Az ausztrál Parkes/Murriyang teleszkóp szokatlan rádiójeleket fogott egy erős mágneses térrel rendelkező, korábban szunnyadó csillagból, egy magnetárból. A Nature Astronomy című lapban megjelent tanulmányukban a kutatók a bonyolult viselkedésű, XTE J1810-197 jelű magnetár rádiósugárzását elemezték.

Művészi illusztráció egy magnetárról. (Carl Knox, OzGrav/Swinburne University of Technology)

A magnetárok neutroncsillagok, a Világegyetem legerősebb mágnesei. A nagyjából 8 ezer fényévre lévő XTE J1810-197 van közülük a legközelebb a Földhöz. Az általa kibocsátott fény cirkulárisan polarizált. Marcus Lower, az ausztrál CSIRO munkatársa szerint a magnetáron végzett legújabb kutatások váratlan és meglepő eredményre vezettek.

Művészi illusztráció egy magnetár mágneses teréről és erőteljes sugárnyalábjairól. (CSIRO)

„Más magnetárok rádiósugárzásával ellentétben ez az égitest elképesztő mennyiségű, gyorsan változó, cirkulárisan polarizált sugárzást bocsát ki. Még sosem láttunk ehhez hasonlót.” – mondta Lower.

A tanulmány társszerzője, Manisha Caleb (University of Sydney) a magnetárok kutatásával foglalkozik. „Ennek a magnetárnak a sugárzása arra utal, hogy a csillag felszínén végbemenő kölcsönhatások sokkal összetettebbek, mint azt a korábbi elméletek sejttették.” A magnetárok rádióimpulzusainak érzékelése már önmagában ritka: az XTE J1810-197 egyike annak a maroknyi magnetárnak, amely ilyen jeleket bocsát ki. Egyelőre nem tudjuk, miért viselkedik a többihez képest ennyire eltérően ez az égitest, de a kutatóknak van egy elméletük.

„Az eredményeink arra utalnak, hogy a magnetár mágneses pólusa fölött szuperforró plazma található, ami polárszűrőként viselkedik.” – mondta Lower. „Azt még ki kell derítenünk, hogy pontosan hogyan csinálja.”

Az XTE J1810-197 rádiósugárzását először 2003-ban fedezték fel. Ezután több mint egy évtizeden át csendes volt. A jeleket csak 2018-ban, a Jodrell Bank Obszervatórium 76 méteres Lovell-teleszkópjával észlelték ismét, majd a Murriyang rádióteleszkóppal végeztek kulcsfontosságú megfigyeléseket róla. A 64 méteres teleszkóp a világ legmodernebb, ultranagy sávszélességű vevőjével van felszerelve, amit a CSIRO mérnökei terveztek. A műszer rendkívül precíz méréseket tesz lehetővé az égitestek, főként a magnetárok megfigyelésekor, mivel képes a legapróbb fényesség- és polarizációs változásokat is érzékelni a rádiófrekvenciák széles skáláján.

A Parkes/Murriyang teleszkóp a Tejút „alatt”. (Alex Cherney/CSIRO)

Az ehhez hasonló magnetárok tanulmányozása betekintést nyújt az olyan extrém és különleges jelenségek működésébe, mint a plazmadinamika, a röntgen- és gammakitörések, valamint az esetleges gyors rádiókitörések.

Az eredményeket közlő tanulmány a Nature Astronomy című lapban jelent meg.

Forrás: CSIRO