Egy nem is olyan távoli galaxisban és nem is olyan régen, az ún. Épeszű Időkben még természetesnek számított, hogy az ember tévedékeny lény. Mellévetődhet. Elszámíthatja magát. Baklövést követhet el. Hibázhat. Melléfoghat. Botlása lehet neki. Ez a felismerés sokat segített abban, hogy az ember képes legyen elhelyezni magát a világban. Most ő a főnök, holnap más lesz: ez volt a bizonyossága, és ezért az arca sem volt neki esztergomibazilika-ajtó méretű. (Visszhang,Heti abszurd)