Akad, hogy vékony a mezsgye az igényesség és az igénytelenség, a tökéletesség és a tökéletlenség, a mestermunka és a tákolmány között. Máskor a különbségek szabad szemmel is jól láthatók. A „jó lesz az úgy, kenjük be sárral” szemlélet nemhogy eltűnőben lenne, egyre inkább elharapódzik, vélhetően jórészt annak köszönhetően, hogy számos építőipari cég voltaképp versenytárs nélkül dolgozik. Megszokta, hogy elég az elvárt minimumot teljesíteni, nem kell belefeszülni, megszakadni a munkában, átveszik a végén úgyis, a számonkérés meg vagy elmarad, vagy kevésbé szigorú.