Régebben egyszerűbb volt. Már akkor meglett az összhang, ha ugyanazon zenéért rajongtunk, ha megfogott ugyanazon film ugyanazon kulcsjelenete (amikor a fiú megcsókolta a lányt, vagy bosszút állt mindenkin), ha hasonló álmokat kergettünk hasonló hasztalansággal. Ezekből barátságok lettek, hol erősebb, hol gyengébb kötelékek, és élveztünk, hogy egy vérből valók vagyunk. Aztán a filmek bonyolultabbak lettek, egyre ritkábban hallgattunk közösen zenét, az álmainkat pedig félénken megtartjuk magunknak.