Belépett egy kislány, egyszerű zöld nyári ruhában, a szoknya bőven térd fölött végződött. A multinacionális cég öltözködési kódexe ezt egyértelműen tiltotta, de mivel a titkárnő gyereke volt, az igazgatótanács tagjai ezúttal szemet hunytak, és visszafordultak a prezentáció felé. A lány kezében egy első pillantásra egyszerű filctollnak tűnő varázspálca volt, amit bal kezében lazán körözött, és közben valamilyen érthetetlen varázslatot dünnyögött. A levegőben mágia terjengett, amit a kislány azonnal megérzett, amikor a húsz fokra állított légkondi libává varázsolta bőrét.Lassan, megfontoltan lépkedett körbe a tárgyalóban. Szemerédi Cecília HR-vezetőnek megfordult a fejében, hogy kiküldi, de annyira unta a napirendi pontokat, hogy inkább várt, mi sül ki ebből. Amúgy sem akarta, hogy azt gondolják, egy vaskalapos banya, aki nem szereti a gyerekeket. Így mosolyt erőltetett az arcára, és ő is intett, hogy folytassák.Az igazgatótanács a harmadik napirendi pontot tárgyalta éppen: az előterjesztés értelmében a kontrolling engedélyezi a viráglocsolásra szánt vízmennyiség 10 százalékos emelését, a globális felmelegedésre való tekintettel. Az előterjesztést ellenszavazat nélkül fogadták el.A pogácsa kezdett megszáradni, ezért dr. Szilárd István jogi igazgató még gyorsan magába tömött egyet. Nem lenne szabad ennyi szénhidrátot, gondolta, de a daubneres friss pogácsának nem tudott ellenállni. Szerencsére ezt még nem vette el a kontrolling. Na, azt biztos nem szavazná meg, fogadkozott dr. Szilárd, amikor a kislány megállt előtte:– Abrakadabra piros: tilos – mondta, és a varázspálcával a kétségkívül piros nyakkendőjére mutatott. Majd a sarokba.Egyértelmű volt, mi dr. Szilárd teendője. A sarokba kell állnia. A fal felé fordulva. Emlékezett, gyerekkorában az anyja is mindig ezt csinálta. Dr. Szilárd zavartan mosolygott és a többiekre nézett segélykérően, mi ez a hülyeség, valaki szóljon már erre a gyerekre, de azok mind egyetértően bólogattak. Mindannyian utálták dr. Szilárdot. És nem csak amiatt, mert felzabálta a pogácsát. Végül sóhajtva megadta magát a sorsnak, és beállt a jelzett sarokba, a fal felé. Útközben azért még egy pogácsát zsebre tett, ki tudja, meddig kell ott állnia.A kislány továbblépett, Szemerédi Cecília HR-vezető riadtan tekintett rá, majd az öltözékére. Megpróbálta eltakarni a rózsát a blúzán, de persze már késő volt.– Abrakadabra piros: tilos – mondta a kislány, és a másik sarokba mutatott. Az igazgatótanács ismét egyetértően bólogatott. Szemerédi Cecíliát is utálták.A kislány lépett tovább. Tóvízi Elemér az informatikáról átkozta magát, hogy a rózsaszín inget választotta, a felesége pedig szólt, hogy nem az ő stílusa, a nőknek mindig igazuk van. De aztán fellélegzett, amikor a kislány elhaladt mellette. Ezek szerint a rózsaszín nem tekinthető pirosnak. Beregszászi Amálka a beszerzésről megesküdött magában, hogy nem tesz fel többet pirosítót, amúgy sem áll jól az ő korában.Már minden sarokban álltak, amikor riadtan nyitott be a titkárnő. Kicsit elhúzódott a kávészünete, és csak most tűnt fel neki, hogy a lánya már nem az asztalánál rajzolgat, ahogy kérte. Kétrészes vörös kosztümöt viselt.Az igazgatótanács várakozva tekintett a tárgyaló egyik végében álló kislányra. Majd a másik végében álló anyukára. Majd újra a kislányra. Tapintható volt a feszültség, mint egy vadnyugati pisztolypárbaj előtt. Dr. Szilárd István pogácsával teli szájjal kukucskált a sarokból, és látta, amint a titkárnő próbálja felmérni, mi is folyik itt, a túloldalon a lány pedig lassan felemeli a pálcáját, szemében egyszerre elszántság és bizonytalanság, hiszen ami piros, az tilos, de most mégiscsak az anyjáról van szó. Már majdnem lecsapott, amikor a titkárnő megszólalt:– Van egy kis málnafagyi a hűtőben.A kislány keze megdermedt, szeme tágra nyílt. A málnafagyi a kedvence (a többi íz mellett). Látszott, hogy lázasan gondolkodik. Majd hirtelen elmosolyodott, a pálcával óriási kört írt le a tárgyalóban (kis híján leverte Tóvízi Elemér szemüvegét közben), és felkiáltott:– Abrakadabra vörös: közös! – ezzel semmissé téve a korábban mondottakat, odarohant az anyjához, átölelte, majd elkezdte kifelé húzni a tárgyalóból. Feltehetően a hűtő irányába.A sarokban állók felsóhajtottak, végre megint leülhettek a helyükre, a meeting visszatérhet a régi kerékvágásba. Próbáltak emlékezni, melyik napirendi pontnál is tartottak éppen, és figyelmüket egy újabb kihívás is lekötötte: a tálcán már csak egyetlen pogácsa maradt.