Valamikor úgy szólt a hazai propaganda a dekadens Nyugat egyik legnépszerűbb üdítő italáról, hogy az nem más, mint a mámorban fetrengő nyugati ifjúság itala. Aztán teltek, múltak az évek, puhult a hús a gulyáskommunizmus kondérjaiban, és láss csodát, az ital egy teli pohárral megjelent a tv képernyőjén, egy kis asztalka sarkán. Ha jól emlékszem, valami össznépi játék egyik műsorvezetőjével mosolyogtak egymásra. S a cég megvetette a lábát hazánkban, nem is akárhogy: az italt a hatvanas évek végén már gyártani is kezdték nálunk. (élelmiszerbiztonság)