Az amerikai politika egyik örök érvényű bölcsessége, hogy az elnökjelöltek mérsékelni szokták programjukat az őszi választás előtt, azután, hogy a párton belüli előválasztáson jóval markánsabb álláspontokat fogalmaznak meg – valahogy mégis muszáj kitűnni az egymással nagyrészt egyetértő politikusok tömegéből. A jelöltek középre mozgása azzal az egyszerű okkal magyarázható, hogy az előválasztáson az inkább bal- vagy jobbra húzó szavazóbázisukat kell meggyőzniük, míg az általános választáson az ideológiai centrum és a pártfüggetlenek felé igyekeznek gesztusokat tenni az ott összeszedhető voksokért cserébe. Jóllehet a demokrata oldalon Kamala Harris nem az előválasztási győzelmének hála került fel a szavazólapra (hiszen azt a hivatalban lévő elnök, a jelöltségtől visszalépett Joe Biden nyerte), az alelnök így is számos kiigazítást tett a korábbi álláspontjait illetően. A republikánusok ezt fel is hánytorgatják neki nap mint nap, ám ettől függetlenül Donald Trumpot sem kell félteni ez ügyben, aki már-már hobbit űz abból, hogy egyik nap A-t, míg másik nap B-t mond.