította, hogy képes szórakoztató blockbustert az asztalra tenni, és ezt most is másképp. A történet fordulatos, hiába szellős az elején, mégsem ül le, és — talán pont jó hangulatban elkapva — végig lekötött, de teljesen tetten érhető rajta, hogy csak alapozik olyasmiknek, ami majd sok év múlva csapnak le. De azért mégsem csak egy sima tech demot kaptunk.

Konkrétabban mondva a VFX eszméletlen. Az előző Majmok bolygója trilógia óta tovább fejlődött a technika, és ezt szinte minden jeleneten érezzük, bár azért vannak döccenések, főleg az elején. Egyszerűen még kifejezőbb a majmok arca. Emellett gyönyörű a lepusztult világ, ami még rozsdásabb, még több csatát vesztett a természet ellen az eltelt időben. Mindezt látszólag igyekeztek sok igazi természetfelvétellel is megdobni, hogy a belepottyantott VFX figurák is valósabbnak tűnjenek.

Viszont a tétek egyszerűen nem voltak elég magasak. Ezt konkrétan úgy értem, hogy nem érződik rendes finálénak amit látunk, amit el akar érni Proximus Caesar, hanem olyasmi, ami egy “tényleges filmben” valami akadály a finálé előtt (most a logikátlanságot félresöpörve a víz terjedése kapcsán), mit tudom én, a frigyláda megtalálása az Indiana Jonesban, ami után még mennyi minden történik. Nyilván ezzel visszakanyarodok oda, hogy természetesen ilyen, hiszen új trilógiát terveznek, ellenben így amit ténylegesen kaptunk, az… kevés.

Persze, érdekes kérdés, hogy az emberek és a majmok képesek-e egymás mellett élni, de mikor is tudjuk meg a választ a filmek szerint, majd 2028-ban? 2029-ben? Ha tényleg lesz folytatás. Nyilván már most is feltehetjük az előbbit és az eddig látottak alapján dönthetünk róla, magában kezelve a filmet, de akkor bizony az utolsó 5 percet le kellett volna hagyniuk, mert az teljesen a jövőbeli problémákat vezeti fel.

Mindezek miatt volt kicsit semmilyen élmény. Teljesen el lehet lenni vele, nézés közben szórakoztató, és sokkal, de sokkal rosszabb blockbusterek voltak már idén is nála, de nagyon rányomja a bélyegét, hogy magában ez nem sok. Talán javítana rajta, ha már most tudnánk, hogy jövőre itt a folytatás, de nyilván a stúdió nem mert annyit kockáztatni anyagilag előre, hogy az egész trilógiát lenyomják. Azért reméljük a 2-3 egyben forog majd.