Futótűzként terjedt a hír a városban, hogy a Kovács-család disszidált. Az 1970-es évek végét írtuk, és egy dél-magyarországi kisvárosban akkoriban ez szinte példátlan volt. A szülők mérnökök voltak, talán vízügyi területen dolgoztak, jómódúnak számítottak. A közelünkben laktak, szinte naponta találkoztam velük, öltözékük, viselkedésük elütött a szocialista kor színvonalától, noha az igényességet nem nevezhetem hivalkodásnak. A jólét ebben a korban nagyon is viszonylagos fogalom volt, mert egy lakótelepi kétszobás tanácsi bérlakásban éltek, amihez a helyi vízügyi igazgatóság segíthette hozzá őket. Az ilyen ingatlanok bérlőit városszerte irigyelték, mert jelképes összeget kellett fizetni lakásukért, miközben az ebből a körből kimaradóknak a siralmasan alacsony fizetések mellett kellett összerakni egy öröklakás árát. A pályák és vele a feltételek nem voltak azonosak. De hát mikor voltak azok?